A múlt héten Törökbecsén a Művelődési Házban ünnepélyes keretek között mutatták be a Sóskopó Speciális Természetvédelmi Rezervátumról készült fotómonográfiát. A méretében és kivitelében is pazar kiadványt pénteken 11 órakor a Tartományi Természetvédelmi Intézetben mutatják be ismét.
A darvak is már megkezdték táncukat
A Vajdaság Ramsari vizes élőhelyeit bemutató sorozatban megjelent természetfotókkal gazdagon illusztrált kötetet a tartományi környezetvédelmi titkárság és a Tartományi Természetvédelmi Intézet közösen adta ki. A szerb nyelven 700 és angolul 300 példányban napvilágot látott nagyformátumú 170 oldalas kiadványt főszerkesztője dr. Slobodan Puzović, szerkesztője pedig Vígh Lóránt, a környezetvédelmi titkárság munkatársa.
A kötet jelentőségét dr. Biljana Pavkov, a Tartományi Természetvédelmi Intézet igazgatója, mgr. Nikola Stojnić ornitológus, az intézet igazgatóhelyettese és dr. Lazar Lazić, az újvidéki Természettudományi Egyetem tanára méltatta.
A legtöbb fotó szerzője Farkas Géza újvidéki természetfotós a sokszínű munka szépségéről és nehézségeiről beszélt. Több éven keresztül járta a Sóskopót, hogy a gazdag élővilág változatos képviselőit, rovarokat, madarakat, emlősöket, a ritka sótűrő növényeket, valamint a környező legelőkön állataikat terelgető juhászokat, és nem utolsósorban a vidék kiemelkedő középkori magyar történelmi hagyatékát, az Aracs pusztatemplom romjaiban is monumentális épületegyüttesét megörökíthesse a kiadvány számára.
TERMÉSZETI ÉRTÉKEK ÉS VÉDELMÜK
A Sóskopó a legismertebb és legnagyobb szikes tó a vajdasági Bánságban. A területen tavasszal és ősszel igen jelentős, több tízezres daru-, vadliba-, vadkacsa- és partimadárseregek vonulnak át, megpihennek, táplálkoznak, egyesek pedig ott is maradnak költés céljából. A daruvonulás fő útvonalába esik a Sóskopó, nappal a vadlibákhoz hasonlóan a mezőgazdasági területeken táplálkoznak, éjszakára pedig beszállnak a sekély vizű szikesre.
A Sóskopó szinte a vízig körül van szántva. A mezőgazdasági munkálatok nagyfokú terhelést jelentenek az élőhelyre. A környező, magasabban fekvő területekről folyamatos a szerves anyagok, vegyszer- és műtrágyamaradványok bemosódása. Ez hosszú távon negatívan hat a szikes életközösségre, felgyorsítja a vízi növények elszaporodását, a szikes eltűnhet. A Sóskopó körüli földek felvásárlására és visszagyepesítésére lenne szükség, hatásosan csak így lehetne kivédeni a mezőgazdasági művelés okozta környezetterhelést.
A Sóskopót 2004-ben vették fel a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek Ramsari egyezményébe. Az időszakosan kiszáradó szikes mocsár a Tisza egyik ősi mederágában alakult ki. A terület az észak-déli migrációs útvonal mentén nagy jelentőségű madárpihenő és táplálkozóhely. Kora tavasztól késő őszig nagyon sok madárfaj – libák, récék, cankók, lilék, pólingok – vonul át. Olykor több ezer vadliba és daru tartózkodik egyidőben a Sóskopón.
SZÉLKIÁLTÓ ÉS CIGÁNYRÉCE
A viszonylag sekély sziksós mocsár nyár végére gyakran kiszárad, de addigra a talajon, a zsombékokon fészkelő bíbic, piroslábú cankó, széki és kis lile, a gólyatöcs és a gulipán már kikölti fiókáit. A Sóskopó és környéke madártani jelentősége miatt 1989-ben felkerült a nemzetközi jelentős madárélőhelyek (IBA) listájára. Az IBA-területet 2009-ben az ornitológusok javaslatára 9344 hektárra bővítették. Az itt élő ritka növényeknek köszönhetően a Sóskopó 220 hektárt kitevő része 2005-től nemzetközi jelentőségű növényélőhely (IPA) is.
Hogy a Sóskopó elnyerte a nemzetközi jelentőségű vizes élőhely státust. Ezt olyan fajok jelenlétének köszönheti, amelyek már általánosan veszélyeztetettek, az IUCN, azaz a Nemzetközi Természetvédelmi Szövetség (International Union of Conservation of Nature) vörös listáján is szerepelnek, például a szélkiáltó vagy a nagypóling, a cigányréce és a közelmúltig itt fészkelt kékcsőrű réce.
A Sóskopó megközelítőleg ezerhektáros területe Speciális Természeti Rezervátum státust élvez, e terület kezelője pedig a Törökbecse Vadászegyesület. A vadőrök rendszeresen járják a terepet és ügyelnek arra, hogy feleslegesen senki se háborgassa az egyedülálló és egyre fogyatkozó szikes élőhelyeink gyöngyszemének számító terület értékes és sérülékeny élővilágát.
