Korrupciós botrányok sorozata előzi meg a közelgő perui elnökválasztást. Egy jelöltet emiatt ki is zárhatnak a versenyből. Az elnökaspiránsok egy részével kapcsolatos szabálytalanságok mellett egyéb furcsaságok is borzolják a kedélyeket. Például az, hogy a majdnem húsz „pályázó” közül legalább öten kötődnek a drogkartellekhez és a kokaineladásból származó pénzhez. Sokan ezért attól tartanak, hogy egy gyanús politikus megválasztásával Peruból narkóállam lesz.
Ilyen félelmek más latin-amerikai államokban is tapasztalhatóak, bár a térségben legalább ennyire nyugtalankodnak a korrupció burjánzása miatt is. A dél-amerikai kontinens legnagyobb és gazdaságilag legerősebb államának számító Brazíliában nemcsak beszélnek, hanem megpróbálnak tenni is valamit a veszélyes társadalmi jelenség ellen.
A minap a legnagyobb halra vetette ki hálóját a hatóság: az Autómosó Hadművelet keretében korrupciós vádakkal őrizetbe vették Luiz Inácio Lula da Silva volt államfőt, aki 2003 és 2011 között töltötte be tisztségét. A rendőrség szerint bizonyítékok vannak arra, hogy a (ma is rendkívül népszerű) politikus a legnagyobb helyi vállalat, a Petrobras olajcég „megcsapolásával” jogtalanul jutott pluszbevételekhez és luxusingatlanokhoz. A fekete pénz egy része ugyanakkor az őt támogató Brazil Munkáspárt (PTB) kasszájába folyt.
A 70 éves Lula letartóztatása a Petrobrasnál kezdődött korrupciós ügyek vizsgálatának eddigi legfontosabb eseménye, illetve eredménye. Az exelnök egyébként épp akkor állt az ország élén, amikor az állítólagos vesztegetések többsége történt az állami olajvállalatnál.
A botrány középpontjában a Petrobras és seregnyi (hírek szerint legalább 34) politikus, valamint igazgató áll. Többségük PTB-tag, hivatalban lévő és volt parlamenti képviselő, vagy kormányzó.
A korrupciós hálózat felszámolása évek óta tart. Az ügyészség dollármilliárdok elsikkasztása miatt nyomoz. A gyanú szerint a hatalmas összegek építőipari vállalkozások és közvetítők segítségével jutottak el (az olajcégből) a megfelelő helyekre. Az így szerzett pénz egy részét a pártok választási kampányaikban használták fel.
A botrány a Lulát hivatalában felváltó, Dilma Rousseffet és kormányát is kellemetlen helyzetbe hozta. Sőt, az elnök asszony (korábban Lula kabinetfőnöke, energiaügyi minisztere, majd Petrobras vezetőségi tag) is gyanúba keveredett. Rousseff azonban tagadja, hogy tudomása lett volna bármilyen törvénysértésről.
Sokan jót mosolyognak ezen még Brazíliában is, ahol a korrupció bevett gyakorlat, de legalábbis nem úgy értelmezik, mint a fejlett nyugati demokráciákban. A 2014-ben másodszor újraválasztott Rousseffről és szavahihetőségéről pedig csak annyit, hogy a mindenkori brazil elnökök közül a legnépszerűtlenebb, támogatottsága már régen tíz százalék alá csökkent.
Nincs sokkal jobb helyzetben Michelle Bachelet chilei elnök asszony sem, akit hivatali elődje, Sebastián Piñera nemrég hevesen bírált. Szerinte Bachelet fia és menye korrupciós ügybe keveredtek. Bachelet népszerűsége (emiatt és más okokból) hatalmasat esett az utóbbi időben, bár még mindig sokkal többen támogatják (a választók egynegyede), mint Rousseffet.
A latin-amerikai nagy cégek rendszeresen „támogatják” a nagyhatalmú politikusokat, olykor a kontinens több országában is. Az építőipar óriása, az Odebrecht brazil magánvállalt például évekig tetemes összegeket utalt át elnöki kampányokra. A kiválasztottjai között volt Hugo Chávez néhai venezuelai államfő is.
Az Odebrecht érintett a Petrobras-botrányban is, mivel – több más építőipari vállalkozással együtt – éveken át jócskán a piaci ár felett teljesítette az olajcég építési megrendeléseit. A túlszámlázással megszerzett pénzt utána „visszaforgatta” az állami olajvállalat kiválasztott vezetőinek, és azoknak a politikusoknak a zsebébe, akik benne voltak az „üzletben”.
Pontosan nem tudni, hogy a cég még kiket kent meg a kontinensen. Elképzelhető, hogy tető alá hozott néhány üzletet Mexikóban is, ahol a média csak szőrmentén mer foglalkozni a velejéig korrupt rezsimmel. Peña Nieto elnök és Washington-barát kormánya gyanús ügyeit inkább a külföldi sajtó boncolgatja, mivel az országban nemcsak a lakosság él megfélemlítésben, hanem rengeteg újságíró is. Különösen azok, akik olyan kényes témákat feszegetnek, mint a kiterjedt korrupció vagy a mindent átható szervezett bűnözés. A kellemetlenkedésért már sok hazai riporter fizetett az életével, a szerencsésebbek megússzák börtönbüntetéssel.
Ahogy azonban közeledik április 10-e, vagyis az elnökválasztás napja Peruban, különös módon ebben az országban is egyre több szó esik az Odebrechtről. Peruban azonban nemcsak egyik-másik jelölt keveredett rossz hírbe, de alighanem vaj van Ollanta Humala populista elnök fején is. Azt rebesgetik róla, hogy (titokban) szép summát kapott az építőipari mamutcégtől.
A hírbe hozott államfő tagad, és visszautasítja még a feltételezést is, hogy csúszópénzt fogadott volna el az Odebrechttől. A választás után talán majd kiderül, valóban úgy történt-e, ahogy állítja, netán mégis másként.
