Donald Trump azt hitte, elnökként könnyebb lesz a munkája, mint ingatlanfejlesztőként. Tévedett. Amióta januárban átvette az Egyesült Államok irányítását, épphogy bonyolultabb, nehezebb feladatokat kell(ene) megoldania.
Elemzői összesítések szerint 38 ígéretéből csak tízet váltott be, de 15 megvalósításához még hozzá sem fogott
A Fehér Házban eltöltött első száz napja már véget is ért (a múlt szombaton), de úgy tűnik, az indulás döcögősre sikeredett. A jelképes időszakról nem is beszél szívesen, pedig Franklin D. Roosevelt 1933. március 4-ei hivatalba lépése óta rendszeresen elemzik, összegzik a mindenkori amerikai elnök első száz napját.
A számvetés elutasításakor azzal érvel, hogy az első száz nap „mesterségesen felállított korlát”, s ezért „nincs sok értelme” értékelni a január 20-ai beiktatása óta eltelt periódust. Egyébként is – fűzi hozzá – az övé egészen másfajta elnökség, mint a korábbiak, s ezért nevetséges próbálkozás, hogy egy önkényesen kijelölt, ám számára jelentéktelen időtartam alapján osztályozzák. A választók azonban mégis megtették: 42 százalékuk sorakozott fel mellette, ami azt jelenti, hogy az elfogadottsága az első száz nap elteltével a legalacsonyabb a II. világháború utáni amerikai elnökök között.
Pedig tavaly hetet-havat összehordott, fűt-fát, s kék eget ígért mindenkinek. Októberben elnökjelöltként azt mondta: ha megválasztják, az első száz napjára úgy tekint majd, mint az amerikai szavazókkal kötött megállapodásra. A kampányfinisben ráadásul maga hirdetett száznapos programot, amelyben körvonalazta, hogyan tenné naggyá hazáját.
Elnökjelöltként azt is megígérte, hogy az általa immár jelentéktelennek minősített időkeretben rengeteg változásra, döntésre, újításra kell számítani. Sőt kilátásba helyezte, hogy már az első elnöki napján legalább 20 kampányígéretét teljesíti vagy kezd hozzá azok megvalósításához.
Műjavaslatból, hamis elképzelésből, álajánlatból tehát akadt bőven. Így nagy részük meg sem valósulhatott az ígért határidőre. A felelősséget most igyekszik elhárítani magától.
Elemzői összesítések szerint 38 ígéretéből csak tízet váltott be, de például 15 megvalósításához még hozzá sem fogott.
Mindazonáltal elégedett magával, jóllehet bírálói elvárnának tőle némi önkritikát. Szerintük ugyanis még mindig nem nőtt fel az elnöki feladathoz.
Bár támogatói azt állítják, hogy kiegyensúlyozottabb politikát folytat, mint ahogyan azt (külföldi szimpatizánsai is) vártak tőle, s ő is hirdetett, sok sikerélménye nemigen volt eddig.
Sehogy sem áll például a mexikói határ egy szakaszán – az illegális bevándorlás megakadályozása végett – korábban emelt falrész meghirdetett építésének folytatása. Száz nap alatt valóban nem lehet látványos munkát végezni a terepen, csakhogy még az építkezés jogi és pénzügyi feltételeinek megteremtéséhez sem fogtak hozzá. Az egész egyelőre csak az amerikai–mexikói viszonyt élezte ki.
Az egészségbiztosítás megváltoztatásából sem lett semmi, jóllehet Trump kulcsfontosságú ígérete volt, hogy azonnal visszavonja és másikra cseréli az elődje (Barack Obama) idején életbe léptetett rendszert.
A muszlimok teljes beutazási tilalmának bevezetése és a (szíriai) menekültek befogadásának leállítása is elmaradt, bár két elnöki rendelettel is megpróbálta részben megvalósítani ezzel kapcsolatos ígéreteit. A jogilag is megtámadott intézkedései káoszt és bizonytalanságot okoztak, az ügyben alighanem a legfelsőbb bíróság dönt. (Az a rendkívül fontos testület, amely Trump első száz napjának köszönheti, hogy hiányos tagsága kiegészült.)
Az illegális bevándorlók kitoloncolása azonban már megkezdődött; eddig csaknem 21 ezer embert küldtek vissza Mexikóba.
A kapcsolatok rendezése Oroszországgal azonban elmaradt. Az izraeli amerikai nagykövetség kilátásba helyezett áthelyezése Jeruzsálembe szintén várat magára.
„Minden idők legnagyobb adócsökkentését” sem hajtotta még végre. Igaz, hivatali idejének 96. napján a pénzügyminisztere megszellőztette, hogy sort kerítenek az ország történetének legnagyobb adóreformjára. Az időpont azonban bizonytalan.
A botladozásait, politikai tapasztalatlanságát, felkészületlenségét és a megfelelő stratégia hiányát olykor megpróbálta keménykedéssel ellensúlyozni. Odacsapott Szíriára, szuperbomba afganisztáni bevetésével üzent Észak-Koreának, amelynek közelébe hadihajókat vezényelt.
Megváltoztatta a korábban elavultnak mondott NATO-ról alkotott véleményét, visszafogta EU-ellenes bírálatait, s békülékeny hangot ütött meg Kínával.
Bár Trump rosszul áll az első száz napra megfogalmazott ígéretei teljesítésével, semmittevéssel azért nem vádolható. Visszavonta például Obama környezetvédelmi rendeleteit. Feloldotta a károsanyag-kibocsátás korlátozását, engedélyezte két, vitatott kőolajvezeték kiépítését, a rétegrepesztéses technikával történő palaolaj-kitermelést s a szénbányászatot, akár természetvédelmi területeken is.
A párizsi klímaegyezményből szerencsére még nem lépett ki, pedig sokáig azzal fenyegetőzött. A szabadkereskedelmi egyezményekről is módosíthatta a véleményét.
Korábban mindegyiket fel akarta mondani. Egyet fel is rúgott (a csendes-óceáni térség tucatnyi országaival kötött megállapodást), de már nem annyira sietős a dolga. Talán azért, mert a fenyegetés beváltása esetén az egész globális kereskedelmi rendszer meginogna (rosszabb esetben összeomlana), ami ugye az amerikai gazdaságnak sem tenne jót.
