Az elmúlt 15 évben a szerbiai iskolákban 220 ezerrel csökkent a diáklétszám, az oktatásügyben pedig becslések szerint legalább 10 ezerrel nőtt a foglalkoztatottak száma. A hivatalos adatok szerint köztársasági szinten 160 olyan pedagógus van, akinek egyetlen tanórája sincs, ám teljes fizetést kap. A tanítók, tanárok egyharmada nem teljes óraszámmal dolgozik, a fizetése is ennek arányában alacsonyabb, mint annak, akinek megvan a teljes normája. Még olyan pedagógus is akad, akinek mindössze heti egy-két órája van – hallottuk Hadži Zdravko M. Kovačtól, a Vajdasági Tanügyi Dolgozók Független Szakszervezetének főtitkárától a tegnapi szabadkai sajtótájékoztatón. Ám az is tény, hogy egyes iskolaigazgatók, ha tanárra van szükségük, teljesen figyelmen kívül hagyják, hogy a város más iskoláiban vannak megfelelő szakemberek, akik csak 20–30, 40–50 százalékos óraszámmal dolgoznak, ehelyett új munkaerőt alkalmaznak. Az ilyen igazgatói fellépést meg kell akadályozniuk az illetékeseknek, és fontos, hogy az oktatásügyi dolgozók tudomásul vegyék, ha nincs meg a normájuk, érdemes feliratkozniuk arra a listára, amely az iskolákban részmunkaidővel dolgozók adatait tartalmazza, hogy ha egy iskolába szintén nem teljes óraszámmal tanárra van szükség, akkor ők is az esélyesek között lehessenek.
Mostanában gyakran szóba kerül, hogy 2014-től az iskolák pénzelése a diákok létszáma alapján történik. Hadži Zdravko M. Kovač szerint ezt papíron bevezetik, ám a gyakorlatban minden úgy történik, ahogy eddig. Nincs pénz a feleslegessé váló dolgozók végkielégítésére, még mindig az iskolaépületek jelentős része esetében a tulajdonviszonyok nem rendezettek – tehát állami és nem önkormányzati vagy tartományi tulajdonban vannak –, de az okok között említhetjük azt is, hogy az önkormányzatoknak nem érdekük, hogy a falusi iskolák ajtajára lakat kerüljön.
Ésszerűsítésre, épp a diáklétszám csökkenése miatt szükség van. Most a köztársasági költségvetés mindössze 3,1 százalékát fordítják az oktatásügyre, és az említett pénz szinte 100 százalékban a bérekre megy el, az oktatás feltételeinek javítására, korszerűsítésre szinte semmi sem jut belőle. Nyilvánvaló, hogy nem tartható fenn sokáig ez az állapot, de alapos, átgondolt előkészületek után valósítható meg az ésszerűsítés, és ez nem hajtható végre egyik napról a másikra, vélik a szakszervezetben. Elégedetlenek azzal is, hogy nyugdíjba akarják kényszeríteni a tanárokat: az új oktatási törvény tervezetében az olvasható, hogy 40 munkaév, illetve a 65. életév betöltése után megszűnik az alkalmazott munkaviszonya. Tehát, a tanár nem várhatja meg, hogy a nyugdíjba vonulás időpontját maga választja meg, hanem ha egyik feltételnek eleget tett, muszáj lesz nyugdíjba vonulnia, abban az esetben, ha ezt a törvényszakaszt elfogadja a köztársasági parlament. Ha valaki időben diplomázott, és megvan a 40 munkaéve, de még néhány éve hiányzik a 65. életévének a betöltéséhez, akkor akár 18 százalékkal is alacsonyabb lehet majd a nyugdíja, mintha hagynák, hogy 65 évesen távozzon a megérdemelt pihenőre, hallottuk a Vajdasági Tanügyi Dolgozók Független Szakszervezetének főtitkárától.
