Beta/AP
Történelmi győzelem: Barack Obama
Tudósítónktól
Washington, június 4.
Barack Obama lesz az amerikai Demokrata Párt jelöltje a novemberben sorra kerülő elnökválasztáson. A 46 éves illinoisi szenátor az első fekete bőrű politikus az Egyesült Államok történetében, akinek sikerült a két nagy párt egyikének színeiben elérni az esélyt, hogy az elnöki posztért küzdhet. Republikánus ellenfele a 71 éves arizonai szenátor és tekintélyes vietnami háborús veterán, John McCain lesz.
Obama csak az utolsó előválasztási napon szerzett elegendő küldöttet ahhoz, hogy az augusztusban sorra kerülő pártkonvención hivatalosan is jelöltté váljék. Így is csak az ún. szuperküldöttek előre bejelentett döntése alapján mondhatja magáénak a majdnem-biztos jelöltséget, mert sem ő, sem Hillary Clinton New York-i szenátor nem tudott elegendő megválasztott küldöttet összegyűjteni ahhoz, hogy abszolút többséget szerezzen.
A Demokrata Párt előválasztási szabályai szerint a pártkonvención 3409 választott küldött és 825 szuperküldött szavaz majd. Obama 1762 rendes küldöttet és 394 szuperküldöttet tudhat magáénak, Clinton viszont 1637 választott szavazatot nyert és 286 szuperküldött sorakozott fel mellette. A szuperküldöttek csoportjába a párt vezetői tartoznak, valamint azok a politikusok, akik a Demokrata Párt színeiben szövetségi és állami szintű tisztségeket
A 16 hónapja tartó előválasztási kampány óriási meglepetést hozott: Obama egy meglehetősen ismeretlen politikusból tört az élre, méghozzá úgy, hogy Clinton majdnem egy teljes évig óriási fölénnyel vezetett a különböző közvéleménykutatási felmérésekben. A volt First Lady ráadásul a párt majdnem teljes apparátusát is maga mögött tudhatta – vagy legalábbis a télig mindenki azt hitte.
A kenyai apától és fehérbőrű amerikai anyától származó Obama azonban rendkívüli stratégiát választott kampányához: a fiatalokra támaszkodott és arra a közfelfogásra, hogy neki nincs sok köze az amerikai politikai életben másfél évtizede tapasztalható demokrata-republikánus kötélhúzáshoz. Mivel nehéz helyzetben – és az USA gazdasági helyzete a jelenlegi kormányzat minden ellenkező előjelű magyarázkodása ellenére kritikus – az amerikai választók szívesen döntenek a „kívülálló” mellett, Obama elképzeláse sikerrel járt. Amikor Clintonék felfogták, hogy baj van, már késő volt: a jóképű feketebőrű szenátor olyan karizmatikus egyéniséggé vált, aki ellen roppant nehéz volt küzdenie.
Kettejük párharca különböző szakaszokon ment át, és a második helyre való csúszás fel is rázta a Clinton-kampányt: Hillary minden nagy államban győzött, sőt azokban is, amelyek kritikusak lesznek a novemberi országos választáson. Az elmúlt három hónapban jóval több győzelmet aratott, mint Obama. A korai hátrányt azonban már nem tudta leküzdeni. Obama lendülete arra is jó volt, hogy a szuperküldöttek közül – akikre Hillary nagyon is számított férje párt- és állami érdemei alapján is – egyre többen álltak át hozzá.
A szuperküldöttek feladata valójában az, hogy egy esetleges populista hullámot ellensúlyozzanak, és azt tartsák szem előtt, hogy melyik képviselőjük lesz nagyobb eséllyel megválasztható az ellenpárt jelöltjével szemben. A jelenlegi közvélemény-kutatási adatok szerint ez még mindig Clinton malmára kellett volna, hogy hajtsa a vizet, ám elemzők szerint Obama jelenlegi hátránya McCainnel szemben gyorsan el fog tűnni, mihelyt a fiatal szenátor a republikánus ellenfélre tud koncentrálni a Hillatryval folytatott hosszú párharc helyett.
Régóta rebesgetik, hogy a demokrata „álomcsapat” egy Obama-Clinton páros lehetne – most már nyilvánvalóan a férfijelölttel az élen. Hillary Clinton kedd esti beszédében elismeréssel adózott ellenfelének, de nem ismerte el a vereséget, ahnem együttgondolkodásra szólította fel híveit. Bennfentesek szerint Obama esetleg csakugyan kénytelen lesz neki felkínálni az alelnökjelölti megbízatást, hogy minél hatékonyabban egyesíthesse maga mögött a pártot.
A most véget ért előválasztási kampány során nemcsak a faji kérdés, hanem a nemek megítélése is komoly problémaként merült fel. Vannak olyan vélemények is, hogy az amerikai társadalom még mindig jobban elvisel egy feketebőrűt akár a legmagasabb tisztségben, mint egy nőt. Hillary ez ellen is küzdött – majdnem sikerrel.
Nagyon nehéz megítélni, hogy ez mennyiben befolyásolta a végeredményt. Az viszont bebizonyosodott, hogy az amerikai Demokrata Párt választói sokkal nyíltabban tekintenek a politikára és különösen a politikai „utódlásra”, mint jobboldali honfitársaik: Obama – nemcsak fiatal kora, hanem politikai tapasztalatának meglehetősen korlátolt tartama miatt is – egyértelműen „soron kívül” került a történelmi szerepbe és a soha nem látott esély közelébe.
