A hatalmas vasparipa éles csikorgással fut be az állomásra, majd döcögve továbbindul. A kezdeti sebesség azonban a percek múlásával alig növekszik, egyes szakaszokon szinte gyalogosan lehagyhatjuk a szerelvényt. Tény, vasutunk rémes állapotban van, és robogásról szó sem lehet, de a fémtolvajok miatt a szerelvény már azokon a részeken is csak poroszkál a síneken, ahol nemrégiben még óránként nyolcvan kilométeres sebességgel haladhatott.
Az idő vasfoga nem kíméli a meglévőt, de azt a keveset is, amink még megvan, tönkreteszik. Talán így lehetne jellemezni azt a helyzetet, ami mostanában uralkodik a vasúton. A lopások persze nem mostanában ütötték fel a fejüket, de a szegénység még inkább rákényszerítette az embereket, hogy valamilyen módon pénzhez jussanak. A vasút pedig a maga módján szinte kincsesbánya a fémtolvajoknak, akik jó ideje portyázgatnak, és visznek mindent, amit pár dinárért eladhatnak. Nemcsak bosszúságot és anyagi kárt okoznak ezzel, hanem életveszélyessé teszik a vasúti közlekedést.
– Az idén augusztusig száztizenhat lopási esetet jelentettünk a rendőrségen, de a tetteseket nem könnyű fülön csípni, hiszen nagy és nyílt területről van szó – mondja Saša Radujko, a szabadkai vasúti csomópont infrastrukturális osztályának vezetője. – Már maga a vasút infrastruktúrája is igen rossz állapotban van, ezért hatalmas problémát okoznak az egyre nagyobb méreteket öltő lopások, melyek során nemcsak a fémtárgyakat lopják el, hanem különféle berendezéseket is tönkretesznek, hogy kivegyék belőlük a fémet. Hosszú évek óta nem történtek jelentős beruházások a vasútba, főleg a sínpályába, ezért a biztonsági szempontok miatt kénytelenek voltunk a megengedett sebességet lecsökkenteni, így a legtöbb helyen 30 km/h sebességgel közlekednek a vonatok. A lopások pedig tovább lassítják a forgalmat. A forgalomirányítók bizonyos időkülönbséggel egymás után több vonatot is útnak indíthatnak egy szakaszon úgy, hogy nem kell megvárniuk, hogy az elérje a másik állomást, ugyanis van egy berendezés a síneknél, mellyel nyomon követik a vonatok helyzetét. Ezeknek a berendezéseknek egy részét leszedték a benne lévő kevéske réz miatt, s tekintve, hogy nem tudjuk követni a vonatokat, meg kell várni, hogy az előző elérjen a következő állomásig, s csak akkor indulhat a következő, így jelentősen lassul a forgalom.
Mint mondja, ez a berendezés a sínek ellenőrzésére is szolgál, ugyanis a sín elpattanhat, és ez kihat a közlekedés biztonságosságára is. Fontos, hogy a sínek állapotáról információval rendelkezzenek, ellenkező esetben kénytelenek csökkenteni a megengedett sebességet. Nemrégiben alig egy hét alatt három kilométer hosszan mintegy háromezer-hatszáz, talpfákat rögzítő csavart is elloptak a Szabadka-Kelebia szakaszon. A csavarok hiánya miatt a hőség hatására a sínvas elgörbül, deformálódik, és veszélyessé válik a rajta való közlekedés, így kénytelenek voltak a Szabadkától a magyar határig terjedő szakaszon az addig megengedett óránkénti 80 kilométeres sebességet 10 km/h-ra korlátozni. Az osztályvezető kiemelte, a vasút öreg, és sok helyen a csavarokat kézzel le lehet szerelni, de ettől függetlenül azok valamennyire még mindig ellátták funkciójukat. Mindig csak egy kis részt tudnak helyrehozni, mivel nem állíthatják le teljesen a Magyarország-Szerbia közötti vasúti forgalmat arra az időre, amíg elvégzik a javítást. Ez tehát igen hosszadalmas munka és szűkösek az anyagi lehetőségek is. A vasutat ért károk listája azonban ezzel még nem teljes.
– Él egy belső vonalunk, melyen keresztül az állomások egymással kommunikálnak. Ahol a vasút nincs automatizálva, például a Szabadka-Horgos, vagy a Szabadka-Zenta közötti vonalon, ott telefonon értesítik egymást a vonatok érkezéséről és indulásáról, a beszélgetést pedig felveszik. Csakhogy sok helyen ellopják az állomások közötti telefonkábeleket is, így az emberek kénytelenek városi vonalakat vagy mobiltelefont használni, és nincs mód sem a kommunikáció, sem a jeladások rögzítésére. A felsővezeték-tartó oszlopokon lévő súlyokat is leszedték, melyek megfeszítik a vezetékeket, így a villanymozdony áramszedője beléjük akadt és eltépte őket, úgyhogy kénytelenek voltunk dízelmozdonyt indítani helyette. A mozgó tehervagonokból kilopják az árut, ami nem is olyan nehéz, hiszen a vonat kénytelen lassan haladni. Megrongálják az elektromos vezetékeket, így nincs fűtés és villany, meg kilopják a tűzoltókészüléket, úgyhogy ezeket a vasúti kocsikat le kell kapcsolnunk. Nem csoda, hogy az utasok arra panaszkodnak, hogy kevés a hely és sokkal tovább tart az út. Azokon a vonalakon pedig, melyeken nincs forgalom, még rosszabb a helyzet és még több lopás történik – teszi hozzá az osztályvezető.
A mozgó tehervagonokból kilopják az árut, ami nem is olyan nehéz, hiszen a vonat kénytelen lassan haladni. Ezekről a vagonokról pedig amit már lehetett, mindent leszereltek
A becsült kár csak ebben a régióban meghaladja a tizenegy millió dinárt is, a Szerbiai Vasutak pedig képtelen anyagilag lefedni azokat a javításokat, melyek a lopásokból erednek. Hiába van biztosítva a vasút, a biztosító sok esetben nem ismeri el a kárt, mert nyílt terepen történik a lopás, rongálás, ami nincs eléggé megvédve és így nem is fizetnek. Az viszont lehetetlen, hogy a teljes észak-bácskai vasútvonal mellett őrt álljanak, így sajnos a lopásoknak nem tudják elejét venni, a károk nyomán pedig tovább romlik majd vasúti közlekedésünk.
