A cementgyártáshoz szükséges tetemes hőmennyiség 30 százalékát másodlagos energiaforrásból nyerik, még az autóabroncsok és a fáradt olaj is szinte nyomtalanul elég. A szűrőberendezéseknek köszönhetően a gyár mellett elhaladóknak az a benyomásuk, hogy nem folyik termelés, ugyanis sem füst, sem por nem száll fel a területéről.
A 17 000 lakosú, tíz helyi közösségből álló Belcsény községben mintegy négyezer foglalkoztatottjának több mint fele a privatizáció előtt a cementgyárban dolgozott, biztos megélhetésük volt. Amikor a Lafarge megvette az üzemet, a felkínált végkielégítésre azonnal jelentkezett több mint ezer munkás. A cementgyár jelenlegi 330 dolgozójából kevesebb, mint háromszáz helybeli, akik a szerbiai átlagkereset többszörösét viszik haza havonta.
Környezetvédelmi szempontból tíz év távlatában hogyan ítéli meg a cementgyár magánosítását – kérdeztük Bogdan Cvejić községi elnöktől.
Környezetvédelmi szempontból a tíz év igen tanulságos a számunkra. Két levegőminőséget mérő állomást szereltek fel Belcsényben, az egyiket a Lafarge finanszírozta, a másikat önerőből, pontosabban Újvidék város támogatásával állítottuk fel. A légszennyezési adatok minden pillanatban elérhetőek voltak a község honlapján. Sajnos tíz év elmúltával ezeknek a mérőberendezéseknek a fenntartása a községre maradt, a drága reagensek beszerzése nehézségekbe ütközik. A községnek van bizonyos bevétele a környezetvédelmi illetékből, amelynek egy részét jövőre a mérőállomások újbóli üzembe helyezésére fordítjuk.
Belcsény község területén ma nem a légszennyezés, hanem a szennyvíz jelenti a fő környezetvédelmi problémát, amely tisztítatlanul folyik a Dunába. A szennyvízkezelés kérdését azonban egységesen kellene megoldani a többi Duna menti településsel közösen. Nem oldunk meg semmit, ha Belcsény tisztítót épít, a feljebb fekvő Bácspalánka pedig tovább szennyezi a folyót.
Mi a helyzet a hulladékkezeléssel a községben?
– Az új kommunális törvény sokat segített, a rendelkezések világosan meghatározák, hogy kinek a feladata a kommunális hulladék összegyűjtése és kezelése. Mi már ezt megelőzően, három éve képviselő-testületi döntéssel Belcsényt és a többi viszonylag nagy területen szétszórt helyi közösséget is egy kalap alá vettük, ami a kommunális szemét begyűjtésének módját illeti. A német GTZ támogatásával elkészítettük a szeméttároló szanálási tervét. Az előírásos szeméttárolás megvalósításra azonban nincs pénzünk.
Annak idején, a cementgyár eladásának egyik feltétele volt, hogy az új tulajdonos tíz éven át évi háromszázezer euróval támogatja az oktatást és ugyanennyivel a sportot. A belgrádi privatizációs ügynökség nem kérdezte meg a község vezetőségét, hogy mire lenne leginkább szükség, a pénz feléből már megoldhattuk volna például a szennyvíztisztítást.
Két éve uniós támogatásból pillepalack-prést vásároltuk. A község területén háromszáz PET palack begyűjtésére szolgáló tároló rekeszt állítottunk fel. A felvilágosító kampánynak köszönve a polgárok most már szétválasztják a háztartási hulladékot, a pillepalackokat és a szilárd hulladékot külön össze tudjuk gyűjteni. Ami a kommunális hulladék 30–40 százalékát tette ki korábban. A szilárd háztartási hulladék megy a cementgyárba, ahol a kazánokban elégetik. A műanyag pedig másodlagos feldolgozásra kerül.
Milyen az együttműködés a polgárokkal?
– Kezdetben egyes helyi közösségek, kis Fruška-gorai falvak lakói tiltakoztak a szemétgyűjtés minimális havi százdináros megfizettetése ellen is, mondván, hogy nekik nincs szemetük. A kertben égették el vagy kidobták a patakpartra. Ez nagyon csúnyán festett, különös tekintettel arra, hogy a községünk kétharmada a Fruška-gora Nemzeti Park része. Idővel sikerült elérni, hogy a száraz és a nedves háztartási hulladékot külön-külön gyűjtsék az emberek. Ezt a módszert tovább fejlesztve, hamarosan különböző színű, sárga és zöld kukákat osztunk szét a lakosság körében, hogy ezzel is megkönnyítsük a háztartási hulladék szétválasztását, begyűjtését és további kezelését.
A Lafarge három éve megkapta az engedélyt a szilárd kommunális hulladék, a gumi és a biomassza elégetésére. Kezdetben fenntartásokkal fogadtuk az újítást, de a légszennyezési adatok nem romlottak, nem kerül a légkörbe több szennyezőanyag, annál, amit korábban mértünk. Újvidék város is szerződést kötött a cementgyárral a szilárd kommunális hulladék égetéséről, ennek eredményeként várható, hogy lassabban fog nőni az Újvidék bejáratánál magasodó szeméthegy. Minden a szelektív begyűjtésen, a hulladék előválogatásának sikerén múlik, tehát a polgárok öntudatán, együttműködési községén. Az 1600 fokos hőség megteszi a magáét, még hamu is alig marad az égési folyamat végén.
Szociális szempontból, munkalehetőség, községfejlesztés terén mit hozott a Lafarge?
– Kétség nem fér hozzá, hogy a cementgyár privatizációja Belcsény polgárai számára egészségesebb, jobb, tisztább környezetet eredményezett. Amikor megtörtént a váltás, sokan munka nélkül maradtak, viszont az is igaz, hogy a távozók végkielégítés címén több évi fizetésüknek megfelelő összeget kaptak kézhez. A község területén mintegy másfél ezer munkanélkülit tartunk számon. Ezeknek a zöme idősebb, nincs szakképesítésük, tehát olyan személyekről van szó, akik nehezen tudnának munkát találni.
A község foglalkoztatási politikáját megpróbáltuk a lehetőségeinkhez igazítani, nincsenek nagyobb termőterületek, a lakosságot a faluturizmus, a borászat irányában próbáltuk terelni. Egyre több a sikeres családi vállalkozás, pincészetek jöttek létre, vendégszobákat alakítottak ki, tehát van pozitív elmozdulás ebben az irányban.
A Lafarge vezetését sikerült meggyőzni, hogy nekik is érdeke, hogy minél több beruházó jöjjön a községbe. Egy öthektáros mocsaras terület feltöltésével ipari zónát hoztak létre, néhány év alatt gyakorlatilag az egész területet el tudták adni beruházóknak. A fémterméket előállító Mars cég például 8000 négyzetméretes csarnokot épített és 150–200 embernek adnak munkát. Több kisebb-nagyobb beruházás van folyamatban, tehát eredményes a gyár és az önkormányzat közötti együttműködés – mondta Bogdan Cvejić polgármester.
