Elég szeszélyes áprilisunk volt. Hideg napok váltakoztak, már majdnem nyári hőséggel, sőt a kimondottan hűvös reggelek után meleg napok következtek. Ennél azonban szeszélyesebb volt a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos hangulat alakulása. Hol nagyon biztosak voltunk abban, hogy a vírust hamarosan legyőzzük, hol pedig halálfélelemmel fertőzött pesszimizmus vett rajtunk erőt, már-már azt képzeltük, hogy a vírus legyőzhetetlen. De nézzük, mi a helyzet!
„Oltunk, oltunk, oltunk. Folytatjuk!” – mondta Orbán Viktor magyar kormányfő. Valóban az egész világ a vírus elleni beoltással volt elfoglalva, abban bízva, hogy ha mindenkit beoltunk, kialakul a kollektív vagy nyájimmunitás, mert nem lesz ember, aki megfertőződhet. Az első rekordot Nagy-Britannia állította fel, több mint 34 millió ember beoltásával. Rekordját gyorsan megdöntötte az Egyesült Államok, több mint százmillió ember beoltásával. Magyarország az élmezőnyben van, Európán belül százalékban a legtöbb beoltottal. Szerbia is jól tartja magát. Egyáltalán nem balkáni az a hatékonyság, amellyel a vakcinák beadását megszervezték.
És ez az oltás hozott egy pozitív újdonságot. Nem érvényesült az a már általánossá vált eljárás, ami a keletit rossznak, a nyugatit jónak minősíti. A budapesti Magyar Hírlap ezt a Nyugat kapitulációjának tartotta. Ténylegesen annak nagy jelentőségű a beismerése, hogy tarthatatlan a hidegháborús hozzáállás. Az európai országok ugyanis tömegesen használták az orosz és kínai oltóanyagot. Sokáig azt hitték, hogy a Pfizer/BionTech a legjobb, de utána megjelent egy olyan felmérés, amely szerint a kínai jobb, mert jobban alkalmazkodik a vírus mutációihoz. De nem fontos, fő az, hogy a keleti is jó.
Az oltás ilyen sikeres megszervezése szülte azt a reményt, hogy a vírus legyőzhető. A franciák már ki is számították, hogy július 30-áig olyan sikeresek lesznek, hogy négy szakaszban teljesen feloldhatók a korlátozások. Olyan példák voltak, mint Szlovéniáé, ahol négy hónapja nem volt ilyen alacsony szinten a vírus halálos áldozatainak a száma, de kevesebb a kórházban ápoltak száma is.
És általában minden országban javult a helyzet, és mindenfelé enyhítették azokat a megszorításokat, amelyeket a betegség terjedésének megakadályozására hoztak. Minálunk is. Jellemző a szlovén példa, ahol már minden szolgáltatás és üzlet működhet, az iskolák felső osztályaiban visszatértek a tantermi tanításra. Volt olyan példa is, mint Romániáé, ahol 88 százalékkal csökkent a koronavírus-fertőzések esete. Általában enyhítették a kijárási tilalmat, megengedték sok tevékenység felújítását. És mindenütt elhangzott az ígéret, hogy az élet hamarosan mindenütt helyreállhat.
Sokan azonban korainak tartanak minden optimizmust. Szerintük messze vagyunk mi attól, hogy diadalmaskodjunk a járvánnyal szemben. Jellemző ebből a szempontból Sebastian Kurz osztrák kancellár nyilatkozata: „Mindannyian tudjuk, hogy ez a járvány nem fog elmúlni a nyáron.” Az ilyen vélemény sok tényező figyelembevételével fogalmazódik meg.
Legelőször is a járványnak már a második évében vagyunk, de még mindig sok rejtély övezi. Honnan gondolhatnánk, hogy tudjuk, mikor múlik el? Elsősorban is még mindig nem tudunk sok mindent a betegséggel kapcsolatban. Bár sok mindent megtanultunk. Például azt, hogy fontos a zárt helyiségek szellőztetése. Hogy a maszk és a kézmosás sokat segít a terjedés megakadályozásánál. Hogy a vírus mindenkire másképp hat.
Nem tudjuk viszont még azt sem, hogyan is fertőz a vírus. A gyógyítás egyetlen módjának tekintett kéthetes izolációnál például normálisnak vesszük a szobafogságra ítélt házastársaknál, hogy a bezárt lakórész előtti küszöbön hagyja az ennivalót a másik házastárs. De ismerünk példákat, amikor az egész családot, a megbetegedett férjet és az egészséges feleséget, meg két gyereket együtt izolálnak. (Az óvodás kislány még néha pörölt is az apjával, hogy ő a hibás, mert ő nem mehet ki.) És kéthetes összezártságban az apa a családban senkit sem fertőzött meg.
Sok mindent nem tudunk még arról sem, hogyan hat, mennyire hatásos az oltás. Megfogalmazódott például olyan vélemény is, hogy minden beoltott másképp reagál. Hogy lehetséges a fertőzés az oltás ellenére is, csak a beoltott könnyebben elviseli a betegséget és a fertőzés biztosan nem jár halállal. De főképp nem igazán ismerjük a vírust.
Elképeszt bennünket, hogy milyen gyorsan képes mutálódni. Eddig már három változatát ismertük: az angolt, a brazilt és a dél-afrikait. És a betegek között állandóan változott az, hogy melyik fajta milyen arányban van jelen. (Franciaországban például sokáig a fertőzöttek 25 százalékát az angol mutáns támadta meg, és akkor az arány 36 százalékra ugrott. A két másik változat öt-öt százalékban volt jelen.)
És akkor egyszerre megjelent egy negyedik változat, az indiai. Nemcsak India került tragikus helyzetbe, napi több mint 400 ezer új fertőzöttel, hogy a világon második legtöbb fertőzöttel sújtott országgá legyen. (Harmadik helyre szorítva Brazíliát.) Tragikus helyzetet teremtve más országokban is. Izrael például már jelezte, hogy nála nincs egy új fertőzött sem, és akkor egyszerre megjelent az indiai változat, és rögtön több mint napi 40 fertőzöttet regisztráltak.
Így áll elő az a tragikus helyzet, hogy az ember tulajdonképpen tehetetlen. (Mit ér Magyarországnak, hogy már több mint 4 millió embert beoltott, amikor a naponta elhunytak száma továbbra is meghaladja a százat. Százezer lakosra átszámítva máris itt van a legtöbb halott a világon, 2,44.) Az ember kiszolgáltatottságának érzékeltetésére már leírtuk, hogy porszem a Földön, amely másodpercenként 30 kilométeres sebességgel kering a Nap körül, amely pedig másodpercenként több mint 200 kilométeres sebességgel száguld a világűrben. Ez nyilvánvalóvá teszi, hogy sokszor csak egyetlen parancs lehetséges: Ember, küzdj és bízva bízzál!
