Egy nagy arany, nyolc arany, rengeteg ezüst és számtalan bronz minősítés – ezzel az impozáns listával konferálták fel a hét végén a gyulai nemzetközi pálinkafesztivál szerbiai országgyőztesét, Bóni Lászlót az ódon vár falai között megtartott eredményhirdetésen.
A verseny szabályzata szerint akkor lehet országgyőztest hirdetni, ha az adott országból legalább tíz nevező minimum harminc mintával jelentkezik. Márpedig a szerbiai, jobban mondva vajdasági pálinkafőzők ennél jóval több mintát vittek Gyulára.
Egyébként ismét rekord dőlt az idén: a X. jubileumát ünneplő rendezvényre (a tavalyi 688 pálinka, illetve gyümölcspárlat után) 707 nevezés futott be Magyarországról, Szerbiából, Romániából, Szlovákiából, Ukrajnából és Ausztráliából, Melbourne-ből. Kínából is beneveztek ugyan, de ezek a gyümölcspárlatok nem érkeztek meg – pedig szívesen megkóstoltuk volna a kínai nedűt.
Merthogy nemcsak a dr. Panyik Gáborné verseny-igazgató vezette szakmai zsűri látott idejekorán munkához, hogy kiválassza az érmes, a kategóriagyőztes és különféle különdíjas termékeket, s arról is döntsön, melyik pálinka lesz 2009-ben Magyarország legjobb pálinkája (amelyet megőrzendő nemzeti kincsként december elején elhelyeznek a Magyar Mezőgazdasági Múzeumba a II. Szent Miklós Pálinka Ünnep keretében), hanem a társadalmi zsűri szintén értékelt. E sorok szerzőjének hathatós közreműködésével arról döntött ez utóbbi, szám szerint 230 fős társaság, hogy melyik legyen a legjobbak között a legjobb, a közönségdíjas pálinka. Nem kis büszkeséggel árulom el, hogy éppen a díjazott málna nyerte el leginkább a tetszésemet. Tehát a társadalmi zsűri véleménye szerint a Zsindelyes pálinkafőzde málnapálinkája lett a közönségdíjas. A valóban hozzáértő szakmai zsűri pedig úgy értékelte, hogy Magyarország legjobb pálinkája, azaz az idei nemzeti kincs a Miskolci Likőrgyár barackpálinkája.
Száz arany, 145 ezüst és 131 bronz minősítést osztott ki a zsűri, emellett 25 minta érdemelte ki a nagy arany, illetve champion díjat.
Az eredményhirdetést megelőzően azonban mindenféle élmény várta az idelátogatókat.
A hatalmas rendezvénysátor és körülötte a kézművesek már pénteken fogadták a vendégeket. Bent a sátorban pálinka pálinkát ért, de nemcsak nedűből volt mindenféle, hanem harapnivalóból is. Szombaton a hagyományos böllérverseny mellett első ízben sódarmustrát rendeztek. A bölléreknek a zsűri elnöke, Benke László, a népszerű Laci bácsi jó tanácsokkal szolgált, és elmondta azt is, miért piros, fehér, zöld a magyar zászló.
– Azért, hogy az is tudjon jó kolbászt csinálni, aki nem ért hozzá. Mert piros a paprika, fehér a só, és zöld a gyimgyom (a fűszer) benne. A kolbászok méltók voltak Gyulához, csak nagyon kiszárították őket sütéskor. A töltött káposzta nem lehet zsíros, így ha túl sok rajta a zsír, szedjük le. A hurka attól jó, ha nemcsak főzzük, hanem jól meg is van sütve. Humorosak és szellemesek lettek az anyóstál mellé megfogalmazott köszöntők, és pálinkával készült ételt is kóstolhattunk: a bábafoga pálinkával nevű süteményt – summázta az eredményt a zsűri elnöke.
A böllérverseny győztese a Sárréti amatőrök nem is olyan amatőr csapata lett, a Tepertőforgatók pedig a legjobb kóstolópálinka díját nyerték el. Az idén első ízben ugyanis nemcsak a böllértál milyensége és minősége volt fontos, hanem azé az italé is, amit mellé, jobban mondva elé kínáltak.
Miután lezajlottak a versenyek, felvonultak a pálinka-, pezsgő- és borlovagrendek tagjai. A várudvarban ünnepi ceremónián új pálinkalovagokat avattak, Habsburg György, a Magyar Pálinka Lovagrend tiszteletbeli elnöke ízesen görgő akcentussal, de szép, szabatos és választékos magyarsággal köszöntötte a megjelenteket, mondván: a válságos körülmények közepette is az a rendezvény üzenete, hogy optimistának kell lenni. Miután Piros László, a rend nagymestere megeskette, majd Lovász Sándor, a rendezvény ötletgazdája és főszervezője megkardlapozta az újdonsült lovagokat, azok sorra koccintottak mindenkivel. Időközben megismerhettünk egy új civil szervezetet is, a Pálinkát Pártoló Hölgyek Egyesületét. Megtudtuk, hogy bár önállóak, mégis viselhetik a lovagrendéhez hasonló palástjukat, mert hostess-feladatok ellátásával segítik a pálinkalovagok munkáját.
Természetesen nemcsak a középkorosztályra gondoltak a szervezők. A gyerekeket délelőtti programokkal szórakoztatták, esténkén egymást érték a zenés műsorok, koncertek. Emellett volt pálinkaszépe-verseny, jókedvű csapatok vasárnap körbefőzték a várat egy újabb gasztronómiai versenyen, és nem maradt el az egyszerre koccintás sem – no meg a külön-külön koccintás sem. Habár téved, aki azt hiszi, hogy a páleszfeszt feszt pálesz, és nem is szól másról. Dehogynem, szól szakmaiságról, tapasztalatcseréről, a pálinka mint hungarikum és magyar nemzeti kincs népszerűsítéséről, szól a gasztronómiai élvezetekről, de a turisztikai marketing szép példájáról is, hiszen nem kis eredmény az, ha egy hagyományos rendezvény évről évre meg tud újulni.
Márpedig a gyulai pálinkafesztivál képes erre. Mindig van valami új, üde színfolt, s a tapasztalt pálinkafőzők mellett egyre több a fiatal.
Volt alkalmuk ellesni ezt-azt a nagyoktól, hiszen miniszteri fórum és szakmai beszélgetések is zajlottak, közben három napon át zsongott-zsibongott a vár körül a tömeg, az eredményhirdetés előtti és utáni feszültséget kiválóan oldotta a baráti hangulat – no és a sok jóféle pálinka, amiből vajdasági főzőink is bőségesen vittek.
Habsburg György mindenkivel koccintott a lovaggá avatás után
Vajdasági csapat is körbefőzte a várat
A társadalmi zsűri szerint a málnapálinka volt a legfinomabb
