Gazdag középkori Vajdaság

Marót (Morović) temploma, amely körül ott a temető

Ma a modern technika vívmányainak köszönhetően szinte mindentudó az ember, a világ kevés titkot rejteget. Ám arról keveset tudunk, hogy a középkorban a mai Vajdaság területe hogyan is nézett ki, mi hatott ki az akkori emberek sorsának jobbra vagy rosszabbra fordulására. Ez csak természetes – mondhatná bárki –, hisz abból az időből nem maradtak fenn fotográfiák, videofelvételek, tévés riportok. Sőt, kevés térképre, kisszámú dokumentumra támaszkodhat a kíváncsi utókor. Szabó Zsombor szabadkai építészmérnök nemrégiben védte meg a Belgrádi Egyetem Építészeti Karán doktori disszertációját, amelynek címe A középkori település- és városhálózat kialakulása a mai Vajdaság területén a IX. századtól a XVI. század kezdetéig.

Dr. Szabó Zsombor

– A folyamatok érdekeltek. Az, hogy miért alakult ki egy település éppen ott, ahol. Mi hatott fejlődésére, visszafejlődésére. A kutatáshoz szükséges levéltári adatok nagyobbrészt Magyarországon vannak, az építészeti emlékek, az archeológiai leletek pedig itt. E kettőt ötvöztem munkámban, több tudományágat – például a szociológiát – is segítségül hívva kutatásaimhoz. A hipotézisem a következő volt: a társadalmi változások szoros összefüggésben vannak a településváltozással, ha megváltoznak a társadalmi viszonyok, akkor megváltozik a település képe is. Ezt támasztottam alá munkámban – szögezte le dr. Szabó Zsombor.

KÖZÉPKORI VÁROSOK, HIDAK

Az itt letelepült magyarokat a mezőgazdasági termelés, a nagyállattartás jellemezte, semmi sem mutat arra, hogy nagyobb településen éltek volna. A kereszténység felvétele hozott olyan változásokat, amelyek a társadalmi viszonyokra, sőt a települések képének alakulására is hatással voltak. István ugyanis kimondta: 10 ház esetén egy templomot kell építeni. László király meghatározta, csak a templom köré szabad temetkezni, s még egy érdekes momentum: aki vasárnap vásárra ment, annak is kötelező volt a miselátogatás, tehát a vásártérnek is a templom közelében kellett lennie. E körül alakult ki a település. A XI. és a XII. században alakultak ki a településmagok, de városokról még nem beszélhetünk. Egy-két királyi vagy főúri székhelyet kivéve akkor még nem voltak nagyobb települések. A XIII. században megjelentek a királyi jogokat korlátozó első iratok Európában, az akkori Magyarországon is. Tehát bizonyos decentralizációra került sor, a kisnemesek nagyobb jogokat kaptak, s létrejöttek az ún. hites helyek Titelen, Hájszentlőrincen, Bácsban, később Bánostoron is, ezeken a hites helyeken iratokat készítettek, másoltak, hitelesítettek. A pénzverés sem központilag történt ekkor már, a szirmiumi pénzverde (Szirmium nem azonos Szávaszentdemeterrel, a mai Sremska Mitrovicával, hanem mellette lehetett) ellátta ezüstpénzzel az egész Szerémséget és Bácska egy részét. Később Kevén (Kovin) is vertek pénzt. A sókamarákat is említhetjük érdekesség gyanánt, hisz bizonyos apátságoknak a király átengedte a só értékesítési jogát, és ebből jövedelmet húztak. S a XIII. században megalakul a szerémségi püspökség, első székhelye Bánostor, második Szirmium. Átszerveződik tehát az ország, a naturális gazdálkodást felváltja az áru- és pénzgazdálkodás, firenzei mintára megjelenik az aranyforint, mint stabil fizetési eszköz. Ez az a momentum, amikor megindul a városok fejlődése a XIII. század végén, de főleg a XIV. és a XV. században.

Település- és városhálózat a XVI. század elejéről

Az ekkor kialakult városok jellemzője, hogy van önkormányzatuk. Az első városok között – magyarországi viszonylatban is – magas helyet foglalt el Bács, amely püspöki és vármegyei székhely volt. Említhetjük Zondot, amelyet ne keverjünk össze a mai Szontával (valószínűleg a mai Gombos területén feküdt), s létrejönnek olyan városok, mint Titel, Újlak (Ilok, amely Horvátországban van). Érdemes megemlíteni, hogy a mai Újvidék területén Pétervárad, Kamanc, Vásárosvárad egy városkonglomerációt alkotott. A mai Bánát területén, Nagybecskereknél, a Deliblátói-homokpuszta mellett, a Bege és a Temes közötti részen hatalmas, áthatolhatatlan mocsaras terület volt. Abban az időben Becse jelentős város volt, hozzá tartozott Aracs, Nagybecskerek, Bazsalhida és még néhány település. Itt már akkor is tiszai átkelő működött. A XIII. és a XIV. században hidakat építettek, ma is 4 település nevében található meg a híd szó: Jankahíd, Basahíd, Úrhida és Ivánkahida. Ha a középkori Bánátról beszélünk, a jelentősebb települések között említhetjük még Kevét (Kovin) vagy Ér(d)somlyót (Versecet) is.

