Bő esztendeje, a brit EU-tagság felmondását (brexitet) megerősítő népszavazás után egymást érték a rasszista támadások a szigetországban. A kelet-európai bevándorlókra sorozatban zúdultak a sérelmek, mivel a többség azt hitte, hogy a referendum ellenük is szólt. Az idegen kultúrájú és fura viselkedésű európaiak ellen, akikről a – saját, szűklátókörű érdekeik által vezérelt – politikusok által félrevezetett tömegek azt is elhitték, hogy a jöttmentek csak élősködnek a társadalmon, elveszik a britek munkáját, és majdnem minden baj előidézői.
A kampány csak olaj volt a tűzre, a brexitet támogatók sikere után pedig hirtelen megszaporodott a rasszista támadások száma. A kilépéspárti britek gyakran azt vágták a munkavállalás céljából náluk letelepedett kelet-európaiak arcába, hogy ideje lenne távozniuk.
Mondanivalójukat olykor veréssel nyomatékosították. Néha „csak” egyik-másik keleti migráns lába elé köptek, de a gyűlölet-bűncselekményeknek halálos áldozatuk is volt.
A kelet-európaiak iránti utálat azóta valamelyest alábbhagyott. Az utóbbi időben inkább mások irányában nyilvánul meg. Egyre erőteljesebben és szélesebb körben.
Ezúttal a muszlimok kerültek célkeresztbe. A gyűlölet fellángolása az iszlamisták által elkövetett merényletekkel hozható összefüggésbe.
A lakosság ugyanis mind nyugtalanabb és idegesebb. Az emberek körében nő az ellenérzés a muszlimokkal szemben, és egyre többen tartanak újabb merényletektől.
A rendőrség és a terrorelhárítás majdnem a legnagyobb fokozatú készültségben van. Ennek eredményeként már több merényletet hiúsítottak meg, de a derék polgárok az ilyesmire nem figyelnek annyira. A robbantásokra, vérfürdőkre s az egyéb terrorakciókra kapják csak fel a fejüket.
Azokban a városokban pedig, ahol az utóbbi időben iszlamista merénylők csaptak le a polgári lakosságra, az országban tapasztaltnál is nagyobb a feszültség. Manchester már valóssággal forrong.
A 22 ember (főként fiatalkorú) halálát és száznál is több sebesülését okozó májusi terrortámadás óta a városban állandósultak a muszlimok elleni akciók. Nyugalomról immár szó sincs. A vérengzés óta eltelt időszakban csaknem ötszáz százalékkal nőtt a gyűlölet-bűncselekmények száma a korábbi, békés hónapokhoz képest.
Gyakoriak a provokációk és a sértegetések, de nem ritka a vandalizmus sem. Az iszlám vallás követői ellen irányuló támadások is szaporodnak. Ezek szervezői és elkövetői általában szélsőjobboldali aktivisták.
A májusi merénylet óta a helyi rendőrség legalább 230 olyan támadásról szerzett tudomást, amelyeknek szenvedő alanyai muszlimok voltak. A sértettek közül sokan azonban nem is jelentik az esetet a hatóságnak, s így az áldozatok valós száma ennél magasabb lehet.
Az indulatok örvénye közben folyamatosan erősödik, szélesedik. Feldühödött és a muszlimokat a pokolba kívánó szélsőjobboldaliak egy csoportja nemrég már a rendőrséggel is összecsapott, miközben utcai felvonuláson vett részt a manchesteri robbantás miatt. A június derekán tartott utcai demonstráción a muszlimoknak „csak” sértegetés jutott.
Az országban élő muszlimok egyelőre tehetetlenek. Képviselőik, vallási vezetőik megpróbálják csillapítani a feszültséget. A megszólalók rendszerint felhívják a figyelmet arra, hogy a muszlim terroristáknak semmi közük az iszlámhoz, hiszen mindegyikük hamis vallási tanokra hivatkozva gyilkol ártatlanokat, amivel semmilyen célt nem lehet elérni. Kivéve egyet: az ellenségeskedés szítását és az elégedetlenség növelését.
A pattanásig feszült helyzetben azonban már nem mindenki tud vagy akar különbséget tenni a nyugalom megőrzésére törekvő békés muszlimok és az iszlamisták, vallási radikálisok között.
A muszlim fanatikusok által májusban Manchesterben, majd júniusban Londonban elkövetett terrortámadásokra ezért már meg is érkezett a válasz. A másik oldalról. Egy feldühödött férfi június 19-én a brit fővárosban szándékosan muszlim hívők közé hajtott a furgonjával egy mecset közelében, hogy minél többel végezzen közülük.
Nem tudni, hányan követik majd a példáját vagy folyamodnak a bosszú egyéb formáihoz. A rendőrség mindenesetre attól tart, hogy a feszültség kiéleződésével előbb-utóbb a még békés muszlimok is visszavágnak. Valakik azok közül, akik most még elítélik és megvetik az iszlamistákat és terrorista módszereiket.
Vérszemet kaphatnak a fanatikusok is, akik a hittársaik elleni esetleges támadásokat ürügyként használhatják újabb terrortámadások elkövetésére.
A szigetországban élő muszlimok aránya elég magas, és forrófejű, mindenre elszánt elégedetlen személy bőven akad közöttük. Iszlamistákból is van bőven. Ráadásul Manchester (Birminghammel együtt) a szélsőségek fellegvárának számít. Több helybeli muszlim harcolt ugyanis Szíriában vagy Irakban az Iszlám Állam terrorszervezet soraiban, s visszatérve Nagy-Britanniába csak az alkalomra vár, hogy ott „hitetleneket” ölhessen.
A rendőrség nem tartja valószínűnek az erőszak – országos méretű – elharapózását. Úgy véli, hogy ideiglenes feszültségről van szó.
Az állampolgárok többsége nem ennyire optimista. Különösen Manchesterben nem az. Ott a helybeliek többsége már a lakossági elégedetlenség robbanásától tart.
