Kovács Elvira okleveles közgazdász 2000-ben kezdte közéleti-politikai pályafutását, az akkori Vajdasági Magyar Ifjúságban. A Vajdasági Magyar Szövetségnek formálisan 2006-ban vált tagjává. A Szerbiai Képviselőházban 2007 óta tevékenykedik parlamenti képviselőként és szakbizottsági tagként, ez volt az ötödik mandátuma. A 2016 és 2020 közötti hatalmi ciklusban a parlament Európai Integrációs Bizottságának és az EU–Szerbia Stabilizációs és Társulási Parlamenti Vegyes Bizottság elnökhelyettesi tisztségeit töltötte be. Tizenhárom éve az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének (PACE) tagja, 2018 és 2020 januárja között a PACE esélyegyenlőségi és megkülönböztetés-mentességi bizottságának elnöki tisztségét látta el, majd az idén januárban a szakbizottság nemi egyenlőségért felelős albizottságának elnökévé választották meg. Kovács Elvira az elmúlt négy tevékenységéről és a jövőbeni tervekről nyilatkozott lapunknak, elsősorban az európai integráció témájára összpontosítva.
Az európai uniós csatlakozás folyamata előbbre vitelének tekintetében milyen tevékenység határozta meg a szerbiai képviselőház, valamint az egyéb hatalmi ágak, és ezen belül a hatalmi VMSZ tevékenységét?
– A VMSZ célja, hogy egyetlen magyar pártként aktív szereplője és alakítója legyen az európai integrációs folyamatoknak. A csatlakozási tárgyalásokkal összefüggésben legfontosabb lehetőségként a közszféra nemzeti összetételének a lakossági számarányokhoz való közelítését tartjuk, ugyanis Szerbia alkotmánya és törvényei megfelelő alapot biztosítanak arra, hogy a köztársasági, tartományi és önkormányzati szervekre, intézményekre, továbbá vállalatokra vonatkozóan a tárgyalások során megfogalmazhassuk a kisebbségek részarányos foglalkoztatásának az igényét. A vajdasági magyarok érdeke, hogy Szerbia olyan országként csatlakozzon az EU-hoz, amelyben a nemzeti közösségek otthon érzik magukat. Mindannyiunk közös célja, hogy Szerbia megerősödött, alkotmányos és törvényes garanciákra, valamint erős költségvetési háttérre támaszkodó intézményrendszerrel csatlakozzon az Unióhoz, de az is, hogy kialakuljanak a jogok és a törvények végrehajtásának a mechanizmusai.
Milyen feladatok elvégzése várat magára ebből a szempontból?
– Az ország európai felzárkóztatásának két alapfeltétele van: az elkerülhetetlen reformok végrehajtása és Koszovó kérdésének a rendezése. A jogállamiság és az intézmények erősítésének a követelménye, továbbá a korrupció és a szervezett bűnözés elleni harc fokozása a legfontosabb szempontok és feladatok. A sajtószabadság terén is kritikák érik az országot, valamint az emberi és kisebbségi jogok területén is javulást kell felmutatni. A 31-es tárgyalási fejezet megnyitása, majd annak lezárása, előrevetíti azt az elvárást, hogy Szerbia összehangolja külpolitikáját az Unióval. A csatlakozási tárgyalások végső célja, hogy az országnak hatékony közigazgatása és intézményei, továbbá modern infrastruktúrája és versenyképes gazdasága legyen, ami előfeltétele a jobb életkörülményeknek. A vajdasági magyarság szempontjából az a legfontosabb, hogy a jogaiban és gazdasági helyzetében megerősödött közösségként kerüljön ki az uniós integrációs folyamatokból. Arra számítunk, hogy az új bővítési módszertannal valós lehetőséggé válik a Nyugat-Balkán csatlakozása az EU-hoz, hogy az eddig elért eredményeket méltányosabb módon elismerik a tárgyalási fejezetek dinamikusabb megnyitásával, felgyorsítva ezzel a csatlakozási folyamatot, és egyben átláthatóbbá is teszik azt. A pénzügyi támogatás szintén jelentős elemet képez és lehetővé teszi, hogy az elkezdett reformokat sikeresen befejezzük.
