Az emberi jogi, kisebbségügyi, közigazgatási és helyi önkormányzati minisztérium március 30-án hagyta jóvá azt az előírás-módosítást, melynek köszönhetően április végén lehetőség nyílt a kétnyelvű anyakönyvi kivonatok kiadására mindazokban a községekben, ahol az ott élő valamely kisebbség nyelve is hivatalosnak számít. Ma, bő három hónappal a minisztériumi döntést követően, sokan azon a véleményen vannak, hogy mindezzel csupán a munka fele lett elvégezve.
A döntés a tartományi ombudsmannal, illetve a tartományi kisebbségügyi és jogalkotási titkársággal folytatott korábbi minisztériumi egyeztetések eredményeképp születhetett meg, teljes fordulatot azonban nem hozott. Az űrlap szövege ma valóban kétnyelvű, a beírások, vagyis annak kitöltése azonban a legváltozatosabb módon történik meg Vajdaság községeiben. Így, hogy például csak a két végletet említsük, amíg Szabadkán a beírásokkal, megjegyzésekkel együtt is valóban kétnyelvű a kiállított dokumentum, addig Újvidéken szerb, cirill betűs beírásokat kapnak az igénylők. Vannak olyan anyakönyvvezetők is, akik a dokumentum hátlapján közlik a beírtak fordítását.
Az illetékes tartományi titkársághoz az elmúlt időszakban nem érkeztek komolyabb panaszbejelentések az anyakönyvi kivonatok kiállításával kapcsolatban – mondta el lapunknak Deli Andor oktatási, jogalkotási és nemzeti közösségi titkár. Arra a kérdésre, hogy a minisztérium képviselőivel folytatott tárgyalásokon szó volt-e a beírások kétnyelvűségének szavatolásáról is, Deli közölte, a februári megbeszélések kizárólag az űrlapok szövegére szorítkoztak.
– A korábbi űrlap valóban egy katasztrofális megoldás volt a hátlapra írt fordítással. Egy olyan formát kívántunk visszanyerni, amelyik legalábbis hasonlít a még régebbi tartományi formanyomtatványra. A tárgyalások során azonban ki lett mondva, hogy magukat a beírásokat nem fogja érinteni a nyomtatványok kétnyelvűsége. Ennélfogva, nem hiszem, hogy a szerb nyelvű beírásoknak különösebb csalódásként kellene ma hatniuk – fogalmazott az oktatási és kisebbségügyi titkár.
A titkárság igyekezni fog majd olyan irányban hatni a községekre, hogy egységesítsék az eltérő gyakorlatot, jegyezte meg Deli, majd hozzátette: sajnos, ez egy olyan kérdés, amibe a minisztériumnak továbbra is nagy a beleszólása.
– Az anyakönyvvezetők inkább a belgrádi jogértelmezés irányába hajlanak, s nehéz a konkrét egyénekre hatni. Az anyakönyveket kizárólag szerbül vezetik, s ezt az erről szóló törvény egy az egyben ki is mondja. Többnyelvű anyakönyvvezetés nincs, csupán a névbeírás esetében ad lehetőséget a törvény arra, hogy az az anyanyelven történjen meg. Az anyakönyvvezetők tehát a törvényes rendelkezést követve másolják át a további adatokat – magyarázta Deli Andor.
AZ ANYAKÖNYVVEZETŐN (IS) MÚLIK
Arra a kérdésre, hogy a beírás kétnyelvűségének elérése mennyire számítana nehéz feladatnak, Deli azt mondta, mindenképp annak számítana, hisz az említett tárgyalások során már megkísérelték az „asztalra helyezni” ezt a problémát is, viszont azonnal nagy ellenállásba ütköztek az anyakönyvvezetés központosítási projektje miatt, mely lehetővé tenné, hogy bárki, bármelyik községben megkapja a kivonatát. Annak ellenére, hogy a nyelvhasználati törvény engedélyezi a kétnyelvű nyilvántartások vezetését, a központosított adatbázis volt a fő oka annak, hogy a belgrádi tárgyalófelek ellenezték a kétnyelvű beírásokat.
– Egy igen összetett kérdésről van szó, s nyilvánvaló, hogy különbözik a kitöltési gyakorlat. Úgy vélem, egy idő után nem ártana újra tárgyalóasztalhoz ülni és megbeszélni ezt a kérdéskört is. Egyes anyakönyvvezetők fogódzóként tekintenek ma a tartományi nyelvhasználati rendeletre, amely engedélyezi a kétnyelvű nyilvántartást. Mások viszont tartanak a belgrádi törvénytől, mely egynyelvű anyakönyvvezetést ír elő. Az anyakönyvek vezetésének felügyelete szintén Belgrád kezében van. Ezért összetett mindez, hisz csak részben nyelvhasználati a kérdés, részben pedig az anyakönyvek vezetésének a kérdéskörébe tartozik az ügy – összegezte lapunknak Deli Andor.
„A POLGÁROK TÚLOZNAK”
Az ombudsmani ajánlásban az szerepelt, hogy a nyomtatványok szövege kétnyelvű legyen, vagyis, hogy a hologramos űrlapnak ne a hátlapján legyen a fordítás, hanem közvetlenül a szerb nyelvű, cirill betűs szöveg alatt.
– Ezt a javaslatot el is fogadta az illetékes miniszter, s utasítást adott a módosítás alkalmazására. A további ajánlások a névbeírás változtatására, illetve első névbeírás esetén az anyanyelven történő bejegyzésre való jogról szóló tájékoztatásra vonatkozott. A névbeírás változtatása ma egy rövidített eljárás során valósulhat meg. További ajánlásai az ombudsmannak nem voltak, a terepen nem áll módunkban az elfogadottakat ellenőrizni, újabb folyamodványt pedig ebben a témában azóta nem kaptunk a polgároktól – mondta el a Magyar Szónak Muškinja Heinrich Anikó tartományi ombudsman.
Mint mondta, tud róla, hogy ebben a kérdésben a községek nem egyformán járnak el. A 2009-ben elfogadott törvény szabályozza azt, hogy az anyakönyvek vezetése szerb nyelven, cirill írásmóddal történjen, a korábbi törvény erre nem tért ki – közölte. Mivel a miniszteri utasítás nem foglalkozik azzal, hogy a beírt szövegnek milyen nyelvűnek kell lennie, magától értetődő, magyarázta, hogy annak a törvény szerint szerb nyelvűnek és cirill írásmódúnak kell lennie.
– Az a véleményem, hogy a polgárok túloznak. Az anyakönyvi kivonat nem egy olyan dokumentum, amely a polgárok jogairól szólna, azaz elengedhetetlen lenne, hogy minden sorát megértse valaki. Ez egy olyan dokumentum, amit egy másik állami szervnek visz a polgár. Azt hiszem, nincs akkora jelentősége, mint amekkorát mi az utóbbi időben ennek a témának tulajdonítottunk. A kettős állampolgárság miatt nyert az utóbbi hónapokban aktualitást, de az nem adhat okot e kérdés másfajta rendezésére. Érdekes, hogy az adóhivatali vagy nyugdíjaztatási végzések ügyében, melyek teljes egészében szerb nyelvű iratok, senki sem tiltakozik, pedig ezek valóban jogokról döntenek, két-három oldalas dokumentumokat kapnak az emberek, melyeket bizonyára nem könnyű mindenkinek szerbül megérteni. Nem értem, ezekben az esetekben miért nem tiltakoznak a polgárok – tette fel a kérdést a tartományi ombudsman.
