Annak ellenére, hogy Líbia a világ kőolaj kitermelésének mindössze három százalékát adja, az észak-afrikai országban egyre jobban elfajuló forrongás elhanyagolhatónak egyáltalán nem nevezhető rengést okozott a „fekete arany” világpiacán. A mértékadó Északi-tengeri Brent olaj hordónkénti ára megdöntött minden eddigi csúcsot és a kilátások szerint egy ideig még drágulni fog. Ez miatt az ENSZ Biztonsági Tanácsa aligha ült volna össze, de az már az oroszoknak is sok volt, hogy Kadhafi a tüntetők ellen bevetette a légierő gépeit is, amelyek több ezer ember halálát okozták. A BT egységesen és fenntartás nélkül megszavazta a büntető intézkedéseket, s ezzel szinte egy időben amerikai, brit és német hadihajók fenyegetően felsorakoztak a líbiai partok közelében.
Aligha kétséges, hogy – amennyiben nem csillapodik az afrikai diktátor megtorló hadjárata – minden bizonnyal már a közeljövőben nemzetközi intervencióval kell szembenéznie.
Annak idején Kuvait Irak által történt lerohanása utáni nemzetközi csapásmérésből nem nehéz következtetni arra, hogy mi vár(hat) Kadhafi seregére, majd pedig személyesen rá is.
Tudjuk, hogy a Sivatagi Vihar fedőnevű hadművelet idején Irak a világ negyedik legerősebb haderejével rendelkezett. Líbia ennek a közelében sem jár, hiszen a jelenlegi válság előtt 76 000 katona, 40 000 népi milicista, 2205 tank, 120 lövészpáncélos, 945 páncélozott szállítójármű, 2421 tüzérségi löveg, 500 aknavető, 424 föld-levegő rakéta, 2 tengeralattjáró, 3 hadihajó, 14 járőrhajó, 35 harci helikopter, 85 kisegítő helikopter és 227 harci repülőgép képezte a védelmi erejét. Azóta, mint hallhattuk a híradásokból, igen sok katona átállt a felkelők oldalára, s magával vitt számos szárazföldi katonai eszközt is.
Mindennek azonban nincs túl nagy jelentősége, mivel aligha valószínű, hogy a felsorakozott nemzetközi erők partra szállnának. Azt már Szerbia esetében is megtapasztalták, hogy a sikerüket jószerivel kizárólag a légi fölénnyel biztosíthatják. Márpedig ezen a téren csak maga a VI. amerikai flotta is elegendő lenne, hiszen a 227 líbiai harci repülőgép közül mindössze a 13 Mirage F1–ED gép számít úgy-ahogy korszerűnek. A 94 MIG–25-ös, de főleg a 75 MIG–23-as és a 45 MIG–21-es már úgy hat a levegőben a Phantomok mellett, mintha a veréb a kőszáli sassal venné fel a versenyt.
Márpedig a világ első atommeghajtású repülőgép-hordozója, az 1960-ban hadrendbe állított, csaknem 90 000 tonna vízkiszorítású amerikai USS Enterprise 85 F–14-essel, F–16-ossal és F–18-assal a fedélzetén minden gond nélkül lezárhatja Líbia légterét, s ezzel tulajdonképpen eldöntheti az akció végkimenetelét.
Csak emlékeztetőül említjük meg, hogy az említett úszó erőd és a rajta levő vadászgépek és vadászbombázók, valamint azok pilótáinak képességeit több mint egy évtizeddel ezelőtt a szerbiai hadvezetés is megtapasztalhatta, amikor úgy szedték le a megengedhetetlenül kevés repülési órával rendelkező MIG-jeinket, mint a versenylövők az agyaggalambokat.
Ugyancsak az USS Enterprise számlájára írható, hogy 1968 nyarán, Csehszlovákia a Varsói szerződés csapatai által történt megszállása idején az akkori jugoszláv katonai csúcs sem vette félvállról a Földközi-tenger „csendőrparancsnokának” Velencébe történő behajózását, hiszen hadi állásokba irányította a komoly haderőt képviselő Jugoszláv Haditengerészet harcra fogható egységeit, amely egyik torpedónaszádján alulírott is rendes katonai szolgálatát teljesítette.
Az elmondottakból (talán) kiderül, hogy mire számíthat Líbia egy esetleges katonai intervenció esetében.
