A legismertebb ókori filozófusok egyike, Arisztotelész a nyár végén eltűnő fecskékről azt gondolta, hogy iszapba merülve, dermedt állapotban telelnek, mivel őszi estéken gyakran látni füstifecskéket a nádasokban rejtőzni. A mai szemmel naiv teória Arisztotelész tekintélyének „hála” egészen a XVIII. századig tartotta magát. Akkor Johann Leonhard Frisch német természettudós vörös pamutfonalat erősített a fecskék lábára, a jelölés pedig tavaszi visszatértükkor is sértetlen volt, s ezzel egy több mint ezer éven át szajkózott elmélet dőlt meg. A népünknek oly kedves, az eresz alatt vagy istállóban költő, csivitelő füstifecskék és városlakó rokonaik, a molnárfecskék utolsó csapatai a meleg szeptember végének köszönhetően csak mostanában kezdték meg több ezer kilométeres vándorútjukat a fekete kontinens, Afrika télmentes tájai felé. Akár hat hétig is eltart, mire elérik céljukat.
Füstifecskéink Afrika legdélebbi területéig is elmennek (egy részük Törökországon keresztül), majd a Nílust követik. A másik út Olaszországon, a Szaharán és a trópusokon át vezet.
VÉSZESEN FOGYNAK
Nem kell nagy gondolkodónak lenni ahhoz, hogy feltűnjön: a megszokottnál jóval kevesebb a fecske. Sokan kérdezik, hová tűntek ezek a kedves és hasznos kis madárkák, hiszen néhány éve még viszonylag gyakori volt lakott településeinken a füsti- és a molnárfecske is. Az állománycsökkenés sajnos érintette a vizek menti partfalakban, téglagyári löszfalakban és a homokbányák oldalában költő partifecskéket is.
A 2010-es rendkívül csapadékos és hideg tavaszt hozó évben gyakorlatilag megfeleződött a vajdasági fecskepopuláció. Az áprilisban, a viszontagságokkal teli vándorút után hazaérkező, megfáradt fecskéinkre zord, hideg, ínséges napok köszöntöttek, a Tisza partján kikötött csónakok szélén, a fák ágaink napokig gubbasztó, dermedt, reszketeg, elalélt fecskéket lehetett látni, amelyek táplálék híján (rovarok sem repültek a hidegben) néhány nap után kihűltek, és menthetetlenül elpusztultak. Adán például az egyik épülőfélben lévő ház tetőterében Tóth László madarász 70 elpusztult füstifecskét talált. Hosszú évekre lesz szükség ahhoz, hogy kedvező költési és táplálkozási feltételek mellett is valamelyest helyre álljon, újra megerősödjön a fecskeállományunk.
A tavalyelőtti drasztikus fecskeelhullás csak betetőzte azt a több mint tíz éve tartó folyamatot, amelynek eredményeként az ezredfordulótól napjainkig a molnárfecskék állománya 65 százalékkal, a füstifecskéké 44 százalékkal, a partifecskéké 30 százalékkal csökkent Magyarországon, és ugyanez vonatkoztatható az egész Pannon-régióra.
MIT TEHETÜNK A FECSKÉINKÉRT?
A laikusokat és a szakembereket is egyaránt aggasztja a folyamatos állománycsökkenés. A csökkenés mértéke még a hozzáértőket is meglepte. A fajok eltűnése, a biológiai sokféleség megcsappanása nemcsak az egyes állatfajokra van hatással, hanem ránk, emberekre is; a fecskék eltűnése indikátora azoknak a változásoknak, amelyek globálisan is megfigyelhetőek.
A klímaváltozás jelei egyre aggasztóbbak: növekszik a szélsőséges időjárási helyzetek száma, aminek következményeit (szárazságok, szélviharok, özönvízszerű esőzések, árvizek) mi emberek is a saját bőrünkön érezzük, nagyok a mezőgazdasági károk, megdrágulnak az élelmiszerek, romlik az amúgy sem kecsegtető szociális helyzet. A városiasodott molnárfecskéket érő környezetszennyezés bennünket is megbetegíthet. A vidéki környezetben élő füstifecskék állománycsökkenésének egyik oka lehet a kis gazdaságok számának jelentős csökkenése, a kisbirtokok tönkremenése. Az Európai Unió csak a nagyban termelő, nagyban hizlaló vállalkozásokat támogatja, pedig amíg minden háznál neveltek jószágot, minden ól, istálló otthont, táplálékot biztosított a füstifecskéknek.
Az egyes ember a saját életmódjában érhet el változásokat, a maga környezetében használhat olyan eszközöket, amelyek segítik a madarak fészekrakását és költési sikerét. Mivel a fecskéket vonulás közben a telelőterületeken és az itthoni költőhelyeiken érő hatásokat közvetlenül nem tudjuk befolyásolni, az a legfontosabb, hogy legalább segítsük a költésüket. Ahelyett, hogy az erkélyre fecskeriasztó műanyagszalagokat szerelnénk fel, ugyanezzel az erővel fecskepelenka, egy darab deszka felszerelésével megoldható a probléma, kivédhető a fecskepiszok. Tavasszal, kevés fáradsággal sárgyűjtő helyeket alakíthatunk ki, megkönnyítve a fészkeiket tatarozó fecskék munkáját. Mű fecskefészkekkel, fészekalapokkal, mesterséges molnárfecske-telepekkel, partifecske-költőfalak kialakításával is sokat tehetünk a fecskéinkért.
