– Legyél fiam szakács, pék vagy cukrász. Az a legbiztosabb szakma, mert ennivalóra mindig szükség lesz. Ha itthon nem találsz állást, ezzel a tudományoddal a nagyvilágban is feltalálod magad, mindenütt boldogulhatsz – valószínűleg ezzel a jó tanáccsal látják el a szüleik azt a több száz nyolcadikost, akik a szakács szakot választják. S bizonyára az is közrejátszik e szakma népszerűségén, hogy minden magára valamit is adó tévéállomáson olyan szakácsok a sztárok, mint Jamie Oliver vagy Gordon Ramsay. Talán ennek tudható be, hogy ez a szakma nálunk is népszerűbb a fiúk, mint a lányok körében.
Belgrádban az idegenforgalmi-vendéglátóipari középiskola szakács szakára most is hétszeres volt a túljelentkezés. Mint a sajtó világgá kürtölte, a szakács szakon csakis az olyan kitűnő tanulmányi előmenetelű nyolcadikosok rúghattak labdába, akik a kisérettségin is magas pontszámot értek el. Sőt, a nagy túljelentkezésre való tekintettel egy helyett két osztályt kellett indítani. Magyarán: némelyik gimnázium is megirigyelhetné az ide kerülő diákok tanulmányi eredményéért az iskolát. A szerb fővárosban már magán vendéglátóipari középiskola is indult, az is az elit iskolák közé tartozik. S egyetemi szinten is hasonló a helyzet: a gasztromenedzser-képzésre soha nem gond feltölteni az elsős évfolyam férőhelyeit.
A hivatalos adatok szerint tavaly 19 ezer szakács diplomával rendelkező fiatal kapott Szerbia-szerte munkát, s mintegy 8 ezren vártak még elhelyezkedésre. Egyaránt keresettek a két-, három- és a négyéves szakot végzett szakácsok.
No, itt álljunk meg néhány szóra! Néhány éve eredménytelenül próbáltunk utánajárni, hogy a szabadkai gimnázium társadalomtudományi-nyelvi szakirányára mekkora a magyar nyolcadikosok túljelentkezése. Ugyanis úgy hallottuk a szülőktől, akkora az érdeklődés, hogy az indított egy magyar osztály helyett kettő is megtelne. Ám az iskola igazgatójától kezdve a városi illetékesen át a minisztériumi sajtószóvivőig mindenki azt bizonygatta, hogy a minisztériumi központi számítógép osztja be a különböző középiskolai szakokra a diákokat, és senkinek sincs olyan adata, hogy mely szak esetében mekkora a túljelentkezés. A több napos próbálkozás, telefonálgatás kudarccal végződött, falba ütköztünk, most pedig megbizonyosodhatunk arról, amit akkor is tudtunk: az illetékesek a magyar osztály esetében csúsztattak, igenis létezik ilyen kimutatás! Egyébként honnan tudnák, hogy a fent említett belgrádi iskolába hétszer többen jelentkeztek, mint ahány diák felvételét tervezték. S az egyik újságcikk szerint a fent említett fővárosi iskola a tervezett egy helyett két osztályt indított. Ez magyarul azt jelenti, hogy a minisztérium nem minden esetben tartja magát mereven ahhoz, ami a pályázatban, előírásokban szerepel, hanem hajlandó engedményekre is. S a fővárosi plusz osztály indítása kapcsán érdemes felidéznünk azt, hogy májusban az a hír sokkolta a szülőket, hogy a hivatalos lapban nem szerepelt a szabadkai közgazdasági-kereskedelmi-vendéglátóipari középiskolában a tervezett magyar tannyelvű szakács-felszolgáló szak. S a minisztériumban az MNT és az iskola megkeresésére először foghegyről azt a választ adták, hogy a történetnek vége, ami a hivatalos lapban megjelent, az úgy lesz. Ám végül mégis sikerült kiharcolni, hogy megnyíljon az iskola által tervezett magyar nyelven a szakács-felszolgáló szakos első osztály.
A szakács szak bizonyára azért is népszerű, mert van, aki azonnal munkába állhat, a leghosszabb várakozási idő két-két és fél év, ami messzemenően jobb, mint egyes egyetemi végzettségűek, sőt doktori titulussal rendelkezők esetében. S az sem mellékes, hogy Ausztriában, ahol minden 15. lakos az idegenforgalomból él, legalább 1000 szakácsra van szükség. A külföldi munkavállalás lehetősége mindig nagy hajtóerő, emlékezzünk csak vissza, hosszú évekig milyen tömegesen mentek egy időben az egészségügyi nővérek Svájcba, Németországba, Ausztriába munkát vállalni. Most is az egészségügyi szakirány, különösen a gyógytornász, a gyógyszerészeti technikusi szak a diákok népszerűségi listájának az élén van. Az általam talált statisztika szerint a következő szakirányok olyanok, amelyekkel viszonylag könnyen lehet munkát találni: információs technológia, villamossági mérnök szak, közgazdasági szakok, cukrász, szakács, építőipari szakok és – nem tévedés – pizzakészítő. A legkisebb érdeklődés a munkaadók részéről az építész (architekta), a pszichológus, a szociológus és filozófus iránt van.
Egy nemrégiben olvasott adat szerint a szerbiai középiskolásoknak mindössze 3 százaléka szeretne az iparban dolgozni, a többiek a közvállalatokban, a közszférában helyezkednének el. – Mindegy, hogy mit szeretnének, a munkába állásra az esélyeik úgyis minimálisak. A szerbiai privatizációs folyamat befejezéséig becslések szerint még 40–50 ezer ember veszíti el a munkahelyét – mondhatná bárki. Állítólag már startban egyharmadával csökkenteni lehetne a munkanélküliséget Szerbiában, ha Németországhoz hasonlóan nálunk is kétévente felmérést végeznének a munkaadók körében, hogy mely szakmákból van hiány a munkaerő-piacon, s a következő tíz évben nekik milyen szakemberekre lenne szükségük. Ha ennek alapján terveznék, szerveznék meg a középiskolai oktatást is, akkor nem a nemzeti foglalkoztatási szolgálat listáját gyarapítanák további munkanélküliekkel.
