A szoprán énekesnő Strauss operájában, az Arabella címszerepében fog debütálni a jövő évadban a párizsi Bastille Operaházban, s októberben még egy Strausshoz köthető fontos fellépése lesz, ám ez alkalommal New Yorkban, Manhattanben, ahol a Salome zárójelenetében lép színpadra. A párizsi operaházban felajánlották Wagner népszerű operájában, a Niebelung gyűrűjében az egyik valkűr szerepét is Molnár Megyeri Izabellának.
– Olyan lehetőségek, amelyeket ki kell használni – fogalmazott a művésznő, akinek néhány napos szabadkai tartózkodásába egy fellépés is belefért: Vojislav Temunović tamburazenekarának koncertjén két Rahmanyinov-dalt, Dvořák Ruszalkájából egy részletet, két Strauss-operettdalt énekelt.
– A tambura olyan, mint a balalajka. Tehetségesek ezek az ifjú tamburások. S jó érzés volt, hogy amikor a színpadról lepillantottam, legalább 20 ismerős tapsolt, mosolygott rám – mesélte. Korábban a 2003-as újévi koncerten lépett fel szülővárosában.
Molnár Megyeri Izabella a szabadkai középfokú zenedében végezte a szólóének szakot, majd Budapesten, a zeneakadémián szerzett oklevelet. Ezt követően csatlakozott szüleihez, akik áttelepültek az Amerikai Egyesült Államokba. Ott továbbtanult, magiszteri titulust szerzett. Két alkalommal is megnyerte a Metropolitan Opera által szervezett énekversenyt. Közben a Szegedi Színháztól kapott felkérést, ott a Bánk Bánban Melinda szerepét énekelte, a Tosca címszerepében is bemutatkozott, a Traviatában is színpadra lépett. Majd visszatérvén az Egyesült Államokban is folytatta az olasz repertoár éneklését. Az ügynöke azonban azt tanácsolta neki, hogy a hangszíne, a megjelenése miatt a német repertoár az, amely a legmegfelelőbb számára. Wagner és Strauss szerzeményei is bekerültek a repertoárjába. Közel áll a szívéhez az operett is, bejutott a Belvedere énekverseny döntőjébe is.
Ahhoz, hogy valaki párizsi operaszínpadon léphessen fel, mindenképp szükség van a tehetségre, de másra is:
– Mindenekelőtt értesülni kell a lehetőségről, oda kell utazni, előénekelni, és ennek alapján választják ki a legmegfelelőbb énekest – magyarázta Molnár Megyeri Izabella. – Attól is függ, hogy mennyire jó az ügynökünk. Ez szerencse kérdése, de valamit le is kell tenni az asztalra ahhoz, hogy igazán jó ügynök elvállaljon – tette hozzá.
Napi legkevesebb 5 óra éneklés, tanulás és Molnár Megyeri Izabella esetében fordítás.
– Még nem beszélek olyan jól németül, hogy énekléskor minden szócska hangzása tiszta legyen és főképp a Wagner-operákban nem is a mai német nyelv szerepel.
Évente néhány hetet tölt Szabadkán.
– Gyakran kérdezik, honnan jöttem, s amikor azt mondom, hogy Vajdaságból, mindenki tudja, hol van. Sőt, München egyik városrészében eltévedtem és egy Bácska utcára bukkantam.
Molnár Megyeri Izabella drámai szerepben
Mint mondja, nem nosztalgiázik, amikor Szabadkán van, akkor azt élvezi, ha Németországban, akkor pedig az tölti el elégedettséggel. Németország azért tetszik neki, mert a mindennapi élet nagyon jól működik, megbízható a közlekedés, nagy a tisztaság. S tetszik neki, hogy Szabadkán is törekszenek az emberek arra, hogy – mint ahogy gyerekkori emlékeiben is él – amennyire lehet, tisztán tartsák az utcákat, a házuk eleje rendezett legyen. S szereti, hogy még mindig közvetlenek az emberek, ha sorban állnak, vadidegenek beszélgetnek egymással.
Beszélgetésünk során Molnár Megyeri Izabella az iránt érdeklődött, mikor épül fel a színházépület, s a zsinagóga is szóba került, amely a tervek szerint majdani renoválása után tágas koncertteremként is működne majd. Ez utóbbi kapcsán merült fel, hogy az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában is bevált gyakorlat, hogy a segítségre, felújításra szoruló létesítmény kapuit szélesre tárják, koncerteket, kiállításokat, más rendezvényeket szerveznek ott pénzgyűjtési szándékkel. A művészek készségesen vállalják ingyen vagy szimbolikus összegért a fellépéseket, a közreműködést. Egyébként Németország az az ország, ahol a legtöbb pénzt áldozza az állam a kultúrára, másutt kevesebbet, ám ott a mecenatúra jól működik: nemcsak az adó egy százalékát lehet a kultúra javára felajánlani, hanem a tehetős családoknak nagy büszkeség is az, ha külön is hozzájárulnak a kultúra támogatásához.
