Hosszú út az igazságig: a nagybecskereki bíróság épülete
Remélhetőleg véget értek Ripszon István nagybecskereki bíró megpróbáltatásai, amelyek 2004-től napjainkig tartottak. Ötvenkét éves volt, amikor megvesztegetés gyanúja miatt felfüggesztették állásából, mire azonban bebizonyította, hogy alaptalanul vádolták meg, már a 62. évét taposta. A végtelennek tűnő eljárás a napokban jutott a befejező szakaszába, miután az Alkotmánybíróság elfogadta a fellebbezését, amelyet a Bíróságok Magas Tanácsa azon döntésére nyújtott be, melyben a testület – jogerős felmentő ítélet ellenére, gyanúra alapozva – arra a megállapításra jutott, hogy Ripszon István nem méltó a bírói munkára.
Hazahozta a táblát: tudta, hogy visszakerül a bíróságra
A július 14-én meghozott döntést 25-én kézbesítették. A Tanács döntését az Alkotmánybíróság megsemmisítette, és arra kötelezte a testületet, hogy hatvan napon belül hozzon döntést a felfüggesztett bíró kinevezéséről.
Ez azonban minden bizonnyal nem történik meg időben. Egyrészt azért, mert az említett testület lemondását, illetve leváltását kérik. Másrészt esedékes az igazságszolgáltatás reformja is, a törvényhozó testület viszont szabadságon van. Ilyen körülmények között Ripszon István leghamarabb az év végén, esetleg a jövő tavasszal folytathatja a munkát. A bírók legutóbbi újraválasztásakor, 2009-ben pályázott a nagybecskereki Alapfokú Bíróságon, a Felső Bíróságon és az újvidéki Fellebbviteli Bíróságon is.
Ripszon István eredményessége alapján a 2003-as év legjobb bírója volt Szerbiában. A nagybecskereki rendőrfőnöki poszt várományosa volt, amikor 2004. május 26-án a Biztonsági-információs Ügynökség (BIA) nagybecskereki központja megvesztegetés gyanúja miatt letartóztatta. Később kiderült, hogy – törvényellenes módon – hosszabb ideje lehallgatták családja telefonbeszélgetéseit, sőt videofelvételeket is készítettek róluk. Azzal gyanúsították, hogy bírói minőségében jogi tanácsokat adott Anđelko Bitević üzletembernek, akitől ennek fejében ajándékot kapott. Felfüggesztették állásából, és vádat emeltek ellene, pedig az ügyben sohasem volt felhatalmazott, úgynevezett eljáró bíró. Hét év után jogerősen felmentették.
A bíróságon a kollégák többsége megelégedéssel vette tudomásul Ripszon István visszatérését, hiszen köztiszteletben álló, szakmailag elismert, szorgalmas bíróként ismerték, aki nemcsak a lehető legjobban végezte a munkáját, hanem tanácsokkal is segített sok kollégájának. Ilyen munkatársra pedig mindig szükség van, különösen most, amikor a bíróknak négyszer-ötször több munkája van, mint korábban. Annak ellenére, hogy immár kilencedik éve nem dolgozik, Ripszon István nem fél az újrakezdéstől. Gyakorlatilag a maga ügyvédje volt az ellene folytatott eljárásban, több pert nyert a BIA ellen a törvényellenes lehallgatása miatt, de legalább tíz tárgya van az európai emberi jogi bíróság előtt is, és kétszer annyi az Alkotmánybíróságon.
– A folyamatos bírósági eljárások miatt az emberi jogokkal kapcsolatos jogszabályokat jobban ismerem, mint bármelyik kolléga. Méghozzá nemcsak elméletben, hanem gyakorlatban is. Az elmúlt években az emberi jogaim megsértésével megéreztem a lelki fájdalom minden színezetét. Mert a kettő együtt jár – mondja Ripszon István, aki egy ideig az alapfizetését kapta, egy éve pedig már semmit sem. A meghurcoltatásának a következményeit az egész családja megérezte. Kibírta azt is, amit nyilván csak kevesen tudtak volna elviselni. Ebben segített neki a festészet. De – mint vallja – érzékenyebb lett az emberi gyarlóság iránt.
Biztos volt igazában, de nyilván a kollégáinak többsége is érezte, hogy alaptalanul lett meghurcoltatva. Ezt bizonyítja, hogy irodájának ajtaján évekig ott maradt a névtáblája. Akkor is, amikor másik bíró használta a helyiséget. Aztán amikor levették, bement, elkérte a bíróság elnökétől és hazavitte. Mert tudta, hogy még szükség lesz rá, amikor majd visszatér. Aprócska elégtétel lehet a számára, ha majd a leendő irodájának ajtajára maga szereli fel a nevét tartalmazó fémtáblát.
