Csütörtökön dél körül felröppent a hír, hogy Dobrica Ćosić szerb író kapta az idei irodalmi Nobel-díjat. Ezt egyes médiumok – a The Guardian és több hazai internetes portál – gyorsan le is közölték. Majd gyorsan törölték az álhírt, miután az előre bejelentett időpontban, 13 órakor a Nobel-díj hivatalos oldalán megjelent a közlemény, hogy Tomas Tranströmer svéd költő kapta az irodalmi Nobel-díjat.
Mint kiderült, egy csoport szerdán regisztrált egy honlapot, amely kísértetiesen emlékeztetett a Nobel-díj hivatalos oldalára. Az utólagos magyarázat szerint Ćosić politikai szerepvállalásának káros következményei miatti tiltakozásuk jeléül űztek tréfát a közvéleménnyel. Sőt, egy álközlemény is megjelent, hogy a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia már reggel értesült a Svéd Akadémia titkárától, hogy Ćosićé az irodalmi Nobel-díj. Az akadémia erélyesen tiltakozott.
Sokan elhitték, legalább bő egy órára, hogy megtörténhet a csoda: Ivo Andrić irodalmi Nobel-díja után 50 évvel még egy szerb író, a 90 éves Dobrica Ćosić író, politikai és nemzeti teoretikus, az elmúlt 60 év legellentmondásosabb személyisége is megkapta a világ legrangosabb irodalmi kitüntetését.
A hamis honlap szerzői október 5-én, a miloševići rezsim megdöntésének 11. évfordulóján hozták létre az oldalt, mégpedig – magyarázatuk szerint – azért, hogy szimbolikusan emlékeztessenek arra, hogy az ország elszalasztotta a történelmi alkalmat, hogy egy más, egy boldogabb világot teremtsen e tájon. Az volt a céljuk, hogy felhívják a szerb közvélemény figyelmét arra, hogy az idei irodalmi Nobel-díjra jelölt Dobrica Ćosić íróként és politikusként évtizedeken át milyen veszélyes befolyást, hatást fejtett/fejt ki.
Arról a Ćosićról van szó, aki egész életében a mindenkori hatalom bizalmasa volt, majd szembefordult vele és ellenzéki szerepben tetszelgett. Habár nem írta alá a hírhedt Memorandumot, sokan mégis őt tekintik e szerb nemzeti program igazi atyjának (a Memorandum olyan markánsan megfogalmazza a szerb nemzeti célokat, hogy a nacionalista pártoknak ez szolgált kiindulópontul a véres délszláv háborúhoz). Ćosić feljegyzései hat kötetben jelentek meg. Az 1999-2000-es évet felölelő A kígyók ideje című kötetben a koszovói albánokat Európa üledékének, söpredékének nevezte, akik Amerikát és az EU-t hívják segítségül a Balkán legdemokratikusabb, legcivilizáltabb és legműveltebb népe, a szerbség elleni harcban. A Helsinki Bizottság és más civil szervezetek feljelentést tettek a „nemzet atyja” ellen, gyűlöletbeszéd és a nemzetek közötti gyűlölet szítása miatt. Tavaly az ügyészség lezárta az ügyet, Ćosićot nem találva bűnösnek.
Fél évvel ezelőtt, amikor irodalmi Nobel-díjra jelölték Dobrica Ćosićot, e helyen a következő gondolatsorral zártam kommentáromat: ,,Esélyes-e az a Ćosić a Nobel-díjra, akit 1982-ben és 1983-ban francia és angol intézmények már felterjesztettek erre az elismerésre? Az irodalmi Nobel-díj odaítélése mindig politikai állásfoglalás is. Egyesek szerint sok esetben állami lobbik is beindulnak ilyenkor. Ám én hiszem azt, a díjat odaítélő bizottság, amikor mérlegel, figyelembe veszi a politikai szerepvállalást (a hatalom kegyenceként, ellenzékiként), és minden leírt szó következményét is. Elképzelhetetlennek tartom, hogy a nemzet atyja Nobel-díjas legyen.”
Miért hitték el Szerbiában oly sokan az álhírt, hogy Ćosić megkapta a Nobel-díjat? Azért, mert Szerbia vágyik a világ elismerésére. Az elmúlt húsz évben elvesztette korábban a világban élvezett tekintélyét, gazdasági bojkottal büntették, vereséget vereségre, kudarcot kudarcra halmozott, s ez a nemzeti önbecsülését alaposan megtépázta. A koszovói konfliktus ki tudja, mivé fajulhat, a gazdaság romokban, a családok többségét a munkanélküliség és a szegénység sújtja, ezért az emberek kilátástalannak érzik a jövőt, a fiatalok közül, aki teheti, elköltözik. Ennek ellensúlyozásaként ünnepelnek itt túlzásokba esve minden sportgyőzelmet. Ezért szeretné mindenki azt hinni, hogy a sport, a művészet terén Szerbia nem marad le a többi ország mögött, sőt van amiben kitűnik, van mire büszkének lennie. Ezért volt hihető egyetlen órára Dobrica Ćosić irodalmi Nobel-díja is.
