(Fotó: Beta)
Csendes, sötét szobák mélyén meditálgatunk a Világ dolgai felett, aztán megosztjuk a véleményünket a szomszéddal, vagy a vegyesboltban a pénztáros kisasszonnyal, jobb esetben megírjuk a Közös íróasztalunkban; néhányan elolvassák, egyesek hümmögve rábólintanak, mások elhúzzák a szájukat – nagyjából ez minden, amit el tudunk érni. Eme nagy-nagy demokráciában ez a maximum, amit az átlagpolgár megtehet.
A ’70-es évek brit átlagpolgára – elsősorban a „proli” családok fiatal generációja – gondolt egyet, hangszert ragadott, és minimális zenei felkészültséggel a lebujok „világot jelentő deszkáira” hágva a Világ pofájába üvöltötte a véleményét: megszületett a punk.
A zenéből kibontakozó szubkultúra nem elsősorban a művészetről szólt – noha később ebben is képes volt értékeket felmutatni! –, sokkal inkább a szabad véleményalkotásról és annak kinyilvánításáról, bizonyítván, hogy mindenki számára léteznek fórumok, ahol megoszthatja a gondolatait – esetünkben elsősorban a rendszerről, a hatalomról.
Pénteken a moszkvai bíróság fejenként két év szabadságvesztésre ítélte a Pussy Riot nevű csajzenekar három tagját, amiért februárban sajátos „performanszot” adtak elő a Megváltó Krisztus székesegyházban: a „Szűz Mária, válts meg minket Putyintól!” refrénű, „nemesen egyszerű” dalukat adták elő maszkokban. Vajon ez még belefér a szabad véleménynyilvánítás és szólásszabadság kategóriájába? A vélemények megoszlanak.
A vád a közerkölcs és az anyaszentegyház megsértése – tehát még véletlenül sem politikai. Az igen friss és büszke orosz demokrácia nem sérült! (Azért kíváncsi lennék, ha az államfő neve helyett például a Mikulás szerepel a szövegben, vajon akkor is ugyanez az ítélet születik-e.) A szigorú ítélet tehát a vallás szemszögéből indokolható.
A keresztény egyház Krisztus után néhány évszázaddal – pontosan abban a pillanatban, hogy legitimmé vált – lepaktált a világi hatalommal, ez az állapot a mai napig fennáll, ergo ha én a székesegyházban nyilvánítok véleményt a rendszerről, akkor nem feltétlenül a mennyei régiókat „szentségtelenítem meg”, hanem nagyon is két lábbal állok a talajon. A lányok nem köpték le a feszületet, nem rondítottak az oltárra – „csupán” előadták az egyik számukat. Így is megközelíthetjük a problémát. Maximum a szabálysértés, kihágás kategóriáját meríti ki a cselekedetük.
Másrészt elégedett lett volna-e ezzel a döntéssel bárki is? Az orosz állam vallási és erkölcsi vizekre terelte az ügyet, ily módon kimutathatta a foga fehérjét, anélkül, hogy sérült volna a „demokráciájuk” (létezik ez bárhol a Földfeletti alatt?), mintha Sztálin óta nem a cárizmus tért volna vissza hozzájuk. A lányok februári akciójuk előtt számos helyen próbálták felhívni magukra a figyelmet, de többnyire a kutya sem ugatta meg őket – most végre ők is elérték a céljukat, nem is olyan nagy ár ezért az a két év börtön (ráadásul egyes vélemények szerint nem is a „saját eszük szerint” cselekedtek, „magasabb hatalmak” állnak mögöttük, jól körvonalazott célokkal). Az ukrán feministáknak is van miért tüntetniük. A (nemzetközi) médiáról már nem is beszélve: jó ideig lesz min csámcsogniuk.
De Vito és Madonna is beledughatta egy kicsit a csőrét a „magasabb politikába”.
S lám, még nekem is van egy témám, amelyről megírhatom a kusza jegyzetemet (amilyen a téma, olyan legyen a cikk, ezt vallom). Mindenki csak jól járt.
A nyugati showbusiness hamar megtalálta a módját, hogy a punkot megrendszabályozza. A New Wave-nek köszönve a lázadás és polgárpukkasztás kisebbik hányada művészetté szublimálódott, a többiből pedig nemes egyszerűséggel divatot kreáltak. A punk csakhamar azzá vált, ami ellen eredetileg a legjobban lázadott: híg műanyagélvezetté, kommersz tömegzenévé.
A „sztárcsinálók” tehát ismét elvégezték a dolgukat, a „nagy nyugati demokrácia” pedig nagyon jól tudja, mi a leghatásosabb fegyver a nagyszájú, lázadó fiatalok megrendszabályozására: nem a börtön, nem a perek, a meghurcoltatás – hanem az agyonhallgatás. Hiszen a punkok éppen a nyilvánosságot, a fórumot keresték a véleményük világgá kiáltásához. De hát az átlagpolgár már csak ilyen: ha a rendszer valamit nem vesz komolyan, akkor ő is ugyanúgy tesz. A hőzöngők csak hőzöngjenek. Miután kieresztették a gőzt, megitták a sörüket, majd szépen hazamennek aludni. Reggel úgy is korán kell felkelni, dolgozni a mindennapi betevőért. Jól ki van ez találva...
Az új keleti „demokráciáknak” viszont van még mit tanulniuk.
