A Đinđić-kormány idején hirdették meg első alkalommal a felsőoktatásban is jelen levő korrupció elleni harcot. Srbijanka Turajlić akkori oktatási miniszterhelyettes kísérte el Zoran Đinđićet szabadkai látogatására, s a Közgazdasági Karon ez alkalommal e téma is szóba került. Srbijanka asszony arról beszélt, egy bátor fiatalember tett feljelentést egyik tanára ellen, ám gyorsan meg is bánta, s az említett beszélgetés idején már a második olyan tanév zajlott, amelyben nem tudott egyetlenegy vizsgát sem letenni. A bíróság bizonyíték gyanánt bekérte a leckekönyvét és amíg az ügy nem zárul(t) le, addig még az oktatási minisztérium kérésére sem szolgáltatták vissza az indexét.
Majd 2007-ben a Kragujevaci Egyetem falait rengette meg az Index-botrány, amikor korrupció gyanújával állítottak elő néhány tanárt és tisztviselőt. Az ügy még nem zárult le, mert a gyanúsítottak tagadják, hogy vizsgát vagy oklevelet lehetett náluk vásárolni, s a tanúk is egyre ,,feledékenyebbek”. Nem csoda, hisz a csúszópénz lényege épp az, hogy mélyen hallgat az is, akinek haszna van belőle, mert így tette le a vizsgát, amelyen meg sem jelent, és az is, aki zsebre tett bizonyos összeget azért, hogy beírjon egy osztályzatot.
Az egyik belgrádi egyetemista szervezet négy éven keresztül gyűjtött adatokat a fővárosi egyetemi hallgatók körében arról, hogy mennyire van jelen a korrupció a felsőoktatásban. Most tette közzé a felmérés eredményeit. Ebből egyebek között kiderült, hogy az egyetemisták 80 százaléka kénytelen volt magától a tanártól megvásárolni az egyetemi tankönyvet, jegyzetet. 35 százalékuk magasabb osztályzatot is kapott emiatt, s 10 százalékuk állítja, megisszák a levét, ha nem hajlandóak megvenni a könyvet. Arról, hogy valaki pénzt adott tanárnak azért, hogy bejusson a kívánt fakultásra, a fővárosi jogi kar megkérdezett hallgatóinak 30 százaléka hallott, s az érettségizők 23 százaléka is úgy értesült, hogy ez lehetséges. Ugyanennyien hallottak olyan esetekről, amikor a felvételi előkészítő tanfolyamot tartó tanárnak csúszópénzt adnak. Néhány éve olvastam az alábbi esetet: az egyik művészeti fakultás felvételi vizsga bizottságában ülő tanárnőtől vett órákat az ide bejutni szándékozó érettségiző nagylány. 1000 eurót fizetett a felkészítő órákért, az édesapja bútort készített a tanárnőnek, ám lánya nem jutott be a kívánt fakultásra. A tanárnő, amikor számon kérték tőle, hogy a tekintélyes összeg ellenértékeként miért nem vették fel ezt a pályázót, azt is letagadta, hogy valaha is látta a leányzót és édesapját.
Vagy a legújabb botrány: a niši orvosi kar dékánja a tágabb famíliája 9 tagját helyezett el a fakultáson, egy részüknek a megfelelő iskolai végzettsége sincs meg ahhoz, hogy oktatási-tudományos intézményben dolgozzanak. Mi ez, ha nem színtiszta nepotizmus?
A megkérdezett egyetemisták szerint kollégáik 85 százaléka tanulmányai idején alkalomadtán csal a vizsgán. Ma már az írásbeli vizsgára nem egy tanár viszi azt a szerkezetet, amely érzékeli, zavarja a vizsga helyszínén levő elektronikus készülékeket. Ám úgy látszik, azért a puskázás él és virágzik. Néhány éve az egyik dékán mutatott egy francia kockás nagy méretű lapot, amely egy vizsgán elkobzott puska volt. Teljesen üresnek érzékeltem a papírt, ám mint kiderült, bolha nagyságú betűkkel egy-egy kockában három sornyi láthatatlan szöveg volt nyomtatva. Az egyetemisták azzal védekeznek, hogy a tanárok sok felesleges tudást követelnek, ezért kell csalniuk. Ám ha belegondolunk, nem mindegy, hogy olyan orvos gyógyít bennünket, aki végigpuskázta az egyetemista éveket, akinek a szülei fizettek egyik-másik vizsgáért, vagy olyan, aki becsületesen, a saját tudásával boldogulva szerezte meg a diplomáját.
Čedomir Čupić, a korrupcióellenes ügynökség tagja azt mondja, korrupciónak számít az, amikor a tanár a saját irodájában árusítja a könyvet, már csak azért is, mert nem fizet érte áfát. Egyetértünk vele, hogy a nyilvánosság előtt kellene elszámolnia minden egyetemi karnak, hogy mire költötte el a tandíj gyanánt szerzett összeget.
Persze, a sokkoló adatokat tartalmazó felmérések, a hangzatos nyilatkozatok mit sem érnek, ha nem indítanak átfogó harcot a korrupció ellen a felsőoktatásban, ahol a jövendő értelmiségi rétegét képezik. Azért is, hogy a korrupt kollégák miatt a gyanú árnyéka se vetődhessen a becsületes egyetemi tanárokra. Azokra, akik tisztességesen végzik a dolgukat, nem fogadnak el csúszópénzt, nem teszik kötelezővé, hogy tőlük vegye meg a diák a saját tankönyvüket, akiket egyetlen ambíció vezérel: hogy minél mélyebb, hasznosíthatóbb tudással vértezzék fel tanítványaikat.
