Ez a dokumentum tulajdonképpen a tennivalókat határozza meg. Az Európai Unió feltételeket szab a csatlakozáshoz. Pontosan közli, mi az, amit elvár a csatlakozni vágyó országtól. S ha úgy vesszük, ez a dokumentum egyfajta válasz az elvárásokra. A Nemzeti Integrációs Tervben szerepel az ország jelenlegi helyzetének leírása, majd a tennivalók. A terv a következő négy év feladatgyűjteménye, ugyanis a kiindulási alap az, hogy Szerbia 2012-ben uniós tagjelölt lesz.
A dokumentum 843 oldalas. Ha az ember kicsit is belemélyed, úgy hiszi, mintha az egész országot keresztül-kasul átvilágították volna. Aztán az elolvasott fejezetekkel, oldalakkal arányosan nő a kétely, egyáltalán valóra váltható-e mindez? Nézzünk néhány példát. A szóban forgó terv évi 7 százalékos gazdasági növekedést irányoz elő a makrogazdasági egyensúlytalanság csökkentése mellett. Az inflációt idén 8 százalékra, jövőre 6-ra, majd 2010-ben évi 5 százalékosra,a következő két évben 4 százalékosra tervezik.
Vagy vegyük például a foglalkoztatást. Jelenleg a munkaképes lakosság lélekszáma 3 167 778. Közülük 2 002 000-en dolgoznak. Ez azt jelenti, hogy hivatalosan valamivel több mint egymillió munkanélküli van az országban. A terv szerint évi 1,5 százalékkal nő majd a foglalkoztatás. Elsősorban a külföldi beruházásokra, illetve a kis- és középvállalkozások felszívó erejére számít a terv készítője. A dokumentum azt ígéri, nem kell számolni a munkanélküliséggel, mert készül a szociális program, és a gond megoldódik. A mikénttel adós marad a szerző, illetve azt sejtetik, hogy folyamatos tanulással, átképzéssel majd megoldódnak a dolgok.
A tervezett gazdasági fellendülés alapvető, viszont az a temérdek kiadás, amit a terv tartalmaz, egyenesen ijesztő a laikus számára. Nézzünk erre vonatkozóan is egy-két példát. Az energia stratégia szerint Szerbiában 2010-re áramhiány lép fel a túlzott fogyasztás miatt, ezért egy új hőerőműre van szükség illetve a meglévőek felújítására. A vasúti közlekedés terén ilyen adatokat találunk a kérdéses dokumentumban: szükség van 38 villanymozdony, 1100 új tehervagon, 18 manőverező mozdony, 10 használt motoros vonat, 27 villany- és dízel motoros vonat vásárlására és 30 személyvonat felújítására. Természetesen van itt még pályafelújítás és egyéb korszerűsítés is. A vasúti szállítás területén egyebek mellett az IPA programból 2011 és 2012-ben mintegy 100 millió euró támogatásra számít az ország, emellett máris hatalmas kölcsönök terhelik a vállalatot.
A tudományos kutatás terén meglehetősen rosszul állunk. Hogy behozzuk a lemaradást, évente lakosonként 20 eurót kellene elkülöníteni erre a célra, azaz évente hozzávetőlegesen 150 000 eurót, ami a költségvetés 9 százaléka. Pillanatnyilag a költségvetés 0,4 százalékát kapják a kutatók.
De szükség van a börtönök európai uniós szintre emelésére is, hiszen az utóbbi 5 évben 40 százalékkal nőtt a bebörtönzöttek száma, tehát új börtönök is kellenek. Szerbiának 2010-ig hivatásos katonasága lesz, ez is költségekkel jár.
A Nemzeti Integrációs Terv a törvények tömkelegét sorolja fel, amelyeknek egy része már EU-kompatibilis, illetve amelyek még jogharmonizálásra várnak.
Természetesen szó van ebben a dokumentumban a kisebbségvédelemről, a korrupció és a pénzmosás megakadályozásáról, a szellemi tulajdon védelméről, a találmányokról, a lábbeliket és a kozmetikumokat , csomagolóanyagokat, lifteket, játékokat, bojlereket és pecséteket érintő előírásokról, hogy csak az egymástól távol álló dolgokat emeljük ki. Az épületanyagoknak például 2100-féle szabványnak kell megfelelni.
