– Ha az elmúlt időszakra visszatekint, mi lenne az, mit mindenképp kiemelne, melyek azok a sikerek, fontos törvények, amelyek teljessé tették a parlament munkáját?
– Úgy gondolom, a jelenlegi mandátum ideje alatt, az elmúlt évek során, a parlament munkája folyamatosan egyre hatékonyabbá vált. A demokrácia fejlődésének legerősebb hátszele a képviselőház munkájában azonban talán éppen az a dialógus, mely az egymástól teljesen eltérő vélemények között is ki tudott lassan alakulni. Ha ki kellene emelnem párat az elfogadott jogszabályok közül, mindenképp a képviselőházról szólót említeném meg, a képviselőház ügyrendjének módosításáról szóló határozatot, valamint a borítékolt lemondások megszüntetését. Ez utóbbi ugyanis, gyakorlatilag, lezárt választási listákat eredményez. A választási törvényhozásban bekövetkezett ezen változás mindenképp a parlament munkájának, a demokrácia fejlesztésének és az állam tekintélyének előbbre vitelét fogja szolgálni.
– Melyek voltak azok a törvényjavaslatok, amelyek a legélesebb vitát váltották ki a képviselőház ezen megbízatása alatt?
– Szinte nem létezik olyan javaslat, mely ne váltana ki éles vitát, hiszen a parlament, s különösen a plenáris ülések, gyakran politikai nézetek kifejezésére szolgálnak. Nem volt olyan téma, melyet az ellenzék ne kritizált volna. Azért azt hozzátehetem, hogy az olyan javaslatok, melyek közvetlen összefüggésben állnak pénzügyekkel, például különféle szerződések ratifikálása, komolyabb vitákat eredményeztek, hiszen a korrupció gyanúja is fennállt. Az igazságügyi törvénycsomag elfogadása is elég hangosra sikeredett. A megelőlegezett képviselői lemondások felszámolásával kapcsolatban, igaz, kialakult egy általános egyetértés, a választások terén beálló változások, például a választási listák kialakításának kérdései miatt azonban megint csak hallani lehetett számos vitát a parlamentben. Alapul vehetjük azonban a legutóbb elfogadott, helyi önkormányzatok finanszírozásával foglalkozó törvény vitáját is, melynek során nem számítottak ritkaságnak a parlament tekintélyéhez nem méltó verbális összetűzések sem, mellyel a javaslattal egyet nem értők kívántak hangsúlyosabban véleményt nyilvánítani. Ennek ellenére, tulajdonképpen az ellenzék tette lehetővé a szóban forgó törvény elfogadását, hiszen tudni lehetett, hogy nem vesz részt a szavazáson. Ha eljönnek, megtörténhet az is, hogy megbukik a törvényjavaslat. Ezért állítom, a törvényt voltaképp az ellenzéknek köszönhetően fogadta el a képviselőház.
– Nemegyszer súlyosabb szóváltásokra is sor kerül a házban, s megpróbálnak kihasználni minden szabály szerinti meg szabályellenes lehetőséget a képviselők igazuk bizonygatására, felülkerekedni az éppen aktuális vitapartneren. Az utóbbi években mégis mérséklődött a korábban mindennaposnak számító hév. Az ülés vezetőjeként, a parlament elnökeként hogyan lehet hozzájárulni a normális párbeszéd, vita kialakításához?
– Három év alatt, tudja, az ember kétségkívül szert tesz bizonyos rutinra. A reakció függ az adott esettől, a képviselő vérmérsékletétől is. Bizonyos személyeket egyszerűbb, jobb végighallgatni, s kommentár nélkül hagyni ahhoz, hogy rendben folyjon az ülés tovább, s véget érjen az összetűzés. Más esetben pedig muszáj közbeszólni, rendre is utasítani. Nincs általános képlet, mindig a helyzet kínálja a megfelelő megoldást. Persze nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy igen szigorúan büntető ügyrendje van a parlamentnek, mely nem kíméli a visszaéléseket. Másrészt, sajnos, olykor jómagam is kénytelen vagyok szankcionálni a képviselőház tekintélyét romboló képviselői megnyilvánulásokat. Az idén alig volt ilyen szankcionálásra példa, a korábbiakban gyakrabban előfordult. Erre, mellesleg, a legérzékenyebbek a képviselők – a pénzbírságokra.
