– Mostanában Vajdaság-szerte jónéhány szerb többségű önkormányzatban jártam. Soha sehol nem merült fel, hogy az MNT bármiféle rátenyereléssel vagy valamilyen dominanciával szeretné kezelni az oktatási intézményeket. Ez a fajta, csak jóindulattal félelemnek nevezhető, de sokkal inkább a választási kampány előszelének vagy valamiféle rosszindulatnak a megnyilvánulása kizárólag Szabadkán jelentkezik – hallottuk Joó Horti Líviától, az MNT oktatási bizottságának elnökétől.
– Összesen 36 kiemelt oktatási intézmény van Vajdaság-szerte, mert arra törekedtünk, hogy a tartomány minden részén legyen kiemelt oktatási intézmény, hogy mindenütt megőrizhető legyen a magyar nyelv és a magyar szellemiség az oktatásban. Ez mindenütt inkább megbecsülést váltott ki, egyedül Szabadka az, ahol Kiselički asszony a szövegkörnyezetéből kiemelve próbálja átmagyarázni, újraértelmezni azt a gondolkodási elvet, amely a magyar nyelv és a kultúra megmaradására helyezi a fő hangsúlyt, és semmiképp sem irányul valaki ellen vagy valaki elnyomására. Mi a saját, magyar nyelven tanuló diákjaink oktatásában szeretnénk megjeleníteni a magyar szellemiséget, történelmet, kultúrát, néphagyományt stb. Ne feledjük, a szerbiai oktatáspolitikát az oktatási minisztérium szabályozza, saját tantervein, programjain, engedélyezett tankönyvein keresztül. Ezek a tantervek, az oktatást szabályozó jogszabályok Belgrádban születnek, s ezek alapján a nemzeti közösségek tagjainak anyanyelvből és irodalomból, és még néhány tantárgyból – történelem, képzőművészet, zeneművészet, amelyek esetében egy-egy kis kiegészítő rész szerepel – ad a tanterv lehetőséget arra, hogy a saját kultúrájukat, nyelvüket, történelmüket, szokásrendjüket, népi kultúrájukat tanulják, ápolják. Szerbiában a magyar nyelv és irodalom tankönyveken kívül csak tankönyvfordításokat lehet használni az iskolában. Egy ilyen összetételű program, tanterv mentén hol érezhetné bármelyik nem magyar tannyelven tanuló diák, hogy veszélyeztetve lenne akár az anyanyelve, akár a kultúrája, akár az identitása? Mi az oktatási intézményekre nem politikai szempontból tekintünk, hanem partnerintézményként, megmaradásunk egyik zálogaként. Azt gondolom, soha még egyetlen iskola sem járt rosszul, ha az MNT szeretett volna vele együttműködni. Mi olyan plusz lehetőségeket és tartalmakat tudunk biztosítani, amelyeknek köszönhetően nem csak a magyar diákok, hanem minden oda járó tanuló jól járhat, gazdagodhat – szögezte le Joó Horti Lívia.
Mint mondta, a szabadkai iskolák szinte minden igazgatójával jó az együttműködésük. Az, hogy a szabadkai középiskolák iskolaszékei visszautasították, hogy az MNT részt vegyen az iskolák irányításában, vagyis éljen törvényes lehetőségeivel, azt jelenti, olyan sugallat érkezett, hogy ezt ne fogadják el.
– Az elutasítással törvénysértést fogadnak el az iskolák, illetve az iskolaszékek. Azt, hogy az MNT is részt vállal az irányításban, rövidesen be kell illeszteniük a saját statútumukba, illetve működési szabályzatukba, hisz a törvény mindenkire egyaránt érvényes. Éppen ezert szeretnénk, ha komolyan vennék azokat a szabályozásokat, amelyeket a nemzeti tanácsokról szóló törvény képvisel. Az oktatási kerettörvény módosításába is belekerült a nemzeti tanácsok jogköre. Már nem lehet félremagyarázni, és azt mondani, hogy az egyik törvény felülírja a másikat, mert összehangolták az oktatási kerettörvény és a nemzeti tanácsokról szóló törvényt – jegyezte meg beszélgetőtársunk.
– Az MNT-nek tényleg vétójoga van az igazgatóválasztásra, amit úgy is lehet magyarázni, ahogy Kiselički asszony tette, hogy akár tíz igazgatójelöltet is visszautasíthat a testület. A cél nyilván nem ez, sokkal inkább az, hogy olyan személy kerüljön az oktatási intézmények élére, aki jól együtt tud működni a nemzeti tanácsokkal, a diákokkal, szülőkkel. Lényeges, hogy ne olyan személy legyen, aki számára csak megtűrt szerepe van a magyar nyelvű oktatásnak, hanem aki ugyanolyan jelentőségűnek, értékűnek kezeli, mint a többségi nyelven folyó oktatást, és ennek érvényesítésére tesz is lépéseket.
