A nikinceiek minden évben batyubállal ünneplik meg a magyar művelődési egyesület megalapításának évfordulóját. Alkalom ez arra, hogy magyar élőzene szólhasson, összejöjjenek a szórványban élő szerémségi magyarok, és nem kizárólag az említett faluból, hanem Herkócáról (Hrtkovciról), Platicsról (Platićevóról) is eljönnek vigadni.
Persze az eseménynek nagy híre van, e rendezvény találkozója lett a környékbeli táncegyesületek, az amatőr művelődési élet tevékeny tagjainak. A helyszínen járva meggyőződhettünk arról, hogy szerb és magyar beszédet egyaránt hallani lehetett az ünnepségen, mely iránt akkora az érdeklődés, hogy már este hét óra körül megtelt a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület nagyterme.
– Nyolcadik alkalommal tartjuk meg ezt a batyubált, hagyományosan a nagykikindai Hajnal együttes zenél, őket szinte már az egyesület tagjaiként tartjuk számon. Három falu magyarságát kapcsolja össze az egyesület. Kétezer lakosa van Nikincének, ebből mára olyan kétszáz-kétszázötven a magyar, Platicson és Herkócán még kevesebben vannak. Voltak olyan kezdeményezések, hogy ezekben a falvakban is hozzanak létre magyar egyesületeket, de akarat vagy erő híján ezek kudarcba fulladtak – hallottuk Hegedűs Jánostól, a nikincei egyesület elnökétől.
Mintegy fél évszázada nézett ki így az egyesület kölcsönkapott székháza
Amíg a városi művelődési egyesületek elnökségi tagjai leginkább papírok töltögetésével, telefonálgatással foglalatoskodnak, addig Nikincén kötényt ragadnak, s a tűzhely mögé állnak – valakinek meg kell főznie a marhapörköltet az egyesület vendégei számára. Szívesen teszik. A konyhába betérve két dolgos „elnök asszony” váltogatta egymást a mosogatónál és a fazéknál. Mint mondták, minden efféle alkalomkor besegítenek az ételkészítésbe, s már tessékeltek is bennünket befelé, mondván, foglaljunk helyet az asztalnál. A magunk részéről annyit mondhatunk, hogy soha ne terheljék le őket adminisztratív feladatokkal…
A konyhában elnökségi tagok sürögnek-forognak
Szerémségben Satrincán, Maradékon, Dobradón alakultak meg az első magyar művelődési egyesületek, ezek példáját követte Nikince, Szávaszentdemeter (Sremska Mitrovica), Ruma és Ürög, tehát ma összesen hét működik, ezeket a Horizont Dél-bácskai és Szerémségi Civil Szervezetek Szövetsége köti össze. A nikinceiről valóban elmondható, hogy lehetőségeihez mérten lendületbe hozta az itteni magyarok közösségi életét. Amatőr népi tánccsoportot alapítottak, hetente kétszer is kijárnak az újvidéki oktatók. Állandóak a vendégszereplések, és a közelmúltban szerémségi szemlét is tartottak. Beindult a faluban az amatőr színjátszás is, kisebb darabok, zenés-verses előadások kerülnek bemutatásra, a leggyakrabban valamelyik vallási vagy nemzeti ünnep alkalmával. A kirándulások sem ritkák, minden évben ellátogatnak a palicsi március 15-ei központi ünnepségre.
– Két autóbusz is indul, akkora az érdeklődés. Mondhatom, egész évben azt várják sokan, hogy Palicsra utazhassanak. Magyarországra is el-ellátogatunk, úgy gondolom, fontos megismerni az anyaországot ahhoz, hogy ápolni tudjuk magyarságunkat. Jártunk már a Balatonon, Ópusztaszeren, Budapesten. Szeretném, ha a Hortobágy lehetne a következő úti célunk.
Az egyesületnek a Szekeres László Alapítvány meg a tartományi kormány biztosít anyagi forrásokat, a református egyház támogatása nélkül azonban aligha alakulhatott volna meg 2002-ben. Az egyház ugyanis ötven évre használatra adta azt a házat, amelyben az egyesület ma is székel, s hogy állandó bevétele is legyen, a tulajdonában lévő kilencholdnyi földterület használatát is átengedte. Ebből a pénzből sikerült lassan teljesen felújítani az utca legrosszabb állapotban lévő házát, tetőszerkezetet cserélni, s megvásárolni mindazt, amire a működéshez szükség van.
A batyubálban a tanítónőt is megtaláltuk.
– A három faluban jelenleg nyolcvanöten tanulják a magyar nyelvet az anyanyelvápoló program keretében, személy szerint nagyon elégedett vagyok, évről évre növekszik a diákok száma, akik nagy lelkesedéssel jönnek ide az egyesületbe. Voltak olyan elképzelések, hogy az órák megtartásának helyszínét az iskolába helyezzék át, de szerintem az nem lenne jó megoldás. Így a gyerekek lassan ideszoknak az egyesületbe, kedvet kapnak a tánchoz, színjátszáshoz is, és még több mindent megtanulnak. Ami a nyelvtanítást illeti, az alapoktól kell indulnunk, minden újnak számít a tanulók számára, de játékosan, az érdeklődésükhöz igazítva a tananyagot, lépésről lépésre egyre inkább el tudják sajátítani az alapokat – a lényeg, hogy minden egyes óra után néhány kifejezéssel gyarapodjon a szókincsük. Elmondhatom, tökéletesen megtaláltam a helyem itt – mondta Jovanović Edit tanítónő.
Idősek és fiatalok a gazdagon terített asztalok körül
A bál hangulatára senkinek sem lehetett panasza, a vendégek jó része érkezés után, helyet sem foglalva, azonnal a terem közepére igyekezett, hogy táncra perdüljön. Pedig az asztalokon vég nélkül sorakoztak a pogácsákkal, sültekkel, kalácsokkal megrakott tányérok. Az sem maradt éhen, akinek hajnalig maradhatnékja volt.
Nem kellett sokat várni a táncra ösztönző hangulatra