Koszovó több szempontból is megkerülhetetlen kérdés, egyebek mellett az uniós csatlakozás vonatkozásában. A VMSZ tavaly a köztársasági elnök a témára vonatkozó jelentésének a parlamenti beterjesztésekor állást is foglalt a kérdésben. Milyen lépéseket lenne indokolt megtennie a hatalomnak a következő ciklusban?
– Mint ismeretes, az EU elvárja, hogy Szerbia a csatlakozás előtt aláírjon Koszovóval egy jogilag kötelező érvényű dokumentumot a kapcsolatok rendezéséről. A VMSZ tiszteletben tartja a kormány azon álláspontjait, amelyet a Szerb Köztársaságnak az EU-hoz történő csatlakozásáról szóló Első Kormányközi Konferencia 15. pontjában ismertetnek, miszerint Szerbia teljes mértékben elfogadja, hogy a csatlakozási folyamatnak és a kapcsolatok rendezésének párhuzamosan kell történniük, de azt is, hogy kölcsönösen támogatják egymást és a Pristinával folytatott párbeszéd elkötelezettje marad. A 35. fejezet, a 23. és a 24. fejezetek mellett, egyike az úgynevezett blokkoló fejezeteknek, azaz befolyásolhatja a csatlakozási tárgyalások ideiglenes felfüggesztését, és lassíthatja Szerbia európai uniós csatlakozásának a teljes folyamatát. Koszovó kérdése összetett: történelmi, etnikai, gazdasági, demográfiai, demokratikus. Európai szemszögből és az európai tapasztalatokból merítve kell megérteni és megoldani. A párbeszéd céljának számos értelmezése létezik, és a legtöbben egyetértenek azzal, hogy az „jelentős előrelépést jelent a normális kapcsolatok felé”. A „teljes normalizáció” elérésével, amely a csatlakozási tárgyalások során valósul meg, megvalósítható a Szerbia és a Koszovó számára azonos végső cél: az EU-tagság, azaz a „közös európai jövő”.
A következő hatalmi ciklusban mit tart a legfontosabb feladatnak, úgy a szerbiai törvényhozás, illetve a törvényhozó szerv, valamint a VMSZ számára?
– Továbbra is arra törekszünk, hogy felgyorsítsuk Szerbia uniós csatlakozási folyamatát, megszilárdítsuk a demokratikus intézményeket és megerősítsük a jogállamiságot, hatékonyabban összehangoljuk a szerbiai és az európai jogrendszert, valamint kiállunk az alapvető emberi jogok és szabadságjogok védelme mellett. Folytatni kívánjuk az eddigi munkát, azzal, hogy a XXI. század harmadik évtizedében választ kell találni az új globális kihívásokra, az éghajlatváltozásra és az illegális migrációra. És persze stratégiát kell kialakítani a járvány miatt felmerülő számos probléma megoldására. A következő területekre összpontosítunk: regionális önkormányzatiság és funkcionális decentralizáció; infrastruktúra és a gazdaság fejlesztése és a közösségi összetartozás; mezőgazdaság védelme és fejlesztése; környezetvédelem; egészségügyi befektetések, mégpedig nem csak az épületekbe és a felszerelésbe, véleményünk szerint ugyanis az emberi erőforrás a minőségi egészségügyi ellátás kulcsfontosságú előfeltétele; a törvényben előírt pozitív diszkrimináció teljes alkalmazása, annak érdekében, hogy a nemzeti kisebbségi közösségekhez tartozó egyének hatékonyan részt vegyenek a kulturális, a szociális és a gazdasági életben, valamint a közügyekben, mindaddig, amíg a nemzeti kisebbségek megfelelő arányú képviseletét el nem sikerül érni.