Huszonöt évvel ezelőtt valószínűleg senki sem gondolta, hogy a Vöröskereszt magyarkanizsai szervezete által, az idősek számára kiötlött Gazdag Ág hagyományápoló vetélkedőből két és fél évtized alatt dús lombkorona fejlődik ki. E vetélkedő oltalmat ad a köréje gyülekező hagyományápoló egyesületeknek, a termését pedig a szél hátán messze fújva nemcsak Oromhegyes, hanem az egész régió egyik legközkedveltebb hagyományőrző rendezvénnyé növi ki magát. Ennek folytán a részvétel a házigazdák és a környező községek népművészeti egyesületei számára annyira fontos lesz, mint az élsportolóknak a rangos nemzetközi megmérettetés.
Az előző évekhez hasonlóan a jubileumi Gazdag Ág is konkrét téma köré épült fel, s mivel a templom és az iskola egyaránt fontos intézménye volt egy-egy település életében, közösségszervező és -formáló szerepük is kiemelkedő jelentőségű volt, ezért az idén e két témára összpontosítottak a szervezők, majd a rendezvényen a csapatok is. Így az említett két intézmény szellemében zajlott le a vetélkedő is. Az ünnepélyes bevonulás után dr. Szabó Erzsébet üdvözölte a rendezvény résztvevőit és a közönséget, hangsúlyozva, hogy fontosak ezek a pillanatok, amikor a múltba nyúlva, egymás felé fordulva a jövőt építjük, a hagyományainkat pedig továbbadjuk az utódainknak.
– Vállalva múltunkat, értékeinket, hagyományunkat, önmagunkat, életünk szebbé és gazdagabbá válik – jegyezte meg, majd elismeréssel adózott a szervezőknek és a résztvevőknek kitartó munkájukért, s azért, hogy a rájuk bízott időt, életünk egyik legnagyobb és legtitokzatosabb kincsét jól használták fel, s mélyen a múltba nyúlva a népi hagyomány fáklyáival megjelölték a járható utat gyermekeinknek és utódainknak.
– Az ünnepek, a jeles napok megmérik az idő szüntelen folyását. Pihenőhelyeket jelölnek ki számunkra, amelyeken végiggondolhatjuk az út folytatását. Ilyen nap nekünk a Gazdag Ág vetélkedő napja. Ki ezért, ki azért, sorsától függően magáénak érzi a rendezvény gondolatvilágát – emelte ki az orvosnő, majd pedig József Attila szellemiségét felidézve elmondta, hogy igazi lelkünket, akár csak az ünneplő ruhánkat, gondosan őrizzük meg, hogy tiszta legyen az ünnepekre. Ezután a csapatokból egy-egy személy, a csapat létszámát, a színpadon lévők számát és a csapat életkorát elmondva, „iskolaóra előtti” jelentést adott a tanároknak, vagyis jelen esetben a műsorvezetőknek, majd megkezdődött a vetélkedő, amelyen a csapatoknak, az előzetes megbeszélés szerint, egy egyházi éneket, vagy pedig templomi, illetve iskolai fogalmakkal kapcsolatos beszámolót kellett bemutatniuk. Velük párhuzamosan a hímzők is elkezdtek dolgozni az előcsarnokban megrendezett alkalmi kiállítás kiállítóhelyein.
A csapatok beszámolóit, illetve az általuk elrendezett kiállítást és elkészített hímzéseket Kónya Sándor csókai néprajzkutató, Nagy Abonyi Ágnes zentai néprajzkutató, valamint dr. Bárkányi Ildikó szegedi muzeológus bírálta el, s a verseny végén eredményt hirdetett. Az idén a rendezvénysorozat vándorágát megosztottan a magyarkanizsai Ozorai Árpád Művelődési Egyesület, valamint a helybeli Petőfi Sándor Művelődési Egyesület érdemelte ki. A rendezvényt a magyarkanizsai önkormányzat támogatta, a Magyar Nemzeti Tanács pedig a kiemelt jelentőségű kistérségi rendezvények között tartja nyilván.
Nyitókép: A hagyományápoló vetélkedőn részt vett csapatok bevonulása
