2024. augusztus 17., szombat

Mindenkinek vágya-óhaja szerint

Az idén is színvonalas programok várták az éjjeli látogatókat Szabadkán a Múzeumok Éjszakáján
Régi kerékpár a Városi Múzeumban (fotó: Diósi Árpád)

Nem aludták át a szabadkaiak a Múzeumok Éjszakáját. Jól is tették, hiszen ez egyedülálló lehetőség arra, hogy különleges időszakban, este és éjszaka térjünk be a múzeumokba, galériákba és – annak köszönhetően, hogy az eseményben egyre több intézmény kíván részt venni – sok-sok más helyre is: könyvtárba, moziba, színházakba, kávézókba... Az idén a tavalyihoz képest még nagyobb kínálatból lehetett válogatni, Szabadkán 22 helyszín várta az éjszakai látogatókat.

A Városi Múzeumba este 6 és éjjel 2 óra között bármikor is tértünk be, mindig sok emberrel találkoztunk, akik vagy a földszintet járták be az éjszakai erdő állatai között, vagy az emeleten kiállított kerékpárokat és a Hangya-képeket csodálták meg, vagy éppen az udvaron zajló koncertet hallgatták. Nagy volt a mozgolódás a Képzőművészeti Találkozóban is, ahol Block- és Konjović-kiállítást láthattunk, de az emberek egyértelműen örültek annak is, hogy a zsinagóga szintén megnyitotta kapuit, és hogy az épülő Népszínházba is betérhettek.

Az előbbiben, amellett hogy bejárhattuk a mécsesekkel megvilágított épületet, zsidó zenét hallgathattunk a vetített szerb és magyar nyelvű rövidfilmek között. A Népszínházban koncertet adtak a színészek, míg az egyik emeleten ünnepelt sztárnak érezhettük magunkat: az alkalmi közönség tapsviharral és éljenzéssel köszöntötte a betérőket.

Ez az este arra is alkalmat ad, hogy az intézmények olyan programokkal készülhessenek, amilyenekkel nem mindennap találkozhatunk: a Dr. Vinko Perčić Galériában a Halugin-alkotások mellett filmet is nézhettünk, a Városi Könyvtárban könyvtári plakátokat nézegethettünk, amelyeket – szintén kiállított tárgyakként – kőből, drótból, fából készült asztali lámpák világítottak meg, a Bash-ház egy újabb kiállításnak adott otthont, ezúttal a szabadkai születésű, jelenleg Pécsett élő Kis Endre alkotásai kerültek a falakra, a Lifka Sándor Art Moziban Szlancsik Árpád szobrába botlottunk, a Kosztolányi Dezső Színházban pedig a Rómeó és Júlia erkélyjelenetében kipróbálhattuk magunkat rendezőként, díszlet- és kosztümtervezőként, zeneszerzőként, sőt akár súgóként is, és arra is lehetőség volt, hogy bejárjuk a színház öltözőit, műhelyeit...

Az összes helyszínre eljutni szinte lehetetlen, de talán nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a bőséges kínálatban biztosan mindenki megtalálhatta azt, amivel kellemesen tölthette el a múzeumok éjszakáját.