Szabadka fellendülésével egy időben megkezdődött a bérpaloták építése is. Az elsők között épült és egyben az egyik legjelentősebb klasszicista épület a Magyar Imre által megálmodott bérház volt, melyet ma már a Zeneiskolaként ismerünk. A több mint százhatvan éves épület fénye azonban igencsak megkopott: homlokzata olyan rossz állapotban van, hogy már-már életveszélyes elsétálni mellette.
A Zeneiskolának otthont adó bérház megépülésének történetét Viktorija Aladžić tanulmányozta. Mint értekezésében írja, több feljegyzés, kérelem, dokumentum, terv is fennmaradt az 1847-ben épülő bérházról és Magyar Imre sorozatos kérelmeiről, melyben a telek teljes alapzatának megemelésére kért engedélyt, valamint arra szerette volna rávenni az illetékeseket, hagyják jóvá, hogy a földszinti üzlethelyiségek küszöbe ugyanolyan magasságban legyen, mint a Városházáé. Erre többek között azért volt szükség, mert a mai Strossmayer utcában akkor még csordogált a Fűzfás-patak, az utca szintje pedig alacsonyabban volt, és a talajvíz miatt nem lehetett mélyre ásni. Magyar viszont a pesti bérpaloták mintájára olyan egyszintes bérházat akart építeni, melynek emeletén három lakás van, a földszinten lévő üzlethelyiségeket ki lehet adni, a pince pedig raktárként szolgál. Bár az engedélyt végül megkapta a magasabb fekvésű épület megépítésére, és a többi épülethez képest csupán Magyar bérháza előtt volt magasabb a járda, a Strossmayer utca sosem lett olyan mértékben feltöltve, mint azt az építész tervezte, ezért az 1911-ben megkezdett felújítás során a ház padlózatát egy teljes méterrel le kellett engedni. Többek között erről is ismert Szabadkának ez a bérháza.
Vadász Pál építész azzal, hogy a felújítás során leengedte a padlózatot, lerombolta a pince boltozatát is, így az nem tölthette be a raktár szerepét. Vadász megváltoztatta a ház koncepcióját is: az egyik oldalon ablakokat helyezett el, és a müncheni szecesszió köntösébe bújtatta az épületet, legalábbis kívülről, mert a bárház udvara továbbra is őrzi a klasszicista szellemet.
Kétségtelen, hogy a Zeneiskola épülete, mely védelem alatt áll, városunk egyik dísze. Vagy legalábbis az lehetne, ha pénzt és időt áldoznának a felújítására.
– Ötven éve nem folytak nagyobb munkálatok az épületen, és ez meg is látszik. Kivéve a homlokzatot, de az is elég megviselt már. Nemcsak esztétikailag okoz ez problémát, hanem veszélyessé is vált, hiszen a magasból hulló homlokzatdarabok, a málló vakolat könnyen sérülést okozhat az arra járókban. A lehulló vakolat több autóban is kárt tett már, sőt egyszer az egyik üvegtábla esett le a magasból, és az éppen elhaladó járókelő háta mögött zuhant a járdára. Másodperceken múlott, hogy nem történt baj, úgyhogy komolyan kell venni a problémát. Bár nem szép látvány, de a biztonság érdekében kénytelenek voltunk körbekeríteni az épületet, hogy elkerüljük az esetleges baleseteket, s egy ideig biztosan ez az egyetlen módja annak, hogy a járókelők biztonságát szavatoljuk – mondja Antal István, a Zeneiskola igazgatója.
– Az ereszre úgyszintén ráfér a javítás, az esővíz több helyen a falon folyik végig. A csatorna miatt esőzéskor a balkonon állt a víz, és beázott a plafon. Ennek egy részét sikerült kijavítani, de maga a tetőszerkezet is javításra szorul. A cserepeket egy részen kicserélték, de a nagy súly miatt az egyik gerenda láthatóan elmozdult, és folyamatosan deformálódik. Az épület egyik felén nem volt jó az alap, ezért süllyedni kezdett, és megrepedtek a falak. A pincében ezt a részt megcsináltattuk, úgyhogy két éve ez a helyiség is használható. Öreg épület lévén a vízvezetékkel és az elektromos hálózattal is állandóan gondjaink vannak, de ezeket a meghibásodásokat eddig sikerült idejekorán elhárítani.
Mintegy négy évvel ezelőtt már sor került egy nemhivatalos megbeszélésre, ahol a városvezetés részéről elhangzott az ígéret, hogy a vegyészeti és a műszaki középiskolával egyetemben a Zeneiskolát is rendbe teszik. Erre eddig nem került sor, mint ahogyan egyelőre annak az ígéretnek sem tettek eleget, hogy a Dimitrije Tucović utca egyik épületének felújítása után rögtön a Zeneiskolával folytatják. Egyes becslések szerint a munkálatok mintegy négyszázezer euróba kerülnének, de hivatalosan nem lett felmérve, mekkora összegre lenne szükség. A felújításhoz szükséges dokumentumok már önmagukban húszezer euróba, azaz kétmillió dinárba kerülnének, de az iskolának erre sincs anyagi kerete, a köztársasági és tartományi pénzek pedig nagyobb horderejű projektumokra vannak szánva, így pillanatnyilag úgy tűnik, Magyar Imre bérháza még évekig nem nyeri vissza eredeti állapotát.
