A balkáni útvonal lezárása és a minapi EU–török egyezség sem rettentette el a migránsok és menekültek jó részét attól, hogy megpróbálkozzanak Európába bejutni. Az alternatív útvonalat már meg is találták. Igaz, nem is kellett nagyon keresni, már évek óta létezik.
Léphaft Pál karikatúrája
Az utóbbi másfél évben azonban kevesebb figyelmet kapott, mivel a tömegek inkább délkeleti irányból igyekeztek benyomulni kontinensünkre. Amióta azonban március 20-án az EU-val kötött paktummal összhangban a törökök szigorítottak az ellenőrzésen, abból az irányból nem éri meg próbálkozni.
Ezért a hangsúly áttevődött Líbiára. Az országban teljes a káosz, 1770 kilométer hosszú tengerpartját nem ellenőrzi az állam. Helyette fegyveres bandák, iszlamista milíciák, törzsi csoportok, terrorszervezetek végzik el a munka egy részét. Ennek lényege: a riválisokat nem engedik a saját területükre, hogy onnan nyugodtan indíthassák Európa felé a menekülőket vagy éppen a kőolajat illegálisan szállító hajókat. Pénz fejében mindenkit továbbengednek. Az átkelésért állítólag 3000 és 5000 euró közötti összeget kell fizetni fejenként.
Amióta a lázadók 2011-ben megbuktatták, majd meggyilkolták Moammer Kadhafi elnök-diktátort, az országban háború dúl. Több kormány és hadsereg, fegyveres sereg is működik, egységes vezetése nincs az országnak. Iszlamista terrorszervezetek is megvetették itt a lábukat. Az Al-Kaida ugyanúgy jelen van, mint az Iszlám Állam. A szélsőségesek, fanatikusok és dzsihadisták egyik fontos bevételi forrása pedig az embercsempészet.
A tavasz beköszöntével és a török szigorítással megélénkült a migránsokat szállító hajó- és csónakforgalom a Földközi-tenger észak-afrikai és dél-olaszországi partjai közötti szakaszon.
Rómában állítólag azzal számolnak, hogy csak a tavaszi hónapokban kétszázezren indulnak útnak a líbiai partokról Olaszországba. Az első negyedévben már legalább 15 ezren érkeztek, mintegy 40 százalékkal többen, mint az elmúlt esztendő azonos időszakában. Főként afrikaiak vágtak neki az európai útnak; a szegénység, éhínség, az otthoni üldöztetések és a háborús konfliktusok elől menekülnek.
Az utóbbi két hétben azonban – tavaly nyár óta először – szíriaiak is voltak a Líbiából érkezett csoportokban. Ez egyáltalán nem meglepő, hiszen az EU–török megállapodás a líbiai–olasz útra tereli a Keletről érkező migránsok nagy részét.
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) is attól tart, hogy a balkáni útvonal lezárása felélénkíti a földközi-tengeri átkeléseket. A szervezet azonban még nem fújt riadót. Sőt, Barbara Molinario, az UNHCR szóvivője azt nyilatkozta, nem látja jelét az útvonal változásának. Szerinte „korai még trendekről beszélni”.
Az olasz hatóságok és mások is az EU-ban azonban ismét „szervezett migráció”-ról beszélnek. A szervezőkről ugyan hallgatnak, csak az embercsempészekre mutogatnak.
Kissé távolabb azonban találni egy-két szókimondó (vagy csak áskálódó) politikust is. Ezek egyike II. Abdullah. A jordániai király állítólag januárban azzal vádolta meg Törökországot, hogy terroristákat küld Európába. Kongresszusi képviselőknek Washingtonban akkor azt is kifejtette: Ankara segítette az iszlamista milíciákat Líbiában és Szomáliában is.
Az uniós vezetők egyelőre mással vannak elfoglalva. Néhányan becsléseket készítenek. Federica Mogherini, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője például úgy számol, hogy Líbiából akár további 450 ezer menekült érkezhet. Sokkal borúlátóbb a francia védelmi miniszter. Jean-Yves Le Drian úgy véli: csaknem 800 ezer migráns várakozik az észak-afrikai országban az európai átkelésre.
Líbia ezért ismét az uniós vezetők érdeklődésének a homlokterébe került, miképpen Marokkó is, ahonnan a tengeren át a spanyol partokra vezető útvonal használata szintén felerősödhet,
annak ellenére, hogy a térségen átkelők sokkal nagyobb veszélynek vannak kitéve, mint a (korábban) Törökországból a görög szigetekre utazó migránsok. A Földközi-tengernek a líbiai és az olasz partok közötti útvonalán sokkal magasabb a halálozási arány.
A régi-új irányból (Líbia és más észak-afrikai országok felől) fenyegető népáradat miatt az uniós külügyminiszterek április 18-án Luxembourgban találkoznak, hogy megvitassák a migránshullámmal kapcsolatos teendőket. A megoldás ebben az esetben is alighanem a feltartóztatás és visszafordítás szigorítása lehet. Líbia esetében azonban nagy gondot jelent, hogy nincs stabil és hatékony kormánya, amellyel alkut lehetne kötni, együtt lehetne működni.
Tavaly nyáron elindult már ugyan egy uniós katonai művelet (EU NAVFOR Med) a Földközi-tenger nyugati medencéjének az ellenőrzésére, de az eredménnyel nem biztos, hogy elégedettek Brüsszelben. A kezdeményezés célja az Észak-Afrikából – főleg Líbiából – Európába tartó migránsáradat visszaszorítása és az emberkereskedők elleni katonai fellépés. A műveletbe több mint tíz ország kapcsolódott be hadihajókkal és felderítő repülőkkel. Főleg a nemzetközi vizeken és az olasz tengeri határ mentén működnek, de a migráció felerősödése esetén elmennének Líbia felségvizeire, sőt az ottani kikötőkbe is.
Ehhez azonban Tripoli felkérése, valamint az ENSZ felhatalmazása is szükséges, amit Kína és Oroszország megakadályozhat. A líbiai hatóságoknak sem tetszik az ötlet, a fegyveres bandákról nem is beszélve.
