Újvidéken járt nemrégiben Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. A Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferencián tartott plenáris előadást A fizika világképe címmel. Mint ismeretes, Pálinkás József neves atomfizikus, fő kutatási területe az atomi ütközések kísérleti vizsgálata. 1981-ben a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen ,,summa cum laude” minősítéssel egyetemi doktorrá avatták. 1998-2002 között oktatási államtitkár, majd miniszter volt. 2008-ban első ízben, idén pedig újabb hároméves ciklusra megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia élére.
Elnök úr, Ön kitüntető részvételével, előadásával tisztelte meg a 10. jubileumi VMTDK-t. Mi a véleménye a rendezvény 150 fiatal magyar szereplőjéről, mekkora szellemi erőt képviselnek ők?
– Tudósként és tanárként egyaránt nagy örömömre szolgál, hogy részese lehettem a vajdasági magyar tudományos utánpótlás seregszemléjének, és úgy látom, hogy a fiatalok itt is lendületben vannak! Hiszem és vallom, hogy az igényességre való szoktatást – amelynek jegyében immár tizedik alkalommal gyűlnek össze a legjobb fiatal magyar kutatók nemcsak Vajdaságból, de a Kárpát-medence más magyar közösségeiből is – korán kell kezdeni, a tudományos közösség előtti szereplés pedig erre sarkall.
Öröm volt számomra az együttlét a diákokkal és tudós kollégáimmal. Ugyanígy jó érzéssel vettem kézbe a 10. VMTDK jubileumi kötetet, és az abban közölt előadások alapján azt tapasztaltam, hogy van remény a természettudományos oktatás éltetésére, számíthatunk a felnövekvő nemzedék kíváncsiság-orientált elköteleződésére a világ jobb megismerése és megértése iránt.
A dolgozatok magyar nyelven íródtak, az előadások magyar nyelven hangzottak el – ez engem, mint az MTA elnökét, az egykoron a magyar nyelv ápolására életre hívott intézmény mai vezetőjét – különösen lelkesít; hiszem, hogy ebben Akadémiánknak, a külhoni magyar tudományosság elkötelezett támogatójának is van szerepe.
Jelentős potenciált, komoly erőt képviselnek tehát a VMTDK által megmozgatott vajdasági magyar fiatal kutatók, hallgatók. Fontos a Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferencia, ez a dinamikus párbeszédet kialakító, nagyszabású esemény, amelynek kisugárzó erejét őrizni, méltányolni és támogatni kell, annál is inkább, mert a tudóstársadalom figyelmét az utánpótlás meghatározó kérdésére irányítja. Legyenek fiatal kutatótársaim valamennyien büszkék arra, hogy szerepelhettek a VMTDK eseményén, hogy írásaik e kötetekben megjelenhettek. Hiszen így lesznek részesei szűkebb közösségük, a vajdasági magyarság, s tágabb otthonuk, a tudomány építésének, gyarapításának. Kívánom egyúttal, hogy a vajdasági magyar tudományos elit megerősítését továbbra is ezzel a lendülettel és odaadással szolgálják a szervezők, a legfelkészültebb fiataloknak pedig – és magamnak is – azt kívánom, minél hamarabb találkozzunk egy elkövetkező tudományos rendezvényen.
Ön többször figyelmeztetett már a természettudományos érdeklődés csökkenésére és biztatott annak felébresztésére. Hogyan lehetne népszerűsíteni a természettudományos műveltséget?
