A hónap elején közgazdászok egy csoportja Stojan Stamenkovićtyal, a belgrádi Közgazdaságtudományi Intézet munkatársával az élen valóságos állami botrányt keltő munkát hozott a nyilvánosságra, melyben azt állítják, hogy a Köztársasági Statisztika Hivatal többször szépített a bruttó hazai termék (GDP) alakulását követő adatokon, a legnagyobb csalást pedig 2009-ben követte el, amikor is a valós 6,2 százalékos GDP-zuhanás helyett annak felét, 3,1 százalékos visszaesést mutatott ki. A közgazdasági kimutatást a Szerbiai Nemzeti Bank május 15-i közleménye követte, melyben beszámolnak egy közös tanácskozásról, melyen a központi bank, a statisztikai hivatal illetékesei és maga Stamenković is részt vett, s ezt követően megállapították, hogy a hivatal számításai patyolat tiszták, s teljes mértékben követik a nemzetközi módszertani elveket. Mirko Cvetković kormányfő is hallatta hangját, tudatta a nyilvánossággal, hogy a statisztikai hivatal még egyszer átszámolta a 2009-es GDP-csökkenést, s ezúttal is majdnem ugyanazt az eredményt, 3,5 százalékos „mínuszt” kapott végeredményként. Az esetre csend borult, pedig jó néhány, megvitatásra érdemes kérdés vetődött fel. Ezekről kérdeztük Miša Brkić gazdasági elemzőt, a Novi magazin hetilap gazdasági rovatának szerkesztőjét.
Elképzelhető az efféle statisztikai kimutatások feljavítása, mennyire tartja valószínűnek azt, hogy minderre még a nemzetközi pénzintézeteknél sem jöttek rá? Kivitelezhetőnek tartja mindazt, amit Stamenković állított?
– Mindenekelőtt a 2009-es adatok megváltoztatására hívnám fel a figyelmet, itt erről az egy évről van igazán szó. Ez az év azért olyan fontos, mert a legnagyobb gazdasági válság évének számított. A bruttó hazai termék visszaesésének az adata pedig azért lényeges, mert az alapján készültek el a következő évi elszámolások, költségvetési tervek is. Ha tehát ez az adat hamis, akkor egy olyan helyzettel állunk szemben, hogy minden 2010. évi pénzügyi terv pontatlan adatokra épült. Egyszerűen fogalmazva: az állam többet költött, mint amennyit akart. Ennek a ténynek az esetleges bevallása ma, persze, igen kellemetlen vállalkozásnak számít. Ismerve a közgazdász-köröket, s Stamenković úr jártasságát, jómagam nehezen tudom elképzelni, hogy számításai során tévedett volna. Különösen figyelemreméltó eset, hogy állításait, pontosabban a közzétett elemzést kézjegyével Miladin Kovačević úr is ellátta, aki a Köztársasági Statisztikai Hivatal vezérigazgatójának a helyettese. Öt napra rá új szerepben jelent meg, s voltaképpen önmagát cáfolta meg azoknak az eredményeknek a tagadásával, melyeket a Stamenković irányításával készített. Ő minden bizonnyal egyike azoknak a személyeknek, akik sokat el tudnának mondani erről az esetről. Másfelől, arra a kérdésre, hogy lehetséges-e a Nemzetközi Valutaalapot (IMF) ilyen megváltoztatott adatokkal „felültetni”, azt tudom mondani, persze, hogy lehetséges. Azok, akik e pénzintézet nevében Belgráddal tárgyalnak, nem hoznak magukkal saját kimutatásokat a szerbiai GDP alakulásáról, hanem éppen a statisztikai hivatalhoz fordulnak azokért, melynek illetékesei megígérték, tiszteletben fogják tartani az európai mércéket. Mint az végül kiderült, mégsem éppen olyan eredményekkel zárt a szerb gazdaság, mint azt a hivatal bemutatta.
Tehát azt mondhatjuk, hogy a teljes tavalyi pénzpolitika elhibázott alapokra épült?
– Amennyiben a kiderített adatok valóban pontosak, igen, az állam makrogazdasági és költségvetési politikája hibás számadatokat követett 2010-ben.
Hogyan hathat ki egy ilyen botrány a külföldi pénzintézetekkel megvalósított kapcsolatokra?
– Úgy gondolom, jelen pillanatban az IMF-nek sem érdeke, hogy ezt a történetet még inkább elmélyítse, firtassa, s a már meglévő sebhelyet esetleg még fel is szaggassa. Ennek egy igen egyszerű oka van: az IMF lezárt egy készenléti hitelprogramot Szerbiával, s folyamatban van egy újabb megállapodás megkötése. Ezért lett hirtelen olyan csend az ügy körül.
Mennyire számít fontos, gazdaságilag mérvadó adatnak egy országban a GDP nagysága, vagy annak esetleges csökkenése?
– Ahogyan lóversenyeken sincs esélye magas, nehéz zsokénak, úgy annak az országnak sincs keresnivalója a nemzetközi pénzintézetekkel folytatott tárgyalásokon, melynek nincsen egy pontos összehasonlítható mutatója, ez pedig a GDP. A 2009-es adat azért volt fontos, mert abból kiderült volna, milyen mértékben sújtott le a válság a hazai gazdaságra. Ha valaki ezt az adatot feljavítja, s a krízis hatását lecsökkenti, azzal egyszerűen téves következtetések levonására ad lehetőséget, melyekre a jövő évi intézkedéseket is alapozza.