EURÓPA HÍRES EGYETEMEIN TANULTAK

– Izgalmas kérdés, melyek azok a pontok, amelyeken település fog keletkezni. Ezek függnek az adott kor terepi adottságaitól: ivóvíz, legelők, megművelhető föld stb. És a kommunikációs lehetőségektől attól, hogy hol húzódtak az utak. Az első kereskedők a vízi utakat használták. Ezeket azonban természetesen összekötötték a szárazföldi utak. Szabadka környékén haladtak már a római időktől a Nyugat-Európát a Dáciával összekötő utak (ún. Káliz út). Ez adta meg Szabadka helyzeti előnyét.

A fontosabb, népesebb középkori települések jelentős része – néhány kivételről eltekintve – mára már elvesztette jelentőségét, falvakként, kisvárosokként ismerjük ezeket. Ebben a fő forgalmi utak kiépítése játszott szerepet, gondoljunk csak a vasút jelentőségére, vagy az aszfaltutak, az autóút szerepére.

A polgárság a XV. század vége felé alakult ki – kereskedők, kézművesek, gazdag termelő polgárok soraiból. S mivel tehetősebbek voltak, az általuk épített házakon is látszott, hogy pénzesebb ember lakik itt, akinek van lehetősége ápolni, gondozni, karbantartani az épületet. Tehetőssé váltak például a bortermelők, a borkereskedők. A mai Szerémség borban gazdag terület volt, európai hírű volt a szerémségi bor. Két borút is működött. A Tiszán Erdélybe és Magyarországra, majd szárazföldön innen tovább egészen Lengyelországba, a Duna mentén pedig Bécsbe és Németországba szállították a bort. A mai Vajdaság területének gazdaságát adta az élőmarha is, a gazdag legelőkről lábon hajtották a jószágot a vevőkhöz.

MÉSZÉGETŐ A BÁCSI VÁRBAN

Szabó Zsombor 40 vajdasági és 1 horvátországi (Újlak) településsel foglalkozik munkájában, olyanokkal is, amelyek mára már eltűntek. Például az említett Újlakkal szemben volt a XIV. és a XV. században egy Pest (Újlakpest) nevű település, a mai Palánka ennek a helyén vagy ez mellett keletkezett. A köztudatban az él, hogy a mai Vajdaság területén a középkorban nem volt semmi, holott volt egy fejlett településhálózat, volt egy fejlett kultúra. Az egyetemeken – Bécs, Krakkó – a XIV. és a XV. században több mint 100-an tanultak e vidékről (Futakról 13-an, Bácsról 11-en, Apatinról 10-en). Sokan visszajöttek közülük. Újlaki Miklós Újlak számára az volt, mint a Mediciek Firenze számára. Templomot, kolostort építtetett, várfalat emeltetett, igazi mecénás volt. Futaki Miklós Futakot fejlesztette – szolgált Szabó Zsombor illusztrációval arról, hogy egy település fejlődése attól is függött, hogy egy adott korban mennyire tartották fontosnak építését, gyarapítását.

A bácsi várat a kurucok égették fel, maradványait az osztrákok robbantották fel, ami megmaradt, most igyekeznek megmenteni

Magától értetődő a kérdés, hogy mi maradt meg mindebből.

– Az aracsi pusztatemplom, a dombói várkolostor, a bácsi, rédneki, verseci vár romjai, az újlaki vár. A lakóházak a török háborúkat nem élték túl. A várakban viszont a törökök igazgatási székhelyeket alakítottak ki. A szabadkai vár maradványait a Ferenc-rendiek templomának falai őrzik. A zombori Czobor-vár megmaradt lakótornyában van ma a levéltár. A titeli várat lebontották az osztrák időkben, hogy építsék Belgrádot, az újlaki vár egy részét lebontották a péterváradi vár építésekor. Amit az 1700-as években az osztrákok úgy ítéltek meg, hogy nem fontos, azt lebontották. A bácsi várat a kurucok égették fel, maradványait az osztrákok robbantották fel. E várban annyi márvány volt, hogy a XVIII. század elején mészégető kemencéket működtettek, a márványlapokból, faragványokból készült a mész.

A verseci várat felújítják

Azt a kérdést is feltettük beszélgetőtársunknak, hogy mennyire fontosak Szerbiának ezek az emlékek.

– Szerbiának a saját középkori emlékei sem fontosak. Kruševac, amely a szerb királyság központja volt, elhanyagolt állapotban van. Nincs pénz a felújítására.

Az is lényeges kérdés, mi lesz a vajdasági várromok, az aracsi pusztatemplom sorsa.

– A verseci várat tudtommal felújítják, az aracsi pusztatemplomot már kétszer restaurálták, ma már persze modernebb technikával is el lehetne végezni e munkát. A bácsi várat is egy nagy projektum keretében igyekeznek megmenteni.