– Már többször érintette a megelőlegezett lemondások kérdését. Mennyiben változtat az ilyen politikai eszközt megszüntető jogszabály a képviselők helyzetén, a parlament működésén?
– A parlamenti képviselő voltaképpen a polgárok képviselője. A képviselővé válás pillanatától kezdve, ebből kifolyólag, a polgároknak kell elszámolnia mindazzal, amit munkája során tesz. Ha a párt rabjává válik, olyan helyzetbe kerülhet, melyben nem tudja képviselni azon polgárok érdekeit, akik megválasztották. Emiatt nagyon fontos, hogy szabadon rendelkezzen mandátumával, legyen joga eldönteni: meghallgatja-e pártja ajánlatát, vagy másként dönt, a polgárok érdekében. Úgy vélem, Szerbia demokratizálódásának folyamatában ez felettébb fontos előrelépésnek számít. Történelmi jelentőségű azonban a parlament működésének viszonylatában is.
– Munkában bővelkedő nyarat jelentett be nemrégiben. Mely feladatok várnak a képviselőkre az elkövetkező hónapokban?
– Az európai uniós tagjelölt-státus megszerzése érdekében nyilvánvaló, hogy az európai elvárásokhoz tartozó törvények élvezik most az elsőbbséget. Ezek közül már elfogadta a képviselőház a politikai tevékenységek finanszírozásáról, illetve a képviselőkről szóló jogszabályokat, vagy a meglévő jogszabályok módosításait. Két igen fontos törvény elfogadása viszont még várat magára. Az egyik a köztulajdonról szóló, melynek vitája és elfogadása a nyár során végbe kell, hogy menjen, a másik pedig a vagyon-visszaszármaztatásról szóló, melynek javaslata, remélhetőleg, szintén a nyár folyamán érkezik meg a képviselőház elé. Négy olyan törvényről van szó, melyek nélkül nem is álmodhatunk a tagjelöltségről.
– Sokszor hallani, hogy könnyű meghozni egy törvényt, a gondok legtöbbször az elfogadott jogszabályok alkalmazásában rejlenek. Meglátása szerint mennyire sikerül a gyakorlatba átültetni a papíron létező előírásokat?
– Annak, hogy az elfogadott törvényeket nem sikerül gyorsan alkalmazni – s valóban vannak bőven ilyenek – megvan az objektív oka is, ám olykor a végrehajtó szervek felelőtlenségéről is beszélni kell. Az objektív okok elsősorban olyan esetek során nyilvánulnak meg, amikor az elfogadott jogszabályok végrehajtására még nem létezik bejáródott intézményes háttér. Másfelől, vannak azonnal alkalmazható törvények is, melyek mégsem kelnek időben életre. Itt játszanak fontos szerepet az törvények tiszteletben tartásának ellenőrzésére megválasztott testületek, melyek felügyelik a kormányt, eleget tesz-e az előírásoknak. A parlament minden hónap utolsó csütörtökén faggatja az aktuális kérdésekről az államvezetést, a keddi és csütörtöki képviselőházi ülések pedig rendre az illetékes miniszterekkel folytatott, mondhatni, számon kérő párbeszéddel indulnak.
– Véleménye szerint betarthatók a tagjelölt-státus elnyeréséhez megszabott határidők?
– A parlament a maga részéről készen áll a törvényalkotó – vagyis az említett két jogszabály esetében a kormány – által beterjesztett minden javaslatra időben és hatékonyan reagálni, azaz szeptember 15-éig megvitatni és elfogadni a fennmaradt két törvényt.