A partifecskék telepei gyakran kerülnek veszélybe a homok vagy a sárgaföld bányászása, a fecskés partfalak elhordása miatt. Az utak mentén, a települések közelében felhagyott homok vagy földkitermelések helyén gyorsan megjelenik a szemét, az emberek kocsiszámra hordják oda a hulladékot, ellehetetlenítve ezzel a fecskék költését. A méhészek egy része papírral, nejlonnal bedugdossa a partifecske-telepeken a fecskékkel együtt költő, gyönyörű színes gyurgyalagok járatait, s elvakultságukban a fecskefészkeket sem kímélik.
Szerencsére a sok rossz példa mellett akadnak pozitívak is: a temerini Falco Természetkedvelők Egyesülete akciót szervezett az egykori és potenciális partifecsketelepek megtisztítása, a gazzal és bozóttal benőtt partfalak szabaddá tétele érdekében, így könnyítve meg a fecskék fészkelési esélyeit. Szórólapokon, előadásokon keresztül hívják fel a figyelmet a villás farkúak védelmének fontosságára.
A szabadkai székhelyű Riparia Természetbarátok Egyesülete már a nevével is (a partifecske latin neve a Riparia riparia) a fecskevédelem fontosságát fejezi ki. Madárvédelmi projektumokon, madárgyűrűző és ismeretterjesztő akciókon keresztül próbálnak hatni a közvéleményre, elsősorban a még nevelhető fiatalabb nemzedékre, hogy védjék természeti értékeinket, többek között fogyatkozó fecskéink életterét. A megszaporodott homokbányákban megtelepedő fecskék telepei vannak a legnagyobb veszélynek kitéve. Egyszerűen elhordják a homokot fecskefészkestül.
Az újvidéki székhelyű Szerbiai Madártani és Madárvédelmi Egyesület tagjai az önkormányzat támogatásával az idén a város nagy részén felmérték a molnár- és sarlósfecske-állományt, az őket veszélyeztető tényezőket és az eredményekről a hétvégén záruló LORIST-on (Vadászati Horgászati és Turisztikai Vásár), az „ökotanteremben” számoltak be.
Annak idején példaértékű volt a horgosi új határátkelő építése. A munkavezető leállíttatta az alapozást, mivel a kiásott gödrök falába partifecskék költöztek. Megvárták, hogy a fecskék felneveljék a fiókáikat, és csak amikor már kirepültek, folytatták a munkálatokat. A hazai sajtó csodájára járt a dolognak. Az EU delegálta angol építésvezető nem győzte hangsúlyozni, hogy hát ez a normális eljárás, és visszakérdezett, hogy talán Szerbiában nem ez a gyakorlat. Sajnos nem.
Szerencsére akadnak, akik jó példát mutatnak a madár- és természetvédelem terén, bár még mindig többen vannak azok, akik a vélt vagy valós nyereség érdekében nemtörődöm módon viszonyulnak környezetünkhöz, még meglévő természeti értékeinkhez. Belegondolni is szörnyű, hogy falvaink és városaink élete mennyire szegényes lenne az épületek között átsuhanó, cikázó, szúnyogokra vadászó, vidáman csivitelő fecskék nélkül.
Fecskelokátor
A Kárpát-mendencei fecskeállomány évente 7–10 százalékkal csökken. A negatív tendencia okai összetettek: a költőhelyeken bekövetkező változásokon kívül a vonulási útvonalon, a pihenőhelyeken és a telelőterületeken ható tényezők is jelentős szerepet játszhatnak benne. A fecskevédelem megszervezéséhez pontos adatokra van szükség fecskéink vonulási útvonalairól, pihenő- és telelőhelyeikről, ezért a Magyar Madártani Egyesület a geolokátornak nevezett parányi műszerrel fogja követni 50 molnár- és 50 partifecske vonulási útvonalát. A geolokátor a nappali világosságnak a Föld eltérő helyein mutatkozó időbeli különbségeiből számítja ki a madár helyzetét. A berendezés fényintenzitás-érzékelőt, beépített órát, tartós elemet és adattároló memóriát tartalmaz. A műszer naponta rögzíti a világosság kezdetének és végének idejét, amelynek alapján megállapítható a madár kelet-nyugati pozíciója a 0 hosszúsági körtől, a napi világos időszak hossza alapján pedig észak-déli pozíciója az Egyenlítőtől. Az alig félgrammos készülékek még fiókakorban apró hátizsákként kerülnek fel a madarak hátára. Az adatokat letöltéséhez vissza kell fogni a fészkelőhelyre visszatérő madarakat.
