Tavasszal választunk, mégpedig minden szinten – értettek többé-kevésbé egyet a héten a hatalmi pártok és az ellenzékiek. Egyesek szerint az előrehozott választások vonata már elment, mostanság nem is érdemes beszélni azok esetleges kiírásáról. Így, jelenleg, inkább az áll a figyelem középpontjában, hogy tényleg egy napon rendezik-e meg a köztársasági, a tartományi és a helyhatósági választásokat, valamint az, hogy minderről, a lapértesüléseknek megfelelően, valóban döntött-e már a kormánykoalíció. A legtöbb hozzászóló, jöjjön akár erről, akár arról az oldalról, ezt tartotta a héten a lehető legreálisabb megoldásnak. A haladók számára azonban, ismerve a rendkívüli választások kiíratásáért megrendezett több hónapos kampányt, az is siker lenne, ha legalább két-három hónappal előbb megtartanák a szavazást. Az előttünk álló választások valószínűsíthető körülményeinek feltérképezésére Marko Blagojevi ć et, a Szabad Választásokért és Demokráciáért Központ (CeSID) igazgatóját kértük fel.
Mennyire tűnnek ma reálisnak a választások megtartásával kapcsolatos, napokban elhangzott részletek, melyek szerint azonos időpontban lenne a szavazás mindhárom szinten?
– Értelmét látom, persze nem tudom garantálni, hogy ez valóban így is történik majd meg.
Lát-e esélyt ebben a pillanatban arra, hogy a választások mégis előrehozott választások legyenek, még ha mindössze pár hónappal is tartanák azokat korábban?
– Persze. Az esélye még mindig megvan egy ilyen forgatókönyvnek is. Természetesen csak akkor fog mindez be is következni, ha a hatalmi koalíció számára megfelelő végkimenetelként tekint majd erre a lehetőségre. A hatalmon lévő pártok stabil parlamenti többséggel rendelkeznek, vagyis módjukban áll olyan döntést hozni a választások kiírásával kapcsolatban, amilyent csak akarnak. Csak a végső határidőt kell szem előtt tartaniuk. Ez annyit jelent, hogy az elkövetkező egy év alatt teljesen szabadon dönthetnek a választások számukra legideálisabb időpontjáról.
Az eltérő szintű választások egyidejűleg történő megszervezése kétségkívül növeli majd az egyébként kevésbé népszerű helyhatósági választásokon való részvételt is. Hasznot húzhatnak-e ebből a nagyobb pártok? Egyes vélemények szerint ekképp több szavazatot „zsebelhetnek be”, éppen a magasabb részvételi arány és a köztársasági voksok húzóereje miatt.
– Ennek igazán nem látom okát. Egyedül azzal tudok egyetérteni, hogy ezzel a lépéssel nagyobb lesz a részvételi arány a helyhatósági választásokon, politikai haszonszerzést nem látok mindebben.
Mennyiben változtathatják meg a pártok a szavazók véleményét jövő tavaszig, s mennyiben tudja majd a választás előtti kampány befolyásolni a választások eredményeit?
– A választások eredményeit nagyban meg fogja határozni a kampány. Elsősorban azért, mert a részvevők száma lesz az, ami a leginkább befolyásolja majd a szavazatok megoszlásának arányát. Az a párt éri majd el a jobb eredményt, amelyik sikeresebben tudja a kampány során szavazásra motiválni szimpatizánsait. A kampány pedig egyértelműen az az eszköz, amellyel a leginkább befolyásolható a részvételi arány. Minden pártnak megvan a maga potenciális szavazótábora, melynek szavazatai csakis a választások során realizálódhatnak. Amikor a különféle felmérések készülnek, kiderül, hozzávetőleg két és fél millió elkötelezett szavazó van az országban. Ehhez képest a választásokon végül négymillióan szavaznak. A kampány minőségétől függ tehát a részvételi arány. Amelyik párt jobban végzi el ezt a munkát, annak az eredményei is jobbak lesznek.
Az uniós tagjelölti státus megszerzéséről, a csatlakozási tárgyalások elindításának időpontjáról szóló esetleges európai döntések jobb helyzetbe állíthatják a hatalmi koalíció pártjait?
– Ezek a hírek tényleg kedvezhetnek a hatalmon lévő pártoknak, s nagymértékben segíthetik a választási szereplésüket is.
A kormány illetékesei folyamatosan a gazdasági krízis elmúlásáról, a statisztikai adatok inkább annak jelenlétéről beszélnek. Miként befolyásolja majd a polgárok életszínvonala a választások kiírásának időpontját, illetve azok eredményeit?
– Minél magasabb az életszínvonal, annál jobb eredményre számíthatnak a kormánypártok. Nem egyedül az számít azonban fontosnak, hogy történt-e az életszínvonal tekintetében előrelépés az utóbbi időben, a kulcskérdés inkább az, a hatalmon lévő pártok meg tudják-e győzni a polgárokat afelől, hogy velük az élen a közeljövőben várható lesz lényegesebb fellendülés.
Ha a választások lehetséges végkimeneteleire gondolunk, megkerülhetetlen kérdésként merül fel, sikerül-e majd a haladóknak elegendő koalíciós partnert maguk köré gyűjteniük ahhoz, hogy kormányt tudjanak alakítani.
– Ez a kérdés a haladók legnagyobb gondját jelenti. Ugyanezzel a problémával küzdöttek még nem is olyan régen a radikálisok, pártjuk a legnépszerűbbnek számított, a parlamentben is a legerősebbek voltak, kormányalakításra azonban mégsem voltak képesek soha. Most ugyanez a helyzet a haladóknál is. Potenciális koalíciós partnerként kezelhető esetükben – a már meglévő szövetségeseik mellett – a Szerbiai Demokrata Párt és a Szerb Radikális Párt. Az SZDP egészen biztosan nem fog a választások előtt koalícióra lépni velük. Hogy a választásokat követően belebocsátkoznak-e a koalíciós tárgyalásokba, az elsősorban azoknak a tárgyalásoknak a perspektívájától függ majd, pontosabban attól, hogy sikerülhet-e közösen létrehozni a kívánt többséget. Másfelől, a Szerb Haladó Párt igen feszült kapcsolatban áll a radikálisokkal is, így kérdéses, hogy ez a párt hajlana-e egyáltalán egy választások utáni koalícióra.
Van-e valóságalapjuk a demokraták és a haladók nagy koalíciójáról szóló elképzeléseknek?
– Úgy vélem, csak abban az egy esetben következhet be ez a koalíció, ha az lesz a kormányalakítás egyetlen fennmaradó lehetősége. Egyik szóban forgó pártnak sem lenne ez az elsődleges választása, hiszen tisztában vannak vele, jelentős károkat okozhat számukra egy ilyen döntés. Csakis végszükség esetén látom esélyét a két párt közötti ilyen célú párbeszéd megkezdésének, mely, hozzá kell tennem, egyáltalán nem biztos, hogy megegyezéshez, kormányalakításhoz vezetne.
