Amikor azt mondjuk, hogy márpedig itt nem történik semmi, talán arról is megfeledkezünk vagy egyszerűen nem tudatosítjuk magunkban, hogy a nyár tele van olyan ünnepekkel, amelyek köré kulturális programokat szerveznek. Irodalmi műsorral ünnepeljük a vajdasági magyar irodalom napját, zömében manapság a falunapok sem múlnak el koncert(ek) nélkül, hangversenyeket élvezhetünk a Szent István-napi ünnepségeken, a Vajdasági Magyar Ünnepi Játékokon vagy éppen a Zombori Nyár rendezvényein, s az sem ritka, hogy ekkor irodalmi összeállítás készül, kiállítások nyílnak, tájházak tárják ki kapuikat. A Tour De Délvidék biciklitúra részvevőit egyes megállóhelyeken szórakoztató művelődési műsorral fogadják, és általában szintén szórakoztató művelődési műsor zárja a legkülönbözőbb vajdasági településeken megszervezett legkülönfélébb táborokat is.
És mindez csak mazsolázgatás a nyári programok közül. Szinte nincs olyan vajdasági település, ahol ne történne valami. Lehet, hogy nem egész nyáron zsong az élet, lehet, hogy nem túl látványosan és nem túl hangosan, és nem más településekről tömegeket odavonzva, de talán akkor is történik valami, ha nem is vesszük észre. Mert lehet, hogy talán nem is tartjuk eseménynek, ha néhány öreg járgányt állítanak ki városunk központjában, ha chopperesek szelik át a főutcát, ha néhány „őrült” utcai koncertet vagy performance-ot rögtönöz, vagy ha egy kis falu néhány fiatalja gondol egyet, projektort szerez és szabadtéri filmvetítésre invitál.
Persze nincs minden helyben. És mégis. Mivel Vajdaság ugye nem olyan nagy, mégis minden helyben van. Autóba ülhetünk, vonatra, buszra vagy akár kerékpárra is szállhatunk. Ha erre bármilyen okból kifolyólag, legyen az pénz-, társaság- vagy csak kedvhiány, nem szánjuk rá magunkat, azt is megvárhatjuk, hogy ajtónkon kopogjanak be a fesztiválok, kiállítások, ünnepnapok műsorai. Mert ez is megtörténik. Én például kényelmesen megvárom ezt. Megvallom, nem vagyok az a megrögzötten elhivatott fesztiválozós típus. Nem kapok magamra hátizsákot a nyár elején, hogy a napsütéses hónapokat itthon és külföldön utazgatva, fesztiválról fesztiválra járva éljem át. A nyaramat mégis művelődve töltöm el. Hogy úgy mondjam, fesztiválozva. Mert ha én nem is megyek hozzájuk, a fesztiválok jönnek hozzám. Rám találnak, mert engedem, hogy rám találjanak. Évek óta meghatározzák a nyári életritmusomat azok az események, amelyek szinte bekopognak hozzám, ott vannak az ajtóm előtt. Csak egyet lépek és ott az Etnofest a világzenei csemegékkel, és hopp, máris ott a palicsi filmfesztivál is a majdnem száz filmet kínáló programjával, majd némi pihenő után már az Interetno Fesztiválon találom magam távoli országokból érzett nemzetek táncaival ismerkedve. És bárhol is lakjak, ha nem is helyben, de valahol a környéken minden évben „belebotlok” a Tanyaszínházba is. Mert így akarom. Ha pedig tényleg, de valóban éppen semmi sem történik, talán akkor is lehet eseményt teremteni magunknak. Mondjuk be lehet lesni a városunk múzeumába, el lehet látogatni a településünkön táborozókhoz vagy segíthetünk falunk fiataljainak filmet választani a következő szabadtéri filmvetítéshez. Mert a nyári élmények gyűjtéséhez nem kell mindig hátizsák.
