A legtöbb községben csökkent az elsőbe induló magyar diákok száma, becslések szerint több mint 60-nal lesznek kevesebben, mint tavaly. Ez a csökkenés jellemző azokra a községekre is, ahol tömbben él a magyarság, tehát Szabadkára, Topolyára, Magyarkanizsára, Zentára. Zombor község legtöbb településén lesújtó a helyzet. Nezsényben, Szilágyin például olyannyira kevesen vannak, hogy itt nem is nyílhatott meg az önálló magyar tagozat. Udvarnokon az idén sem íratnak be elsőst a magyar osztályba, ami hosszútávon veszélyezteti az egyetlen osztatlan tagozat fennmaradását.
Muzslyán, bár csökken a tanulók létszáma, mégis sikerült megtartani a három magyar osztályt. Habár Óbecsén több magyar elsős lesz, mint szerb, egyes iskolákban itt is csökkenés tapasztalható a magyar osztályok létszámában. Újvidéken Erdély Lenkéék odaadó munkájának köszönhetően lett 4 iskolában 30 körül a diáklétszám. Ám nemcsak Újvidéken folyt ilyen beiskolázási kampány, hanem számos helyen a szórványban: a pedagógusok, az MNT, a VMSZ és a civil szféra aktivistái 130–140 olyan szülőt győztek meg, hogy írassák be magyar első osztályba gyereküket, akik az óvodaválasztásnál a szerb tagozat mellett döntöttek.
Fogyatkozásunk okai közismertek: néhány száz vajdasági diák magyarországi középiskolában tanul tovább, mindannyiunk tucatnyi olyan ismerőst tudunk felsorolni, akinek gyereke magyarországi egyetemen tanult tovább, s ott, vagy Nyugat-Európában, az Amerikai Egyesült Államokban dolgozik, ér el komoly szakmai sikereket. Volt, aki itthon is próbálkozott, de vagy nem talált állást, vagy pedig a felkínált alacsony fizetés és egyéb kedvezőtlen feltételek miatt jobbnak látta mielőbb távozni. Kisgyerekeiknek ma valamely, az országhatáron kívüli iskolában csöngetnek be, gyakran több ezer kilométernyire a szülőföldtől. Az itthon maradottak gyermekvállalási kedve és lehetősége joggal alacsony: munkanélküliség, megalázóan alacsony bérek, amelyből megélni nem lehet, nemhogy önálló otthont teremteni. A magánvállalatok többségében személyes sértésnek veszi a tulajdonos, ha a fiatal női alkalmazott gyerekeket szeretne szülni, úgyhogy gyorsan az utcára is teszi. A munkanélküliség, a perspektíva hiánya, a vadkapitalizmus burjánzása nemcsak a magyarságot sújtja, hanem a többi nemzet képviselőit is, ez az ő beiratkozási adataikon is megmutatkozik. Talán nem félreérthető, de egyik-másik iskolában minden bizonnyal a Koszovóból ide települt roma gyerekek javítanak a mutatókon.
Magyar nyelvű oktatás 26 községben folyik, összesen 1950 elsős lesz. Hogy mennyire elfogytunk, mennyire kis szám ez, akkor döbbenünk rá, ha összehasonlítjuk azzal az adattal, hogy az újvidéki zeneiskolába és 15 kihelyezett tagozatára 2008-an iratkoztak (szerbek, magyarok és más nemzetiségűek) a zenede első osztályába. Lehet, hogy nem épp szerencsés az összehasonlítás, már csak azért is, mert a zenede elsősei az általános iskolában általában már harmadikosok, ám szépen érzékelteti, mennyire kevesen vagyunk mi magyarok.
Ám ettől függetlenül, vagy épp ezért, úgy gondoljuk, minden gyereknek joga van arra, hogy a legjobb körülmények között tanulhasson. S e legjobb körülményekbe nem tartozik bele az, hogy összevont osztályban folyjon az oktatás, hogy amíg a tanítónéni az elsősökkel foglakozik, addig a másodikosok rajzolnak, a harmadikosok matematikapéldákat oldanak meg csöndben, a negyedikesek meg a hangtalan olvasást gyakorolják. Gondolom, így néz ki az összevont osztályban, vagyis a kombinált tagozaton egy-egy tanóra. S a jó tanulási feltételekbe az sem tartozik bele, hogy ha egy kis jóindulattal megnyitható az osztály, akkor az elsős kisgyerek hóban-fagyban a diákbuszt várja. Biztos, hogy az oktatáson kellene takarékoskodni, más területen már maximálisan meghúzták azt a bizonyos nadrágszíjat?
Már évek óta minden szeptember elseje előtt néhány nappal az oktatási minisztérium óriási kavarodást okoz, mert körzeti megbízottjai által arra utasítja az iskolaigazgatókat, hogy a kis létszámú osztályokat vonják össze. Az, hogy a törvény szerint a 15-nél kisebb létszámú vajdasági osztályok esetében a Magyar Nemzeti Tanács és a tartományi oktatási titkárság az illetékes, nem igazán izgatja a minisztériumot. Azzal érvelnek, hogy a Nemzetközi Valutaalap a takarékosság jegyében arra szeretné kényszeríteni Szerbiát, hogy 30 fős osztályokban folyjon az oktatás, s az MNT-t és a tartományi oktatási, közigazgatási és nemzeti közösségi titkárságot megkerülve igyekeznek nyomást gyakorolni.
Az oktatási miniszter miközben nagy pompával bejelentette, az idén 76 800 elsős van Szerbiában, mellesleg arról is beszélt, hogy a jövő héten derül ki, hogy a mintegy 110–120 ezer oktatásügyi dolgozó közül hány válik munkaerő-felesleggé. Ám arról, hogy Szerbia egyes részein hány olyan falusi iskola van, ahol csak egy-két diák kezdi meg az iskolás éveket, szinte lehetetlenség adathoz jutni már évek óta. Érdekes lenne tudni, hogy csak Vajdaságban igyekeznek-e „rendet tenni”, vagy ez országos jelenség.
Nem tudom, ezek az illetékesek tisztában vannak- e azzal, ha egyszer egy iskolát bezárnak, annak nagyon nehezen kerül le ismét a lakat az ajtajáról, nehezen népesül be ismét gyermeksereggel. Amikor az illetékesek gyerekek sorsáról döntenek, mindig a más gyerekéről van szó. Egy tollvonással eldöntik, hogy a más gyereke összevont osztályban tanul, az utazó diákok sorsára kényszerül. S mint tudjuk, arra is van példa, hogy az adminisztráció útvesztői az emlegetett illetékesek nemtörődömsége miatt egyik-másik tankönyv féléves késéssel jelenik meg, vagy napvilágot sem lát az egész tanév folyamán, mint egyik-másik magyar nyelvű tankönyv.
