Réka, Ildikó, Boglárka, Tamás, Viola, Dalma (Molnár Edvárd felvételei) Hogy végül ott volt-e a fa alatt a meleg takaró, a korcsolya, a síkabát és az a bizonyos meglepetés, azt nem tudom. Amikor a Korhecz család palicsi otthonában jártunk, mindez még csak kívánság volt, hiszen dr. Korhecz Tamást, feleségét Ildikót és négy gyermeküket, Dalmát, Rékát, Violát és Boglárkát még az ünnep előtti készülődéskor látogattuk meg.
– Meleg takaró – súgta meg nekem a kívánságát a kis Bogi nem sokkal megérkezésünk után. Persze a hároméves kislány nem azért vágyik ilyen ajándékra, mert fázik. Ahogy Ildikótól, az anyukától megtudom, valószínűleg szülei dunnáját irigyli, amelybe oly előszeretettel fészkeli be magát. S ha már a vágyaknál tartunk, igyekeztem kifaggatni a másik három lányt is. Nem volt egyszerű, mert mindegyikük azt mondta, hogy nincs kívánsága, mindegy, hogy nekik mit hoz a Jézuska.
– Esetleg csak egy korcsolyát szeretnék – mondta el végül a nyolcéves Viola, aki kinőtte már a korcsolyáját, és ha a fa alatt lesz korcsolya, csatlakozni tud majd a nővéreihez a korcsolyapályán. Merthogy nagyon szeretnek korcsolyázni. A 15 éves Dalma és a 13 éves Réka ottjártunkkor is éppen a korcsolyapályáról tért haza. A síelést is nagyon szeretik. Síelni mindannyian tudnak, még a család legkisebbje is. Újév után Ausztriába mennek, hogy meghódítsák az Alpokat. És hát Dalma kívánságára is ekkor derül fény, amikor a síelésről beszélgetünk. Ő síkabátot szeretne kapni. Réka viszont a meglepetések híve, az igazi ajándék számára az, amikor nem tudja előre, hogy mi is lapul a fa alatt. Úgyhogy ő egy meglepést kívánt.
Ám a legnagyobb ajándék mégis az, hogy együtt lehet a család, és együtt készülhetnek az ünnepre. Dalma szívesen segít kiválasztani a fát, amelyet azután, hogy a családfő beállítja a szobába, a lányok közösen díszítenek fel. Az idén saját készítésű papírangyalkák is kerültek rá. A hölgyek keze munkáját dicsérik a mézeskalácsok is. Ádám és Éva napján ugyanis anyuka és a lányok birtokba veszik a konyhát és szinte egész nap mézeskalácsot készítenek. Nem is csoda, hogy amikor azt kérdeztem, mi a kedvenc részük az ünnepi készülődésben, kórusban mondták, hogy a mézeskalácssütés. A sütemény tehát mindig frissen sülve kerül az asztalra. Arra az asztalra, amelyen a hagyományos ünnepi menü kap helyet, és amely asztalt ilyenkor nem csak a hattagú család üli körül. – Nálunk a karácsonynak nagycsaládos jellege volt és maradt is, a többgenerációs együttlétnek van hagyománya. Mivel a mi nappalink a legnagyobb, és mi vagyunk legtöbben, ezért ugyan Ildikó szülei főznek, de itt eszünk nálunk, tehát a nagyszülők is itt lesznek. A másnapi karácsonyi ebédet viszont az én szüleimnél költjük el. Így tehát ez a két generációs történet zajlik – meséli a családfő. – Amióta az eszemet tudom, nálunk is mindig volt családi karácsony, de Ildikóék családjában volt jellemző a hagyományosabb készülődés. A misztérium ott mindig is nagyobb módon volt jelen.
Ez a misztérium költözött be az ő családi ünnepükbe is. Ahogyan Ildikótól megtudtam, a mai napig például egy kis csengő jelzi a Jézuska megérkeztét. Karácsonykor eljön az az idő, amikor a lányok elvonulnak, elcsendesedik a ház, és megszólal a nagyszülőktől örökölt csengettyű. Azután pedig újra összegyűlnek, és már ott is vannak az ajándékok a fa alatt.S hogy mi lesz a fa sorsa karácsony után? Kizárólag gyökeres élőfenyőről lehet szó náluk, ami az ünnep után a kertbe költözik. Csakhogy a palicsi ház kertjében már nincs hely. A megoldás a szomszéd kertjében lakozik: ez lesz a negyedik alkalom, hogy a Korhecz család fenyőfája karácsony után a szomszéd kertjében talál otthonra.
