A kis létszámú osztályokért folyó küzdelem, a külföldön szerzett oklevelek honosítása, a már elkezdett és az előttünk álló oktatási reformok, valamint a koronavírus-járvány idején megszervezett távoktatás mind jelentős kihívást jelentett az országos, ám a kisebbségek nyelvén folyó oktatás számára is. Arról, hogy hol tart és merrefelé halad az oktatás, Vicsek Annamáriával, az oktatási minisztérium államtitkárával, a VMSZ köztársasági képviselőjelöltjével beszélgettünk.
– Államtitkári tevékenysége során az oktatást számos változás, reformtörekvés érintette. Visszatekintve, melyek azok a mozzanatok, amelyeket kiemelkedően fontosnak tart?
– Négy évvel ezelőtt, amikor a Vajdasági Magyar Szövetség az akkori választási eredmények egyik hozadékaként államtitkárt állíthatott az oktatási tárcába, és ezt a megtisztelő és felelősségteljes feladatot rám bízta, elsősorban azok a célok voltak a szemem előtt, amelyeket a koalíciós szerződésünk is tartalmazott. Az elmúlt négy év során a legfontosabb feladatomnak a szerb mint nem anyanyelv tantárgy oktatásának minőségi javítását, reformját, az általános és középiskolai hálózatoknak, valamint a kislétszámú osztályoknak a jóváhagyatását tűztem ki célul, de nem kevésbé volt fontos a külföldön megszerzett felsőoktatási diplomák évek óta húzódó problémáinak, valamint a Szabadkai Iskolaigazgatóságnak vagy a magyar nyelvű tankönyveknek a kérdése.
Az a tény, hogy a négy év alatt sikerült mindezekben a fontos kérdésekben jelentős előrelépést elérni, mindenképp jelzi, hogy a VMSZ jelenléte az oktatásban köztársasági szinten eredményes, és fontos volt a kisebbségi oktatás teljes egésze tekintetében. Az oktatási reformmal párhuzamosan megtörtént a szerb mint nem anyanyelv tantervének reformja is, így a 2021/22-es tanévtől kezdve már minden osztály az új, megreformált tanterv szerint fog tanulni minden tantárgyat, beleértve a szerbet mint nem anyanyelvet is, ami a VMSZ egy sok évre visszanyúló célkitűzése volt. A kislétszámú osztályok jóváhagyásának folyamata a másik olyan terület, amely a VMSZ politizálásának az eredményességét és hatékonyságát bizonyítja. Mindegyik ilyen esetben, amellett, hogy a tanulók anyanyelven folyó oktatáshoz való jogát sikerült megvédeni, sikerült a magyar tanítók munkahelyét is megóvni, hiszen egy-egy osztály összevonása vagy megszüntetése esetén egy-egy pedagógus maradt volna munka nélkül. 2016 és 2019 között minden tanévkezdés meglehetősen nehéz időszak volt, amikor 12–15 általános iskola esetében kellett külön „ráerősíteni", és az önálló osztályokért küzdeni. A középiskolák esetében minden évben volt 4-5 olyan, amelyben 15-nél kevesebb tanuló volt, s ezért külön kellett harcolni. A Magyar Nemzeti Tanáccsal és a Tartományi Oktatási Titkársággal együttműködve azonban az esetek túlnyomó többségében sikerült a minisztériumban a folyamat utolsó fázisában ráerősítenem, és „kiharcolnom" azt, ami a vajdasági magyar közösség szempontjából fontos. Az MNT, a titkárság és a minisztériumi szerepvállalásom sikeres „hármasának" másik eredménye a magyar nyelvű tankönyvek biztosítása. Az elmúlt négy évben, amellett, hogy rengeteg egyéni honosítási kérelmet segítettem, gyorsítottam az ENIC/NARIC Központban – ami nem történhetett volna meg államtitkári pozíció hiányában –, jelentős előrelépések történtek a honosítás folyamatában, ugyanis, amíg 2016-ban az oktatási minisztérium egyik szervezeti egységeként kezdte meg működését az ENIC/NARIC Központ, 2018 óta már a Kvalifikációs Ügynökség keretében működik. 2019-től azonban már a Szerb Köztársaság Kormánya és a Magyarország Kormánya közötti megállapodás is nagymértékben egyszerűsítette és lerövidítette a honosítás folyamatát.
– A járványhelyzet új kihívás elé állította az oktatást, és ezen belül a kisebbségek nyelvén folyó oktatást még inkább. Hogyan tudott helyt állni ebben a helyzetben a magyar nyelvű oktatás?
– A távoktatás kétségkívül nagyon tanulságos időszak volt a számunkra, amely világosan megmutatta, hogy az összefogás, egymás megsegítése mennyire fontos az ilyen nehéz időkben. Nagyon büszke vagyok azokra a gyerekekre, szülőkre, tanítókra és tanárokra, akik hősiesen helyt álltak a távoktatás mindennapjaiban, hiszen az eredményt csak úgy lehetett elérni, hogy ők nap mint nap helytálltak, igyekeztek, bármennyire is idegen, fárasztó és megerőltető volt ez a feladat. Büszke vagyok azokra a tanárokra is, akik a televíziós órák felvételezését vállalták, hiszen nem könnyű figyelő, kíváncsi gyermekszemek helyett a kamerába nézve minőségi órát tartani, ők pedig ezt tették. Az összefogásban a MNT-nek is nagy koordináló szerep jutott, a Pannon TV nélkül ez létre sem jöhetett volna, és a Tartományi Oktatási Titkárságot is nagy köszönet illeti, hiszen először történt meg az, hogy az oktatási minisztérium által az iskoláknak kiküldött leveleket kisebbségi nyelvekre, tehát magyarra fordítva is megkaptuk, és először történt meg, hogy a minisztérium honlapján 8 kisebbségi nyelven, így magyarul is minden információt megjelentethettünk.
– A következő választásokon a VMSZ köztársasági listáján szerepel. Amennyiben a választásokon sikeresen mandátumhoz jut, parlamenti képviselőként mely fontos kérdésekkel kíván foglalkozni a jövőben?
– 2014 és 2016 között volt már egy félmandátumnyi képviselői tapasztalatom, amikor az oktatás és a szociális kérdések területével voltam megbízva, és ez a tapasztalat jelentősen segítette államtitkári munkámat is, de a jövőre nézve is van elképzelésem arról, hogyan tudnék képviselőként tovább tevékenykedni. Nyilván az, hogy hány képviselőnk jut be a parlamentbe, és hány ember között kell felosztanunk a szakterületünkhöz legközelebb álló témákat, amelyekkel a parlamenti munkánk során foglalkoznánk, attól függ, hogy június 21-én hány választópolgár fogja bekarikázni a VMSZ 4-es sorszámú köztársasági jelöltlistáját. Ha a lista 5. jelöltjeként bejutok a parlamentbe, igyekezni fogok a legjobb tudásom és szakmai-politikai felkészültségem szerint szolgálni a vajdasági magyarságot.
