Ifjúság. A definíció szerint az ifjúság egy kor szerint elkülönített csoportot jelent, olyan személyek heterogén csoportját, akik egy meghatározott korosztályba tartoznak. Egyes országokban ifjúság alatt a csecsemőkortól a 25–30. életévig terjedő korosztályt értik. De most ne számítsuk a születéstől, hanem mondjuk a középiskolás évektől. És ha ezt a korosztályt nézzük, milyen ma fiatalnak lenni? Milyen lehetőségeik vannak a képzések terén? Tudják-e kellőképpen hallatni a hangjukat? Szervezhetnek-e kulturális programokat, környezetvédő akciókat vagy bármi mást, saját ötleteiket megvalósítva?
Számtalan kérdés merül fel, amiről elgondolkodhatunk – ha máskor nem is, legalább – a Nemzetközi Ifjúsági Napon. Ami ugyan tegnap volt, de elgondolkodni minderről ma is, holnap is, sőt azután is lehet. Lehet és kell is erről beszélni, vitatkozni, tapasztalatokat és véleményt cserélni. Mert egy olyan országban, ahol a fiataloknak – az ifjúsági és sportminiszter szavaival élve – nem adnak elég lehetőséget, minden, a fiatalok érdekében emelt szó, megtett lépés számít.
Ha a diák- és hallgatói csereprogramokat nézzük, azt kell mondanunk, ezen a téren történtek előrelépések a korábbi évekhez viszonyítva. Az Újvidéki Egyetemen néhány éve működik egy iroda, ahol a nemzetközi cserediákprogramokról kaphatnak információkat a hallgatók. Bekapcsolódva egy-egy ilyen programba néhány hónapot, egy-egy szemesztert vagy akár egy egész évet is tölthetnek a világ valamelyik egyetemén, sőt ilyen lehetőséget megragadhatnak ma már a középiskolások is. Egyre több középiskolásunk van, aki például Amerikában, Németországban vagy Olaszországban gyarapítja tudását egy egész tanéven keresztül, úgy, hogy mindehhez ösztöndíjat kap. A diákok és az egyetemi hallgatók ma már úgy hagyhatják el az anyaintézményüket bizonyos időre, hogy visszatérve el is ismerik számukra a külföldön töltött időt. A fenti definíció szerint én is fiatal vagyok, alig öt éve még az egyetem padjaiban ültem, de ha az én iskoláséveimben létezett is néhány ilyen cserediákprogram, nemigen hallottam róluk. Lehet, hogy azért, mert nem jártam eléggé utána, de az is biztos, hogy nem kapott akkora publicitást, mint manapság, amikor a mobilitás fontosságát egyre inkább kezdjük felismerni.
S az önkéntesség is mást jelentett néhány évvel ezelőtt, mint most. Volt idő, amikor a volontőrködés valóban önkéntes munkát jelentett, amiért csupán vállveregetés járt, s talán emiatt van az, hogy a fiatalok sokszor félreértelmezik ezt a fogalmat. Mert az az önkéntes munka, amibe most 18 és 30 éves kor között bárki bekapcsolódhat, már másféle önkéntesség. A Fiatalok lendületben (Youth in Action) program – amelynek egyik partnerországa Szerbia is – egyik alprogramja, az Európai Önkéntes Szolgálat (EVS) például olyan lehetőséget kínál, amelynek keretében a fiatalok társadalmi tevékenységekben való részvételét támogatják Európában és azon kívül – a lakbér és a teljes ellátás fedezésével, zsebpénzzel, és mindemellett a fogadó országnak kötelessége ingyenes nyelvkurzust is biztosítania a fiatal számára, aki 2–12 hónapot tölt az országban. Az sem mellékes, hogy a Youth in Action programokban részt vevők ún. youthpasst, elismerő oklevelet igényelhetnek, amely dokumentálja és igazolja a projektekben dolgozók számára, hogy nem formális tanulási tapasztalattal rendelkeznek, s ez a munkakeresésnél és az ösztöndíjpályázatoknál is pluszpontot jelenthet. Persze egy olyan országban, amelyik érett arra, hogy elismerje ezt. (Az itteni keserű tapasztalat szerint sajnos az ország munkaadóinak halvány lila gőzük sincs, hogy mi fán terem ez a program, és miféle négyoldalas diplomát lobogtat előttük a munkakereső.) De mégis megéri, hiszen a nyelvtanulás, a világlátás, a tapasztalatszerzés ma már egy fiatal számára elérhető úgy, hogy mindezért nem kell mélyen a zsebbe nyúlni.
Jó hát ma fiatalnak lenni? A fentiek alapján igen. Ám ha mindehhez hozzátesszük, hogy egy májusban készült felmérés szerint a szerbiai fiatalok első számú problémája a munkanélküliség, akkor is így gondoljuk? A felmérés szerint Szerbiában jelenleg mintegy másfél millió 15 és 30 év közötti fiatal van, közülük 200 ezren munkanélküliek (az országban a munkanélküliek egyharmada 30 év alatti), a foglalkoztatott fiatalok nagy része pedig a szürkegazdaságban dolgozik. Többségük nem alapított családot, és a szüleivel él. Szabadidejük java részét a számítógép előtt töltik, és külföldre való költözésről álmodoznak.
