Hallé és hallé között óriási a különbség

„….azt a jóságot, mellyet ez a szájjal éreztet, nem is képzelheted; pedig mi együgyü annak készítése! Összeszednek tudniillik mindennemű halat, s annál jobb, minél többnemű kevertetik össze, ezeket darabokra metélvén, bográcsba rakják, s megsózván, egy egész paprikát s fél marok vörös hagymát közibe hintnek, s eképpen a bográcsba befojtván tulajdon gőzében párolják. Annakutána egy kis sárgás rántást csinálnak, mellyet vízzel kevert vörös borral – melybe ismét petrezselymet és kakukkfüvet hánynak –, felöntik s egyszer felforrni engedvén, kitálalják. Valamint igen egyszerű ennek készítése, úgy íze felséges”  – áradozott egykoron Horvát József Elek (1784–1835) kaposvári iskolaigazgató a halászléről, miután feltehetőleg életében először kóstolta meg az egyik barangolása során. Nos, mindazok, akik vasárnap ellátogattak Hódegyháza falunapjára, élőben is megkóstolhatták a finomabbnál finomabb étkeket, amelyekkel a falunap alkalmából megrendezett halászléfőző verseny résztvevői előrukkoltak. A hagyományokhoz híven az idei rendezvénysorozat is lovas, lovas kocsis, illetve fiákeres felvonulással kezdődött, majd pedig a hivatalos megnyitót követően a versenyen részt vevő, mintegy húsz főzőcsapat bográcsai alatt is fellobbantak a tüzek. A türelmetlenebbek és az éhesebbek reggelire rostélyos húsokat is sütöttek, hogy így űzzék el a halászléhez szükséges leglényegesebb tartozék, a 1,5 kilós pontyok kiosztásáig tartó időt, s hogy kellő energiát szerezzenek a főétel elkészítéséhez. A helybéli kézimunkakör tagjai a délelőtti órákban frissen sült lángossal kínálták a kedves vendéget. A szervezők egyébként az idén is változatos és hangulatos programmal rukkoltak elő. A sportkedvelők csapatokba tömörülve alkalmi kispályás focitornán vettek részt, a zentai Szt. Longinus Középkori Hagyományőrző Egyesület haditornászai pedig látványos bemutatóval kápráztatták el a jelenlévőket. A helyi erős legények szkanderezésben mérték össze erejüket, a legkisebbek és az édesszájúak fánkevő versenyen vehettek részt.

De térjünk vissza a halászléhez, és a gyakran feltett kérdéshez: milyen is a jó, a valódi halászlé, miből készül? A felsőhegyi Ősz Szabó Imre zsűritag szerint erre könnyű a válasz.

– A halászlé akkor a legjobb, ha hal mellé a vízbe még hagymát, pirospaprikát és sót teszünk. Az adalékokkal csak elrontjuk a főztünket, de ha mégis teszünk a bográcsba, akkor ezt meg kell azonnal tenni, hogy ezeknek a fűszereknek legyen idejük szétfőni, különben leülnek az edény aljára. Amikor versenyen veszünk részt, arra is oda kell figyelni, hogy miképpen szedünk a bográcsból. A zsíros hallrészeket nem szabad tálalni, de a halnak sem szabad szétfőnie. Az sem mindegy, hogy folyami vagy tavi halból készül a halászlé. A tavi halakat tanácsos elébb néhány napig áztatni, hogy áttisztuljon. Az állóvizekben élő halaknak ugyanis gyakran kellemetlen mellékízük van. Meg aztán nem mindegy, hogy versenyen, kint a szabadban vagy otthon, a konyhában főzi az ember a hallét. Divatszóval élve: a konyhai halászlé lightos. Könnyű. A versenyeken késztültek pikánsabbak, csípősebbek, állaguk sűrűbb. És ami még nagyon fontos: bárhol is főzzük e nemes ételt, ügyeljünk a pirospaprikára! Csak kiváló minőségű őrleményt használjunk!