Huszonöt évvel ezelőtt, általános iskolai tanári pályám első munkanapján, a nagyszünetben cigarettát kunyerált tőlem az egyik ötödikes kislány. Természetesen kerek perec visszautasítottam a kérését. Honnan tudta, hogy dohányzom? Onnan, hogy amikor reggel busszal megérkezett a fél tanári kar a faluba, többségük mihelyt lekászálódott a járműről, azonnal rágyújtott, s az iskolaépület előtt dobtuk be a szemetesbe a csikket. Tehát, az iskolába bandukoló gyerek azt látta, hogy a tanárai, akik elvárják tőle, hogy felnézzen rájuk, példaképnek tekintse őket, még az utcán is cigarettáznak. Ha nemcsak otthon a szüleitől, hanem az iskolában a pedagógusoktól is azt látja, hogy dohányoznak, úgy gondolja, biztosan nem lehet az annyira rossz, elítélendő dolog, ő miért ne gyújthatna rá.
Persze, ezek a tanárok, akik egyetemi tanulmányaik során pedagógiát is tanultak, jól megbuktak e tantárgyból. Csak elméletben tanulták meg a leckét, hogy a tanár öltözködésével, sőt még az iskolai és iskolán kívüli viselkedésével is nevel.
Az eset akkor jutott eszembe, amikor kitört az újvidéki középiskolai angol szakos tanárnő körüli botrány, aki fantázianéven szerepelt a Facebookon és ott a nemzeti kisebbségeket mélyen sértő, a homoszexuálisokat megalázó bejegyzéseket publikált. Például: ,, A nemzeti kisebbségeknek nem lehetnek ugyanolyan jogai, mint a többségi nemzetnek, elvégre ez a mi szerb földünk! Ba..ok a másságra, amíg valaki szerbnek vallja magát, ha pedig nem, akkor pedig jogom van eldönteni, hogy szeretem vagy gyűlölöm.” A homoszexuálisokat pedig, ahogyan azt az egyik újságban olvashattuk, egyenesen állatoknak titulálta.
Nagyon sok tanárnak a saját diákjai is ismerősei a Facebookon. E médium révén üzeni meg a tanítványainak a leggyorsabban például azt, hogy mikor lesz bizonyítványosztás, vagy azt, hogy vége a pedagógussztrájknak, holnap reggel tessék iskolába jönni. Ám számomra visszatetsző dolog az, amikor a tanárnő és élettársa tengerparti idilli képeihez a tanítványok is megjegyzéseket fűznek a közösségi portálon, vagy a diákok a közzétett fotón félrészeg állapotban látják a baráti körben idejét múlató tanár urat. Ez bizony kihatással van az iskolai munkájára is, mert miután a tanuló a fotón látta tanárát félrészegen bambán vigyorogni, csak röhög rajta, amikor az órán azt próbálja elmagyarázni neki, hogy az alkohol káros. Az említett újvidéki angol szakos tanárnőnek is ismerősei voltak a Facebookon a tanítványai, az egyik újság tudósítása szerint a diákjai közül többen ki is álltak mellette, amikor kitört a botrány. Néhány diákjának a szülei elégelték meg, hogy a tanárnő gyűlöletre neveli a közösségi portálon a tizenéves tanulóit (a vizsgálat során kiderül, hogy csak ott osztotta-e meg gyűlölködő gondolatait a kisebbségekről).
Bármennyire is úgy tűnik, a tanulók oda sem figyelnek arra, amit a tanáraik mondanak nekik, ez egyáltalán nem így van. A tizenévesek fogékonyak minden megnyilvánulásra, s egy részük hajlamos minden kritika nélkül átvenni a felnőttek, így a tanár nézeteit is, a pedagógustól látott viselkedési mintákat. Éppen ezért nem hunyhat szemet az iskola a tanár iskolán kívüli magatartása felett.
A minap így nyilatkozott ezzel kapcsolatban az egyik iskolaigazgató: Ha a tanár iskolán kívül tesz valamit, ami nem helyénvaló, és ha érkezik bejelentés erről, akkor az igazgató kivizsgálja az ügyet. Ha felmerül a gyanú, hogy az eset az iskolán kívül ugyan, de a tanítványaival vagy az intézmény munkájával kapcsolatban történt, akkor elindulhat az ügy kivizsgálása és akár a fegyelmi eljárás is lefolytatható. Ha bebizonyosodik, hogy az iskolán kívüli tevékenység kihatással van az iskolában végzett munkára, s a diákokkal is kapcsolatban van, akkor a fegyelmi eljárás útja járható.
Nem tudom, hogy az említett tanárnőt példásan megbüntetik-e, vagy pedig szépen ,,elaltatják” az ügyet. Annyi azonban bizonyos, hogy nagyon felhígult a pedagógusi pálya. Tény azonban, hogy még mindig nem szűrik ki hatékonyan azokat, akik alkalmatlanok az oktatói, nevelői munkára. Az iskolákban még mindig eltussolják az olyan ügyeket, amikor egy tanárnak az idegállapota, alkoholizmusa, nézetei miatt nem az osztályteremben a helye. Persze, ha ezt megkönnyítenék, egyes igazgatók kirakhatnák az utcára a számukra nem szimpatikus pedagógust, és a jó ismerőst, rokont vennék fel a helyére. De annyi bizonyos: kell, hogy létezzen a mostaninál jóval hatékonyabb pályaalkalmassági vizsgálat és szabályozás.
