A sajtó megásta a sírját, saját stábja is kész volt az újabb vereségre, de Hillary Clintont nem állította meg a második akadály: az alig másfél milliós New Hampshire államban megszerezte a demokrata szavazók 39 százalékának támogatását és ezzel együtt első győzelmét is. Így hetekre nyitottá vált a közdelem a Demokrata Párt végső jelöltségéért. Barack Obama 37 százalékkal most a második, John Edwards pedig 17 százalékkal a harmadik helyre szorult.
Tudósítónktól
Washington, január 9.
A sajtó megásta a sírját, saját stábja is kész volt az újabb
vereségre, de Hillary Clintont nem állította meg a második akadály: az alig másfél milliós New Hampshire államban megszerezte a demokrata szavazók 39 százalékának támogatását és ezzel együtt első győzelmét is. Így hetekre nyitottá vált a közdelem a Demokrata Párt végső jelöltségéért. Barack Obama 37 százalékkal most a második, John Edwards pedig 17 százalékkal a harmadik helyre szorult.
A republikánusok között az iowai negyedik helyezett John McCain 71 éves arizonai szenátor 37 százalékkal diadalmaskodott. Mitt Romney volt massachusettsi kormányzó 32 százalékkal második, Mike Huckabee volt arkansasi kormányzó, a múlt heti győztes pedig - 11 százalékot szerzett és alaposan lemaradva - csak harmadik lett.
Mindenki óriási meglepetésről beszél, mert a volt First Lady múlt csütörtöki iowai harmadik helyezése következtében órák alatt elpárolgott a majd egész éves előnye az illinoisi szenátorral szemben. Hillaryt kedden reggel még 10-13 százalékos hátrányban látták a legfrissebb felmérések, este 11-kor viszont már győzelmi beszédet tarthatott, és bebizonyította, hogy a közvélemény-kutatások jóslatait sohasem szabad készpénznek venni.
Obama első győzelme után a sajtó az egekbe emelte az USA történelmének első komoly fekete bőrű elnökjelöltjét. Ő az, akiben a választók legfiatalabb nemzedéke az olyannyira áhított politikai változások egyetlen hiteles letéteményesét látja. Sőt Iowában nemcsak a fiatalok, hanem az idősebb korosztályok, sőt a nők is őt részesítették előnyben. Az első mandátumát töltő szenátornak azért van némileg könnyebb dolga, mert eddigi rövid szövetségi szintű politizálása során nem kényszerült jelentősebb kompromisszumokra.
A hárommilliós középnyugati Iowában továbbá olyan előválasztási módszer használatos, ami egészen másfajta embereket csábít az aktív részvételre, mint a névtelen szavazócédulák urnába csúsztatása: nem mindenki hajlandó arra, hogy nyilvánosan színt valljon, jelölőcsoportokba verődjön szomszédai, ország-világ előtt.
Az ottani eredmény azonban mindkettőjüket gyökeresen megváltoztatta. Míg Obamának most már komoly veszítenie valója van, egy héttel korábbi önmagától is jóval óvatosabbá vált. Hillary viszont, akit az iowai kudarc mélyen felrázott, az utóbbi napokban nemcsak megengedi, hanem biztatja is a megjelenteket arra, hogy kérdezzék őt bármiről. Szemmel láthatóan megnyílt, kilépett a politikai buborékból, amelybe oly sokan látták bezárva: immár érzelmeit is engedi a felszínre törni, aminek a női szavazók körében hatalmas jelentősége van. Korábban éppen azt rótták fel neki leggyakrabban, hogy túlságosan is kiszámítottnak tűnik, sőt egyenesen számítónak. Persze kevésbé érdekli az átlag választót, hogy komoly számítások nélkül nem lehet hatékonyan politikát csinálni: az emberek többsége a felületes benyomásokban bízik, nem a választási témák elemzésében, amikor a jelöltek közül választ. (A két legerősebb jelölt esetében ez már az egyik legfontosabb kérdésnek, az egészségügynek a kezelésében is meglátszik: noha a közvélemény és a sajtó Clintont tartja „konzervatívabbnak” és „rendszerbe épültebbnek”, addig a betegbiztosítási reformcélok tekintetében az ő programja ígér megoldást szélesebb tömegek számára.)
