Az aranyat érő májusi eső igencsak próbára teszi az embert és a vadon élő állatokat egyaránt. A hónap közepéig Észak-Bánátban 120-130 mm, helyenként pedig 150 mm hullott az égi áldásból, ami ugyanennyi vizet jelent négyzetméterenként. A rövid idő alatt lehullott rengeteg csapadékot nem volt képes elnyelni a talaj, ami a hegyes-dombos vidékéken katasztrofális áradásokat okozott.
A bánáti síkságon a téli csapadékhiányt többször bepótolta az első, az alacsonyabb fekvésű földeken napok óta áll a víz. A vetés egy része szó szerint vízbe fullad. A szikes, vizet nem, vagy csak alig áteresztő legelőkön minden mélyedés, lapály tóvá változott, aminek egyedül talán csak a vízimadarak örülnek, bár nagyon sok talajon fészkelő madár, bíbic, pacsirta, piroslábú cankó, sirály, gólyatöcs, gulipán fészke víz alá került, csakúgy mint a víz szélében költő kacsák fészekaljai, amelyek a hirtelen vízszintnövekedésben elúsztak. A madarak pótköltésbe kezdenek, a nagyobb baj azonban az emberi építmények, ingatlanok elpusztulása, amelyek csak széleskörű összefogással pótolhatók fokozatosan.
Vizes riportunk a bánáti szikes puszták esőzés utáni hangulatába engednek betekint. A Padé melletti Betlehem pusztán az esőt követő melegben gyorsan nő a fű, a legelő jószág talál magánk táplálékot, más kérdés, hogy a jószág számára termesztett kukorica, napraforgó stb. egy részét újra kell majd vetniük a gazdáknak.
