A Földön ismét elég látványosan vicsorognak egymásra a rivális hatalmak. Szinte ugyanezt teszik a fejünk fölött is, de az ottani acsarkodásukból kevesebbet érzékelünk.
Pedig a fegyverkezés és a pozíciószerzés egyre erőteljesebb odafenn. Az Egyesült Államok, Kína, Oroszország, India, Japán, Izrael és még néhány ország egyre többet költ űreszközeinek gyarapítására, megvédésére. Az utóbbi egyre fontosabb számukra, hiszen már sok módszer létezik a másik fél űrfelszerelésének fenyegetésére, megbénítására és megsemmisítésére.
Kiemelt célpontnak számítanak a katonai és a kémműholdak. Bár semlegesítésük már nem okoz gondot, az egymással versengő földi hatalmak folyamatosan új „védekezési” megoldásokon törik a fejüket.
A kísérletező kedve a kínaiaknak a legnagyobb, ami leginkább talán az amerikaiakat nyugtalanítja. Az USA védelmi minisztériuma már nem is veszélyt, hanem kínai (és orosz) fenyegetést emleget egy ideje.
Azért a Pentagont sem kell félteni: évek óta csillagászati összegeket költ az esetleges űrhadviselésre, illetve a veszély elhárítására. Az évtized végéig 5,5 milliárd dollárt szán világűri felderítésre és arra, hogy a katonai műholdjait megvédje „a potenciális orosz vagy kínai támadásoktól”.
Kína elszántan és egyre sikeresebben dolgozik azokon a titkos programokon, amelyeknek célja az ellenség veszélyes űrobjektumainak megbénítása vagy (szükség esetén) kiiktatása. A rakéta-, lézer- és elektromágneses (kinetikus) rendszerek kifejlesztése mellett egyéb módon is készül a küzdelemre. Például hiperszónikus támadó űrfegyverrel, amelynek egyik példányát 2015 novemberében már hatodszor tesztelte egy műhold ellen.
A viszonylag új módszerei közé tartozik az idegen (kém)műholdak működésének zavarása vagy megbénítása a komputeres vezérlőrendszereik feltörése révén.
Közben azért az ellenfelek sem tétlenkednek. Egy-egy veszélyesnek ítélt kínai kísérlet után az USA – mintegy figyelmeztetésként – olykor szupertitkos katonai űrprogramjáról szellőztet meg híreket, de ellenlépéseket is tesz.
Az oroszok sem ülnek ölbe tett kézzel. Igaz, nem olyan sietve készülődnek, mint Kína, de folytatják a régen megkezdett űrfegyverkezésüket. Katonai doktrínájával összhangban Moszkva már 2010 óta egyre nagyobb hangsúlyt fektet „védelmi műveletekre az űrben”.
Az elmúlt években az orosz hadsereg több rejtélyes feladatot hajtott végre a magasban. Vlagyimir Putyin elnöktől tudjuk, hogy a műveletek részeként tesztelték a világűri védekezésre szánt csúcstechnológiájú fegyvereiket is.
A Pentagon is több területen készül újításokra, de erről inkább hallgat. A tavalyi űrköltségvetését főleg titkos programokra fordította.
A pénz egy részét alighanem az Űrkerítés vitte el. Az a földi telepítésű felderítő radarhálózat, amely 2019-ben kezdheti meg a működését, s válthatja fel az 1960-as évek óta működő jelenlegi rendszert. Feladata a bolygónk körül keringő műholdak és űrszemét azonosítása, követése lesz.
A nemzetközi igyekezet arra utal, hogy több hatalom is szeretné uralni a Föld körüli térséget. Egyszer nyilván a távolabbi területeket is birtokba akarják venni.
Nem nehéz kitalálni, hogy az osztozkodás és az egyre hevesebb vetélkedés győztese hosszú időre fölénybe kerül az egész Naprendszerben.
Sokan úgy vélik, Kína lehet a befutó a felgyorsult űrversenyben. Ez persze csak találgatás.
Peking mindenestre eltökélt. Az utóbbi években önti a dollármilliárdokat a hadsereg által felügyelt nagyratörő űrprogramjába. Elsősorban azért, hogy utolérje az USA-t és Oroszországot, amelyek már évtizedekkel ezelőtt teljesítették azokat a küldetéseket, amelyekre Kína majd csak ezután vállalkozik. Az ország 2020-ra állandó űrállomást állítana Föld körüli pályára, vagyis oda, ahol az 1998 óta keringő nemzetközi űrkomplexum (ISS) elvben már csak 2024-ig fogad „látogatókat”.
Hasonló tervet jelentett be az amerikai Bigelow Aerospace is. A magáncég saját űrállomást készül felbocsátani 2020-ban.
Ehhez azonban először (magán)űrhajók kellenek, külön személyzettel, de erre egy ideig még várni kell. Az űrhajósok utaztatása jelenleg ugyanis csak egy orosz Szojuz űrhajóval lehetséges (fejenként 71 millió dollár viteldíjért).
Kína nem zavartatja magát emiatt, inkább arra készül, hogy 4-5 év múlva felderítő robotterepjárót juttasson a Marsra, amit néhány másik riválisa már megtett.
Addig azonban a Holdat is útba ejtené, hogy ott idővel állandó telepet hozzon létre. A szomszédos égitest kolonizálására egyelőre néhány űrhatalomnak és az EU-nak van komolyan vehető terve. Az európai holdbázis elvileg 2030-ra épülhet fel, az amerikai akár 5-7 év múlva.
Mégis a kínai program tűnik a legígéretesebbnek. (Talán ezért is javasolta tavaly Dmitrij Rogozin orosz kormányfőhelyettes, hogy együtt építsenek telepet a Holdon.).
A kínai terv része a saját űrhajósok feljuttatása (2025 és 2030 között), majd állandó holdbázis létesítése. Ehhez egy akkora (csaknem száz tonna teherbírású) óriásrakétát is fejlesztenek, amilyet földi halandó még nem látott. A jármű nélkülözhetetlen, hiszen jelenleg egyetlen országnak sincs olyan személyszállító űrhajója, amivel embert lehetne küldeni a Holdra.
