A kúlai Szabó Kiskároly Ilona amellett, hogy a helyi közösségben titkárként dolgozik, alaposan kiveszi részét a közösségi életből is. Kiváló kézügyességét a Népkör Művelődési Központ oszlopos tagjaként a különböző alkalmakkor megrendezett műhelymunkák keretében igyekszik átadni a fiataloknak. Széles körű kreativitásáról, ezen belül pedig a csuhézás és a mézeskalács-készítés fortélyairól a verbászi kenyérszentelési ünnepségen faggattuk, ahol a Népkör MK is árusítással egybekötött bemutatót tartott.
Szabó Kiskároly Ilona és a Népkör MK standja a verbászi ünnepségen (Fotó: Paraczky László)
− Bár építészetet fejeztem, a művészet egyes ágazatai már gyerekkorom óta foglalkoztatnak. Már ovis koromban kiválóan rajzoltam, festettem, és számos díjat, elismerést kaptam. A pályaválasztást követően más vizekre eveztem, sokáig nem foglalkoztam kézművességgel. Mint a legtöbb nőtársam, dolgoztam, gyerekeket neveltem, a rajzolás szeretete azonban soha nem múlt el. Egy idő után az „ami késik, nem múlik” mottóval újra nekifogtam „művészkedni” – mondta a helyi közösség titkára.
Ilona számos technikával dolgozik. A mézeskalács-készítés és díszítés mellett, csuhébábukat és csuhévirág-kompozíciókat készít, de foglalkozik nemezeléssel, különböző textilből készült használati tárgyakkal, továbbá gyöngyfűzéssel, agyagozással stb.
– Nagyon megkedveltem a mézeskalácsozást és a csuhézást, így mostanában főleg ezzel foglalkozok. A csuhézást kb. 15 évvel ezelőtt kezdtem, amikor a Népkörben kézműves foglalkozásokat szerveztünk és angyalkákat készítettünk. Nagyon bejött a dolog, és azóta a kukorica héjából sok mindent készítettem, a munkákat a különböző kiállítások alkalmával a közönség is láthatta – mondta beszélgetőtársam.
Szavai szerint a kukoricacsuhét ősszel kell szedni és száraz helyen tárolni. Csakis nedves állapotban formálható. Raffiával kötözve alakíthatók ki a virágok, a bábuk, a különböző tárgyak. A kompozíciók teljes egészében az alkotó fantáziájára vannak bízva, az egészben pedig a megfelelő kézügyesség és képzelőerő a legfontosabb.
− A virágkompozíciókat úgy állítom össze, hogy a mai modern lakások dísze legyen, habár maga a csuhé és a csuhé felhasználása nagyanyáink, dédanyáink korából ered. A bábukompozíciók viszont a mindennapi élet, a munka és a szórakozás egy-egy mozzanatát tükrözik – fejtette ki.
Már csak a csomagolás hiányzik. Gyönyörű díszítés a szív alakú mézeskalácsokon. (Fotó: Paraczky László)
A bemutatón egy nagyobb táblán különböző színű és alakú mézeskalácsokat is kiállítottak. Mint Ilona megjegyezte, mindezek fogyaszthatók is.
– A mézeskalácsok készítésére főleg a rajzolás miatt szántam el magam, úgy 3-4 évvel ezelőtt. Az emberek általában azt hiszik, hogy csak az készít mézeskalácsot, aki szeret kalácsot sütni és enni. Elárulom, hogy a mézeskalács készítésénél nem sütni kell tudni, hanem rajzolni. Igaz, a kisült mézeskalács finom csemege, de egyúttal kiváló alap bármilyen díszítéshez. A különböző alakokat festjük, bevonjuk mázzal, majd tojásfehérje és cukor keverékével bármilyen motívum rávihető. A mézeskalács díszítve is ehető, de az emberek általában elteszik emlékbe, ugyanis általában olyankor ajándékoznak ilyesmit, ha valami szép esemény történik, vagy valaki a szeretetét szeretné kifejezni. A díszített mézeskalács tehát nem élelmiszerként van jelen napjainkban, hanem inkább mint dísztárgy, díszítőelem, köszönőajándék. A díszítéshez az ötleteket a magyar népművészet motívumaiból próbálom meríteni, de vannak olyanok is, amelyek saját tervezésűek. Nem igazán másolok sehonnan mintát, inkább törekszem arra, hogy azok egyediek legyenek – mondta végezetül Szabó Kiskároly Ilona.
