Senki nem tudja, hány bevándorlóra és menekültre számíthat még Európa, amely már így sem tud megbirkózni a migrációs problémával. Az viszont sejthető, hogy miért jönnek ide egyre többen azok a veszélyeztetett emberek – így a szíriaiak, irakiak és afganisztániak –, akiket a nemzetközi egyezmények alapján menekültként kell(ene) kezelni.
A figyelem jelenleg elsősorban a szíriaiakra összpontosul, mivel a válságövezetek közül náluk legsúlyosabb a helyzet. A túlélés reményében Szíria lakosságának több mint fele (12 millió ember) menekül: 4,5 millióan már eljutottak külföldre, csaknem 7,5 millióan pedig az országon belül próbálnak nyugodt helyet keresni. Ez reménytelen vállalkozás, mert mindenütt veszély leselkedik rájuk. A bolyongók emiatt, ha tehetik, megpróbálnak átjutni a szomszédos országokba, amelyekben azonban már nem tudnak mit kezdeni velük; mindegyik megtelt, így tömeges jelenlétük, elhelyezésük és ellátásuk egyre nagyobb gondot okoz.
Ezért a szíriai menekülteket (és a többieket) jobban vonzza Európa. Nyilván más kontinensek is, de oda nehéz eljutni, s az ottani fogadókészség jelentéktelen. Ausztrália például csak a napokban jelezte 12.000 szíriai beengedését. Hasonló ajánlatot tett az Egyesült Államok is.
Féldolláros napi „menü”
A Szíriát kényszerből elhagyók 95 százaléka mindössze öt országban (Törökországban, Irakban, Jordániában, Libanonban és Egyiptomban) tartózkodik. A sokat bírált gazdag arab monarchiák némelyike is engedett be szíriaiakat a területére, de nem verték nagydobra, mivel ellenségként kezelik a Bassár el-Aszad vezette damaszkuszi rezsimet, és a bukásában érdekeltek. Ezért csak a napokban vált ismertté: az Egyesült Arab Emírségek százezernél jóval több, Szaúd-Arábia pedig százezer embert fogadott be a 2011 óta polgárháború sújtotta országból. Rijád tartózkodási engedélyt is adott a szíriaiaknak, ezenkívül biztosított számukra egészségügyi ellátást és munkát, a gyerekeknek meg ingyenes oktatást.
A legtöbb szíriai menekült, csaknem kétmillió személy, Törökországban húzta meg magát. Jordániába 630 ezren, Libanonba 1,11 millióan, Egyiptomba 135 ezren jutottak el.
Nagy részük nem ment menekülttáborba, amelyek túlzsúfoltak, s egyre nehezebben tudja ellátni feladatát. Libanonban a szíriai menekültek csupán havi 13,5 dollárt, azaz naponta kevesebb mint fél dollárt – 53 dinárt (!) – kapnak élelmiszerre.
A migránsok ezekben az országokban már nincsenek életveszélyben, de táborokban, főként városokban vagy vidéken sínylődnek. A feszültség és az elutasítás folyamatosan nő köztük és a helybeliek között, különösen Törökországban, amely inkább már abban érdekelt, hogy minél több szíriaitól megszabaduljon.
Azonnal hazamennének
A menekültek az első perctől abban reménykedtek, hogy hamar visszatérhetnek a szülőföldjükre. Ha tehetnék, sokan azonnal hazamennének, mert (a messzi idegenben) már belefásultak a várakozásba, bizonytalanságba, a mostoha életkörülményekbe, de a nyomorba és az éhezésbe is. Mások meg abba, hogy jöttmentekként, probléma- és veszélyforrásként kezelik őket, kiszolgáltatottak a korrupt hatóságoknak, a lakosságnak, amelynek élelmes tagjai (feketén) éhbérért dolgoztatják a táborokon kívül élők némelyikét.
Mindez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy egy részük nekivágjon Európának, ahonnan évek óta kiszüremlik egyik-másik politikus megjegyzése, mely szerint a kontinens szívesen befogadja a rászorulókat. Mindazonáltal sok szíriai és iraki csak akkor indult el a nagyvilágba, amikor az Iszlám Állam (IÁ) fanatikusai feldúlták hazájukat, lehetetlenné téve a normális életet, a visszatérést. A biztonságos, ráadásul jómódú, és viszonylag könnyen elérhető Európába tavaly nyáron – az IÁ-térhódítás hatására – indult meg a nagy átvándorlás. Az áradat 2015 elején terebélyesedett óriási hullámmá.
Az otthonukat kényszerből elhagyó szírek tehát évekig vártak a háború végére.
A korábban biztonságos helyek közül Törökország délkeleti része az utóbbi hónapokban szintén veszélyessé vált. Pont az a térség, ahol a szíriai menekültek többsége él. Ankara nemrég ugyanis hadjáratot indított a kurd terroristák ellen, amellyel már-már háborús állapotokat idézett elő.