– Ezt a folyamatot a természettudományos oktatás megújításával kell kezdeni. Kiemelten fontos, hogy gyakorló tanárok, egyetemi oktatók megkeressék annak módját, miként lehetne a természettudományos ismereteket a kor kihívásainak megfelelően, élményszerűen és figyelemébresztően átadni. Meg kell értetniük a gyerekekkel, fiatalokkal, hogy a tanultakra mindennapi életükben lépten-nyomon szükségük lehet. Mindemellett azonban szükség van valamiféle motiváló kötelezettségre is. Ilyen kényszerítő erő lehetne, ha a diákoknak kötelezően érettségi vizsgát kellene tenniük egy természettudományos tantárgyból, hiszen a természettudományos ismeretek éppúgy az általános műveltség részét képezik, mint az irodalom vagy a történelem. A természettudományos oktatás alapkövetelménye, hogy mutassunk be kísérleteket az órákon, hiszen a legalapvetőbb ismeretek sem sajátíthatók el akkor, ha nem szerzünk róluk közvetlen tapasztalatot, ráadásul a diákok egyre kevesebb tapasztalattal rendelkeznek a természetről. A természettudományok tanítására jellemző elmélet-centrikus szemléletet is meg kellene változtatni. A természeti törvényeket nem a tankönyvi szöveg alapján kellene megtanítani, hanem igazságukat fel kellene fedeztetni a diákokkal. Hovatovább a tankönyveknek is át kellene alakulniuk és az ismeretek gyakorlati hasznosításának bemutatására kellene összpontosítaniuk. Ugyanakkor mindeközben el kell kerülni azt, hogy a természettudományos oktatás felszínesen szórakoztatóvá, show műsorrá váljon. Végül, de nem utolsó sorban számba kellene vennünk a tanárképzés kihívásait. A legfontosabb, hogy a leendő tanárok szaktudományos és szakmódszertani szempontból egyaránt képzettek legyenek. Szükséges az is, hogy a gyakorló tanárok megkapják a munkájukért járó társadalmi elismerést, anyagi és erkölcsi tekintetben egyaránt, hiszen ez a tanári hivatás iránti nagyobb elkötelezettséget is előidézné.
Itt Vajdaságban, és másutt is a magyar kisebbségi közösségekben, a legfontosabb feladatok egyike a magyar szaknyelv ápolása, a magyar tannyelv jelenléte az oktatásban. Ugyanitt kell megemlítenem annak a jelentőségét is, hogy mennyiben vesznek részt a vajdasági magyar fiatalok a felsőoktatásban, mekkora a magyar hallgatók jelenléte a szerbiai/vajdasági felsőoktatásban, karoktól, szakoktól függetlenül.
Visszatérve a fiatal, ígéretes kutatókra, miként tekint Elnök úr a tudományos utánpótlásra?
– Elnöki tevékenységem egyik legkiemelkedőbb és szívemhez tán legközelebb álló kezdeményezésének tartom a Lendület program megindítását 2009-ben. A mára nemzetközileg is példaként szolgáló Lendület program célja, hogy hazahívja az ígéretes, külföldön dolgozó, a jobb kutatási feltételek miatt tehetségüket másutt kamatoztató fiatal, magyar kollégákat. A pályázat olyan kutatási környezetet, finanszírozást és körülményeket kíván biztosítani öt éven át a fiatal tudósoknak, amelyek komoly, világszínvonalú tudományos eredmények megszületését segíthetik elő. Ha az időszak végén a szakértői testületek eredményesnek minősítik kiváló kutatók vezette csoportok munkáját, témáik beépülhetnek az akadémiai kutatóhálózatba: nagy hangsúlyt helyezek tehát a tudományos utánpótlásra, a tehetségek felkarolására. Ehhez az Akadémia, jó gazdaként, alkalmas és vonzó feltételeket kíván teremteni a legkiválóbb fiataloknak.
Ezért is vállaltam el örömmel a szereplést a VMTDK 10. konferenciáján, hiszen számomra mindig élmény és fontos feladat fiatalokhoz jönni, nekik előadni, velük eszmét cserélni – tőlük várjuk tehát a lendületet, határon belül és kívül egyaránt. Bízom a vajdasági tudományos intézményekben, eredményes együttműködésükben, hiszen kooperáció és bizalom nélkül nincs előrelépés. Ezért támogattuk a Vajdasági Magyar Akadémiai Tanács létrejöttét is. Ezért örvendetes, hogy a Magyar Nemzeti Tanácsnak létezik felsőoktatásért és tudományért felelős bizottsága. Örömteli, hogy számos civil szervezet tevékenyen vesz részt a vajdasági magyar tudományos utánpótlás kinevelésben, az idén 20 éves Magyarságkutató Tudományos Társaságtól a zentai Identitáskutató Műhelyig, a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kartól az újvidéki és belgrádi egyetemek magyarul is oktató tanszékeikig, a tehetségpontoktól az immár 10. születésnapját ünneplő VMTDK-ig.
Mindenkire szükség van, annyi és oly sokféle a tennivaló mai világunkban, de meggyőződésem, hogy mindenben, a tudományban is az értékteremtésnek, a valódi teljesítménynek és a felelősségnek kell megalapozóvá és jövőt meghatározóvá válnia.
