Nem tudni és az ügy szempontjából nem is érdekes, hogy az iskolák dolgozói vagy a dühös szülők jelentették fel a tartományi oktatási titkárságot Rodoljub Šabićnál, a köztársasági adatvédelmi és közhasznú információk biztosánál. Ami viszont tény: az ügyben érintett tisztségviselők – Jeges Zoltán, korábbi oktatásügyi titkár, akinek a vezetése alatt a titkárság egy WDV Soft nevű céget bízott meg a vajdasági oktatási intézmények központosított adatbázisának kidolgozásával és működtetésével, valamint az oktatásügyi tárcát nemrég „megöröklő” Deli Andor tartományi jogalkotási és nemzeti közösségi titkár – nem nyilatkoztak. Az említett tisztségviselők egyetlen közleményben tájékoztatták a közvéleményt. Vagyis, ez pontosításra szorul: amikor Rodoljub Šabić közleményét a hírügynökségek közölték, egy-két lap tudott két-három mondatot idézni tőlük, a valamivel később szerencsét próbálók számára már teljes lett a hírzárlat. Nem lett volna természetesebb, ha minden hozzájuk forduló médium azonos elbírálásban részesül?
A külföldi tulajdonban levő WDV Soft nevű cég, amelyet tavaly az említett adatbázis kidolgozásával és működtetésével a titkárság megbízott, s amely médiaértesülések szerint a nyertes pályázat megnyerése után került csak Szerbiában bejegyzésre, a pacséri helyi közösség irodaépületében ,,albérlősködik”. A pacséri helyi közösség tanácselnökét, nem mellesleg: a Tartományi Képviselőház oktatási bizottságának tagját, Szombathy Zoltánt is szerettük volna megkérdezni a helyi közösség épületében székhelyet kapott céggel kapcsolatban. Két napig hiába próbálkoztunk telefonon elérni. A cégnyilvántartóban megadott mobilszámon nem volt elérhető Goran Mašić, a WDV Soft igazgatója sem.
Úgy érezzük, a nyilatkozatoktól való elzárkózás a közvélemény semmibe vétele, lebecsülése, mert amikor nemcsak felnőttek, hanem gyerekek – pontosabban 200 ezer vajdasági diák, pedagógus és szülő – személyes adatairól van szó, mindenkinek joga van, hogy egy ilyen nagy horderejű ügyben tájékozódjon, magyarázatot kapjon kérdéseire. A tartományi oktatási, jogalkotási és nemzeti közösségi titkárság közleményében azt tudatta, hogy a Šabić úr által kiadott végzés közzététele után tíz napon belül kitörlik az összes személyes adatot az adatbázisból. Azt is elmagyarázták a közleményben, hogy a központosított adatbázis alakulófélben és tesztelésen volt, így nem csorbult a diákok, szülők, tanügyi dolgozók személyi adataikhoz való joga. Viszont a médiaértesülésekre, amelyek szerint az oktatási titkárság gyanús pályázat során biztosította a WDV részvénytársaságnak az üzletet, egyáltalán nem adtak magyarázatot (az államügyész vizsgálata után valószínűleg a közvélemény is többet megtud majd). A tartományi illetékesek nem adtak feleletet arra, a közvéleményt szintén foglalkoztató kérdésre sem, miért egy külföldi tulajdonban levő magánvállalatra bízták az adatok őrzését, miközben olyan állítások is napvilágot láttak az elmúlt napokban, amiket senki sem cáfolt, hogy az adatbázist kezelhetné a tartományi szervek egyik szolgálata is, amelynek a megfelelő műszaki kapacitása is megvan ehhez.
A vajdasági iskolákban rengeteg munkát fektettek abba, hogy feltöltsék az adatokat a külföldi tulajdonban levő WDV Soft által üzemeltetett adatbázisba. Sokkal több munka volt vele, mint az iskolák által korábban használt hasonló rendszerek esetében (Školapak, EIS). Most e készülő tartományi adatbázisba nem volt elegendő beírni a tanár iskolai végzettségét, hanem be kellett szkennelni a diplomát, a szakvizsgáról, a továbbképzésekről szóló bizonylatot, olyan adatok is kellettek, hogy hány éves a tanár, hány szolgálati éve van. A diákoknál számos adattal kellett megküzdenie az osztályfőnököknek, kezdve az anyakönyvi adatoktól... A szülőknél két adattal kért többet ez a rendszer, mint a korábbi: ezek az iskolai végzettségre és a munkahelyre vonatkoznak. S ahogy az iskolákban hallottuk, sok főfájást okozott a WDV Soft által kínált rendszer is, úgyhogy egyrészt örülnek, hogy nem kell használni, másrészt rengeteg munkájuk veszik kárba. Persze, az iskolák vezetői általában nem mondtak ellent, amikor a tartományi oktatási titkárságtól érkezett a megkeresés, hogy kezdjék már el feltölteni az adatokat az adatbázisba.
Az iskolákban – s ez most, a botrány kirobbanása után derült ki – már két hete tudták, hogy megszűnik ez a vajdasági adatbázis, s az oktatási minisztérium állítólag a belgrádi Villamossági Kar szakembereivel készítteti el az egész köztársaságra szóló rendszert.
A szülők azért dühösek, mert elegük lett abból, hogy folyton mindenféle nyilvántartásba belekerülnek a gyerekeik és saját adataik. Ami a leginkább zavaró, hogy többnyire a szülők előzetes beleegyezése nélkül történik mindez. A személyi adatok összegyűjtését, feldolgozását és használatát törvény szabályozza – hívta fel az adatvédelmi biztos a fent említett közleményében a figyelmet. Az ilyen adatbázishoz, mint amelyet a titkárság összeállított és működtetni szándékozott, egyetlen törvény sem szolgál alapul – állította Šabić. Ám ami a szülőknél kiverte a biztosítékot, az az, hogy ha a szülők elektronikus úton figyelemmel szerették volna kísérni gyerekük tanulmányi előmenetelét, 600 dinárba került volna a biztonsági kártya, az SMS-csomag vagy internetes osztályzatböngésző pedig további 1090 dinárba került volna a második félévre. Ez meglepte az iskolák dolgozóit is, mert azt hitték, hogy olcsóbb lesz, illetve joggal gondolták, hogy amíg alakulófélben és tesztelés alatt áll (amit a tartományi közlemény állít), addig legalább ingyenes lesz. S a szülők és oktatásügyi dolgozók csodálkozását, felháborodását csak fokozta, amikor értesültek arról is, hogy az üzemeltető cég havi bevétele akár a havi 1 millió dinárt is meghaladta volna. Ez igen rossz visszhangot vált ki abban az országban, ahol a hivatalos adatok szerint 70 ezer gyerek nem lakik jól és amelyben 1 millió felett van a munkanélküliek száma. Minden harmadik munkaképes korú felnőtt – köztük sok-sok szülő is – munkanélküli, nagy számban vannak olyan családok, amelyek a létminimum határán élnek. Ilyen esetben sok pénzt kellett volna az elektronikus naplóért, az SMS-ben való értesítésért fizetniük a szülőknek, mert ha belegondolunk, a szülőknek a gyerek előmeneteléről, hiányzásairól ingyen is joga van tájékozódni.