Hillary a New Hampshire-i szavazás előestéjén egy nyilvános eseményen nagyon is emberi arcot mutatott fel, amikor egy női csoporttal kávézva, a kamerák előtt majdnem könnyek tolultak a szemébe. Az utolsó kérdés azt firtatta, honnan van ereje minden reggel újrakezdeni a hihetetlenül megerőltető kampányolást. Az első vereségből alig felocsúdva, a sajtó által már szinte bukott jelöltnek kikiáltva, Hillary hirtelen nagyon is emberi hangra váltott, és elmondta, hogy a jelöltetés nemcsak politikai kérdés a számára, hanem nagyon személyes is: „Én annyi esélyt kaptam ettől az országtól, hogy azt akarom, mindenkinek meglegyen a lehetősége arra, hogy megvalósítsa önmagát és kiteljesíthesse Istentől kapott képességeit.” A jelölt nem sírta el magát igazán, de szemmel láthatólag küszködött a feltoluló könnyekkel, elszorult a torka, és néhány másodpercig hangjának visszanyerésére kellett fordítania minden energiáját. Talán ha ezt egy férfi jelölt teszi, akkor azt a gyengeség jelének tudta volna be a közvélemény, de Hillarytól, a nem egyszer robotnak titulált asszonytól ez váratlan őszinteségként hatott.
Clinton kampánya igyekszik gyorsan a fiatalok felé is fordulni, mert azok többsége Obamában látja a politikai változások ígéretét. A kedd esti győzelmi nagygyűlésen már nem a kilencvenes évek szimbólumai (mint például Madeleine Albright volt külüügyminiszter) álltak a háttérben, hanem önfeledten ünneplő egyetemista lányok és fiúk. (Obama színpadját viszont ezúttal éppen ellenkezőleg, középkorú támogatói népesítették be!) „Miközben benneteket hallgattalak az elmúlt napok során, saját hangomat is megtaláltam” - vallotta Hillary a hirtelen felduzzadt tömegnek a férje 1992-es New Hampshire-i visszatéréséhez hasonló fordulat nyomán. Emlékezetes, hogy Bill Clinton is veszített az első iowai előválasztáson, de New Hampshire-i második helyezésével visszanyerte a versengéshez szükséges hitelt, és akkor nevezték el Comeback Kidnek, a „Nagy Visszatérőnek”.
A jobboldalon egy populista jelölt, Mike Huckabee volt baptista tiszteletes iowai diadal nem tartott sokáig: szinte az egész republikánus gépezet azzal van elfoglalva, hogy megakadályozza végső győzelmét, mert az ő ízlésükhöz képest a „fura” Huckabee túlzottan is „állampárti”, aki szerint a kormánynak fontos feladatai vannak a szociális és egyéb szükségletek biztosításában. Ezzel szemben a Wall Street Journal által szimbolizált konzervatív rendszer további adócsökkentések kicsikarásán dolgozik.
McCain keddi győzelme - noha kampányának korábbi kifulladása miatt meglepetésnek számít - valójában várható volt: pártjától részben független szavazási szokása jelentős népszerűséget biztosít számára a nagyon is független szavazási szokásokkal rendelkező New Hampshire-ben. A mormon Romney most is másodikként futott be, de ha meggondoljuk, hogy a szomszédos állam kormányzójaként vált ismertté, akkor ez nem túl nagy eredmény.
A jelöltek most délre indulnak. A jövő kedden ugyan Michiganben tartanak előválasztásokat, de a Demokrata Párt azzal büntette az állam demokrata vezetőségét, hogy az előrehozott dátum miatt elvette tőlük az országos pártkonvención való szavazati jogot, vagyis az ottani eredményeknek nem lesz hatásuk a végső jelölésnél.
Így Dél-Karolina a legfontosabb következő állomás, ahol - az iowai és New Hampshire-i 90 százalék feletti fehér többséggel szemben a szavazók fele afroamerikai származású. Obamának ott lesz első alkalma megmutatni, hogy a fekete bőrű amerikaiakra is számíthat. De John Edwardsnak is ott van az első esélye jobb eredményre: abban az államban született, és négy évvel ezelőtt meg is nyerte az ottani előválasztásokat.
A New Hampshire-i megmérettetés legfontosabb hozadéka az, hogy a végső jelöltségért vívott harc mindkét oldalon teljesen nyitott maradt, és már nem is igen dőlhet el a február 5-ei „szuper kedd” előtt, amikor két tucat államban tartanak majd egyszerre előválasztásokat.
Fotó: Beta/AP
A diadalmas Hillary Clinton
