A Magyar Szó főszerkesztőjének leváltási javaslatára, s az azt indítványozó indoklásban foglalt szakmai hibákként kezelt „vádpontokra”, melyet hétfőn fogadott el a Magyar Szó Kft. Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testülete (TJGYT) a kültagok szavazatai által biztosított többségnek köszönhetően, már negatív hangvételben reagáltak hazai és nemzetközi újságíró-egyesületek, szervezetek, a lap szerkesztősége és az olvasók is. A köztársasági médiastratégiáról szervezett tegnapi újvidéki nyilvános vitán értük utol Vukašinović Éva kisebbségügyi kérdésekkel megbízott tartományi ombudsmanhelyettest, akit a Magyar Szó médiaház körül kialakult legújabb történések kommentálására kértünk fel.
A mai vita témája az új médiastratégia tervezete, mely, sokak szerint, bajba is sodorhatja a kisebbségi sajtót.
– A tartományi ombudsman voltaképpen még tavaly állást foglalt a kisebbségi média helyzetét illetően, s ezt az állásfoglalást egy külön ombudsmani jelentés formájában is konstatáltuk. Az egyik legfontosabb meglátásunk az, hogy a kisebbségi médiát nem kell magánosítani, mivel annak jellege egészen különleges, nem működhet önfenntartó módon, s ezt a sajtóorgánumok privatizálása során is szem előtt kell tartani. Ugyanezen az állásponton van egyébként a tartományi kormány is.
Megoldást jelenthet-e a magánosítás elkerülése?
– A Magyar Szóval történtek, sajnos, azt bizonyítják, hogy akkor sem zárható ki a szerkesztéspolitikára tett politikai nyomásgyakorlás veszélye, ha az alapító maga az állam, vagy valamelyik nemzeti tanács. Síkra szállunk tehát a magánosítás ellen, az utóbbiak viszont egyértelműen bizonyítják: nem elég elkerülni a magánosítást, mert az még nem garantálja a politikai nyomások megfékezését is egyben.
Mi az ombudsman véleménye a Magyar Szó főszerkesztőjének leváltására tett kezdeményezésről?
– A mostani esetben is meg kell ismételnem azt, amit az ombudsman a laptanács felállításával kapcsolatban már korábban egyértelműen megfogalmazott: egyszerűen megengedhetetlen, hogy az egyetlen vajdasági magyar napilap bármilyen politikai nyomásnak legyen kitéve. Nagyon fontosnak tartom, hogy a lap minden vajdasági magyar pártnak egyenlő arányú teret biztosítson, s hagyja az olvasóra azt, hogy megítélje e pártok tevékenységét, s az olvasottak alapján kialakítsa saját véleményét.
Mennyire tartja elfogadhatónak a főszerkesztő leváltási javaslatához mellékelt indoklást?
– A szóban forgó indoklás számunkra elfogadhatatlan részleteket tartalmaz. A felsorolt pontok egyszerűen arra vezethetők vissza, hogy a Magyar Szó, bizonyos alkalmakkor nem adott elegendő teret egyes politikai képviseleteknek, s az efféle hozzáállás, hangsúlyozom ismét, megengedhetetlen. Éppen annak a megvalósítása lenne a leglényegesebb, hogy abszolút szabad legyen a szerkesztéspolitika.
Hogyan hathat ki ez az ügy a vajdasági kisebbségi média helyzetére?
– Én nagyon sajnálom, hogy minderre sor került, mert úgy éreztem, hogy végre megteremtődött egy, a kisebbségi média helyzetével kapcsolatos széles körű konszenzus. Az e folyamatban részt vevők közül valamennyien megegyeztünk abban, hogy a kisebbségi médiát nem kell privatizálni, hogy az új médiastratégia erre irányuló rendelkezései alól megkíséreljük kivonni a kisebbségi médiát, részben éppen azért, hogy minél kisebb politikai hatást tudjunk a sajtó számára végül elérni. Erre az esetre most tényleg nem volt szükség. Mellesleg a tartományi kormánynak eljuttatott különjelentésből is egyértelműen kiviláglott, hogy állandó politikai nyomásnak vannak kitéve a megkérdezett médiaházak, főleg a helyi önkormányzatok szintjén.