Ez senkinek nem hiányzott, legkevésbé a menekülteknek, akik a megannyi kellemetlenség miatt immár nemcsak Törökországból indultak meg hatalmas csoportokban, hanem az észak-iraki Kurdisztánból is, ahol negyedmillió szíriai él táborokban.
Merkel, a netsztár
Az Európába vándorlás felpörgésének egy másik fontos oka a schengeni övezethez tartozó, de annak külső határát – uniós kötelezettsége ellenére – alig őrző Görögországban keresendő. A januári kormányváltás után a győztes Sziriza emberségesebb bánásmódot ígért az idegenből érkezőknek, s felhagyott az illegálisan érkezők ellen addig alkalmazott szigorú kormányzati fellépéssel. Bírálta és elhanyagolta a görög–török határ egy részén emelt drótkerítést is.
Ennek gyorsan híre ment, miként annak is, hogy aki Görögországba bejut, onnan Macedónián és Szerbián keresztül akadálytalanul – sőt állítólag szervezetten is – utazhat Magyarországra, majd Németországba, ahonnan a valódi menekülteket ritkán küldik vissza.
Annak a híre szintén futótűzként terjedt el, hogy Angela Merkel nemrég a szíriai menekültek befogadásáról beszélt. A kancellár azóta az arab internetes oldalak sztárja lett, a szírek pedig tejjel-mézzel folyó Kánaánként tekintenek Németországra.
A tömegek egy ideje kiváló embercsempész-hálózatokra is számíthatnak. A bűnözők megfelelő infrastruktúrája már olajozottan működik.
Legalább olyan jól, mint a féligazságok és álhírek terjesztése. Amióta ugyanis a tömeg Keletről meglódult az EU felé, sorra születnek a rémhírek és az összeesküvés-elméletek arról, hogy miért pont most, miért a muszlimok, miért ide, honnan a tömött pénztárcájuk, ki szervezi az egészet...
Többen azt híresztelik, hogy azért indult meg a menekülthullám, mert „valakik” autót, házat és munkát ígértek nekik. Mások azt szajkózzák, hogy az IÁ zúdítja ránk a sokaságot, a fedett terroristákat és a katonaviselt fiatalok hadát, de az is lehet, hogy közel-keleti titkosszolgálatok, vagy Moszkva, amely így leckéztetné meg az EU-t, amiért szankciókkal sújtotta Oroszországot annak ukrajnai beavatkozásáért. Az USA is megkapta a magáét, amiért állítólag az iszlám vallásúak tömeges ideirányításával gyengíteni akarja a vele egyébként sok mindenben szövetséges (!) EU-t. (Washington megérdemli a megrovást, de egészen másért: azért a fellépéséért, amellyel – NATO-partnereivel együtt – rettenetes fölfordulást okozott a Közel- és Közép-Keleten, nagyban hozzájárulva a menekültek tömeges megjelenéséhez vezető instabilitás és zűrzavar kialakulásához.)
Alaptalan félelmek?
Az álhírdömpingben mintha rengetegen megfeledkeztek volna arról, hogy prózai okai is lehetnek a tévesen újkori népvándorlásnak nevezett folyamatnak. Esetleg a reményvesztett és szenvedő szíriaiak (látva a még mindig lángoló országukat), vagy irakiak (az ő hazájuk épp most hullik darabokra), netán az afganisztániak (akik 1979 óta szinte egyetlen békés esztendőt sem éltek meg) azért özönlenek Európába – az állami, vallási, vagy dzsihadista terror elől –, mert mentik az életüket. Meg talán azért, hogy ne a menekülttáborokban és mostoha körülmények között kelljen tengődniük, hanem nyugodtan dolgozhassanak, enni adhassanak a családjuknak, és beíathassák az iskolába gyerekeiket, vagy egészségügyi ellátáshoz jussanak. (Ráadásul sokan közülük az EU-ban élő rokonaikhoz, barátaikhoz indulnak.). Lehetőleg olyan országba, ahol jelenlétük nem okoz társadalmi-gazdasági feszültséget, amit a szíriaiak már jó ideje tapasztalnak Törökországban, Libanonban és Jordániában, az afganisztániak pedig Pakisztánban és Iránban. Az utóbbi két országban ugyanis összesen 3,4 millió afganisztáni menekült tengődik, Afganisztánon belül pedig 2,6 millió az otthonukat kényszerből elhagyók száma.
A térségben segítő önkénteseknek azonban van egy jó hírük: eszerint Európa félelmei a sok millió közel- és közép-keleti menekült jövőben várható beáramlásától alaptalanok, mivel a legtöbb földönfutóvá vált szerencsétlennek nincs sem (elég) pénze, sem lehetősége arra, hogy elinduljon hozzánk. Több schengeni ország jelenleg ennek a fordítottját gondolhatja, hiszen a menekültáradat okozta kontinentális káosz miatt épp a napokban szigorította meg az ellenőrzést a határain, így üzenve azoknak, akik mégis Európába vágyakoznak.