2012-ig összesen 10 937-en dolgoznak majd a terv megvalósításán. Az európai uniós tagságra való felkészülés a költségvetés 2-4 százalékát emészti fel, csak a különböző EU-s dokumentumok fordítására 10 millió eurót terveznek költeni.
És természetesen folyamatosan ellenőrzik majd, hogy milyen ütemben valósul meg mindaz, amit ez a terv tartalmaz. Háromhavonként maga az Európai Integrációs Iroda ellenőrzi, félévenként a kormány jelentést tesz a parlamentnek, és természetesen az Európai Bizottság is készít egy beszámolót arról, hogyan halad az ország , és az Európa Parlamentnek készülő évi jelentés is erről szól majd.
Amikor megalakult az Európa-barát kormány, ki tudja hanyadszor, ismét komoly biztatásokat kapott Szerbia, hogy sok országnál gyorsabban, könnyebben csatlakozhat majd. Valóságos eufória alakult ki az országban júliusban, augusztusban, amikor már Karadžić is Hágában volt. Úgy érezhette mindenki, nem is olyan lehetetlen az, amivel hitegettek bennünket, hogy újévtől már megszűnik a vízumkényszer, és sietős léptekkel menetelünk a nyílegyenes úton Európa felé.
Az első hideg zuhany akkor érte Szerbiát, amikor az EU befagyasztotta az átmeneti gazdasági megállapodást meg a stabilizációs és társulási megállapodást. Az ok: Szerbia nem teljesítette a feltételeket. Brüsszeli hírek szerint Hollandia nem hajlandó tovább semmilyen tekintetben elnéző lenni Szerbiával szemben, mondván , éppen eleget hitegette a szerb hatalom az Európai Uniót. Tehát Hollandia szerint akkor kap Szerbia zöld fényt, ha minden háborús bűnös Hágában lesz. Mladićnak november végéig ott kell lennie, egyébként éppúgy hiábavaló mindenféle álmodozás a schengeni fehér listáról, mint a 2009-es tagjelölti státusról.
Egyre nyilvánvalóbb, hogy a választásokat követően a uniós országok irányából áradó pozitív energia csökkent . Az időhúzás, a késlekedés pedig az ország ellen dolgozik. Nagy-Britannia mindenképpen szeretné a csatlakozás feltételeként szabni Koszovó helyzetének rendezését, Németország pedig leginkább azon dolgozik, hogy Horvátország csatlakozásával fejezzék be az EU-bővítést. Ez azt is jelentheti, hogy a következő 10 évben Szerbia a parkolóban várja majd a bebocsátást.
Hogy mennyire rosszul áll Szerbia szénája az EU-ban, abból arra is következtethetünk, hogy a múlt héten az EU Külügyminiszteri Tanácsa már nem is foglalkozott Szerbiával, ugyanis úgy ítélték meg, nem történt semmi új dolog. Nem érdemes egy olyan országgal bíbelődni, amely ígéretei ellenére egyetlen olyan törvényt sem fogadott még el a parlament megalakulása óta, amely segítené a csatlakozást. Pedig van belőlük 40. Mindeközben azzal hitegetik a honatyák és az EU- csatlakozás ügyeletes szóvivői a lakosságot, hogy 2009 elejétől már a schengeni fehér listán lehetünk. Ehhez nem csak a törvények hiányoznak, de mondjuk, ha ezt igazán komolyan gondolták volna, akkor a régi útlevelek használatát nem hosszabbították volna meg idén december 31-ről jövő év végéig, meg már júliusban elkezdték volna osztani az EU-s rendszámtáblákat, ahogyan ígérték, és ahogyan a törvény rendelkezik. Ehelyett még csak most kezdik gyártani őket. Felelőtlen ígérgetés a 2009-es vízummentesség, csak ezt kellemetlen bevallani a két hónappal ezelőtti eufória után.
A lakosság 72 százaléka az EU- csatlakozás mellett tette le voksát a közvélemény- kutatások alkalmával. A honatyák között ez az arány jóval rosszabb, gondoljunk csak arra, hogy nagyon szűk szavazattöbbséggel fogadták el a stabilizációs és társulási megállapodást. Kíváncsi lennék, magánemberként ugyan mit mondanak a képviselők, mikor kerül be az ország az unióba?
Boris Tadić szerint 2012-re az ország készen fog állni a csatlakozásra, s 2014-ben vagy 2015-ben pedig uniós tag lesz. Az államfő nyilatkozata nem magánvélemény volt.
