Ön szerint kivédhetők-e a néhány fős osztályok esetében a tagozatösszevonások?
Nem, mert gazdasági szempontból megindokolhatatlan néhány fős osztályok működtetése 44.6%
Igen, az MNT, a vajdasági magyar pártok, a civil szféra együttes erélyes fellépésével 28.1%
A szülők és a politikum összefogásával, nyomásgyakorlásával, akár a polgári engedetlenség eszközeivel 18.4%
Igen, az oktatási minisztériumra való nemzetközi nyomásgyakorlással 8.9%
A szerbiai iskolák kétharmada falusi iskola, amelyekbe a diákok mindössze 10 százaléka jár. A tanulók 90 százaléka az oktatási intézmények fennmaradó egyharmadában tanul. A legújabb szakszervezeti kimutatások szerint az országnak 31 olyan iskolája van, amelybe mindössze 1 diák jár, 48 iskolában van 2 tanuló, 66-ban 3, 80 intézményben csupán 4 nebuló számára folyik az oktatás, 60 iskolában pedig összesen 5-en ülnek az iskolapadokban. Azt hiszem, a fenti országos adatoknak csak kis része vonatkozik a vajdasági iskolákra.
Az országban nagyon sok a kihelyezett tagozat, erről tanúskodik az az adat, hogy az 1327 szerbiai általános iskola 4500 épületben működik. Loznicán például a 15 általános iskola 44 különböző létesítményben szervezi meg az oktatást. A loznicai illetékesek nyilatkozata szerint rengeteg kihelyezett tagozatuk működik 2, 3 vagy 4 diákkal.
A Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia oktatási bizottságának állásfoglalása szerint a falusi iskolák megszüntetése végzetes lenne a kistelepülések számára, felgyorsítaná ugyanis elnéptelenedésüket. Sajtóértesülések szerint sem Loznicán, sem Zaječarban, sőt még Vranjeban sem foglalkoztak szeptember 1-jén az iskolai ésszerűsítésekkel vagy az új iskolahálózat kidolgozásával. Az oktatási miniszterhelyettes is úgy nyilatkozott az egyik lapnak a tanévkezdéskor, hogy nincs lehetőségük megbüntetni azokat, akik nem készítik el az új iskolahálózat tervét, meg tudják azonban jutalmazni azokat, akik ésszerűsítettek/ésszerűsítenek. Az „ésszerűsítők” furgonokat és minibuszokat kapnak jutalmul, amelyekkel a falvakból a városi iskolákba szállíthatják a tanulókat. Egymillió eurót különítettek el erre a célra Világbanktól kapott kölcsönből.
Az oktatási minisztérium ugyanis mindenáron takarékoskodni szeretne, ám az összevont osztályokban – ahol 2, sőt nem egy esetben mind a 4 alsós osztály diákjai ülnek az iskolapadban – nem olyan színvonalas az oktatás, nem jut annyi idő egy osztály diákjaira, mint ott, ahol a tanítónő egy osztállyal foglalkozik. A minisztériumi nyilatkozatok viszont gyakran szólnak arról, hogy a Világbank szakemberei szerint meg kellene nyirbálni az oktatásra fordított kiadásokat. Állítólag azt sugallják, hogy egy osztálynak 30 tanulóból kellene állnia, a 920 ezer szerbiai általános iskolás és középiskolás tehát ennyi és ennyi osztályban tanulhatna, vagyis kevesebb pedagógusra, kisebb iskolafenntartási költségekre lenne szükség. Sőt, a takarékosság hívei érvként hozzák fel azt is, hogy 10 év múlva újabb 5–7 ezer diákkal kevesebb indul első osztályba. S az alábbi mutatók is rosszat sejtetnek: Szerbiában mindössze 300 ezer ember dolgozik közvetlenül a termelésben, azaz állít elő valamiféle árucikket. S mintegy 1 millió 7–800 ezer ember tart el 7,5 millió szerbiai lakost.
A minisztérium illetékesei nem is titkolják: komoly ellenállással számolnak. Ezt támasztja alá, hogy amikor augusztus 31-én a tanévkezdési kommentár írására készültem, annak igyekeztem utánajárni az interneten, milyen híreket találok Szerbia más részeiről az osztályösszevonásokkal, iskolabezárásokkal kapcsolatban. Egyet találtam, az is arról szólt, hogy 2007-ben az egyik faluban kapákkal és kaszákkal védték a falu lakosai az iskolát a bezárástól. Vajdaságban az idén fogtak össze a szülők, de még véletlenül sem mezőgazdasági eszközökkel, hanem aláírásgyűjtéssel: az 1000 lakosú Magyarittabén hihetetlenül rövid idő alatt több mint 500-an írták alá az összevont osztályok elleni petíciót. A szülők készek voltak arra, hogy ne engedjék iskolába a gyereküket, ha a minisztérium mégis összevonja az osztályokat.
Az elmúlt két hét sok vajdasági iskolában is az osztályösszevonással való fenyegetőzéssel telt el, szerencsére az esetek nagy részében – általában ahol osztályonként megvan legalább az 5 diák – sikerült ezt kivédeni. De meddig?
Lesz még jó néhány komoly csatája az osztálynyitások terén a vajdasági magyarságnak az oktatási minisztériummal. Ehhez kell az MNT, a pártok, a civilek és a szülők együttes határozott fellépése. Félő azonban, kevés az esély, hogy az összes magyar párt a gyerekeink érdekében tett fellépésért hajlandó lenne félretenni a másik iránti ellenszenvét. Az is kérdés, hogy a magyar osztályok megmaradásáért összegyűlne-e 14 ezer aláírás, mint a kilencvenes évek elején. Ami viszont nagyon valószínűnek látszik: a 2012-es választások előtt a hatalmon lévők igyekeznek nem túlfeszíteni a húrt, s drasztikus osztályösszevonásokkal, iskolabezárásokkal nem merik majd maguk ellen fordítani a potenciális szavazókat.
