Vaskos meglepetést hozott az osztrák elnökválasztás. Ez abban nyilvánul meg, hogy a szélsőjobboldal favoritja tarolt, a kormánypárti szociáldemokrata SPÖ és a jobbközép ÖVP jelöltje pedig csúfosan megbukott; egyikük sem jutott be a második fordulóba, ami példátlan kudarc.
Az izgalmas vasárnapi szavazást a szélsőjobboldali és idegenellenes Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) politikusa, Norbert Hofer nyerte (nagy fölénnyel), a zöldek volt elnöke, Alexander Van der Bellen előtt. A győztes azonban nem szerezte meg a szavazatok abszolút többségét („csak” 36,4 százalékát), ezért május 22-én második fordulót kell tartani.
A döntőben Hoferre és az oda 20,4 százalékos támogatottsággal bejuttatott Van der Bellenre lehet voksolni. A két rivális közül az nyer, akit a többség támogat.
Az első forduló eredményei Ausztria jobbra fordulását jelzik, ami részben a menekültválsággal hozható összefüggésbe. Az elemzők egybehangzóan állítják: a választók a voksaikkal a kormánnyal szemben tanúsított elégedetlenségüket fejezték ki.
Herbert Kickl, az FPÖ főtitkára szenzációs és történelmi jelentőségűnek nevezte az eredményt, amelyből azt a következtetést vonta le, hogy honfitársai – az eddigiekhez képest – más beállítottságú elnököt akarnak. Szerinte teljesen mindegy, ki lesz Hofer ellenfele a második fordulóban.
Optimizmusa azonban nem biztos, hogy megalapozott. Sőt, könnyen megtörténhet, hogy a mindent eldöntő következő erőpróbán az FPÖ embere már nem tudja megismételni a vasárnapi sikerét. Elképzelhető ugyanis, hogy a választók többsége összefog ellene, mivel sokan nem szeretnének szélsőjobboldali politikust államfőnek.
A közgazdászprofesszor Van der Bellen így nemcsak jó eséllyel indulhat a második fordulóban, hanem a végén még az elnöki székbe is beülhet. Az 1917-es bolsevik hatalomátvétel után Oroszországból elüldözött, holland emigránscsaládból származó Van der Bellent nemcsak a zöldek, liberálisok és baloldaliak támogatják, hanem a városi konzervatív szavazók tömegei is.
A láncdohányos és menekültpárti politikus hivatalosan független jelölt, bár a kampánykiadásait a zöldek finanszírozták. Népszerűsége meglepő, hiszen a hozzá hasonló balliberális értelmiségiek nem igazán kedveltek Ausztriában.
Az első fordulóban elért eredménye figyelemre méltó, de győzelme a döntőben (ahogyan az FPÖ-vetélytársé is) példátlan siker, sőt történelmi bravúr lenne az országban, ahol a II. világháború óta vagy a Néppárt vagy a szociáldemokraták adták az elnököt.
A nagykoalíció ezúttal azonban nagy pofont kapott. A két kormánypárt jelöltjei ugyanis – a 60 százalékos részvétel mellett megtartott szavazáson – szerény eredményt elérve kiestek a versenyből. Még a harmadik helyezettől is messze lemaradtak, és 11-11 százalékos támogatottságukkal a választás legnagyobb veszteseivé váltak.
Az SPÖ és az ÖVP történetének legsúlyosabb vereségét szenvedte el, ezzel pedig megtört a monopóliumuk az elnöki hivatalban, amelynek élén jelenleg a szociáldemokrata Heinz Fischer áll. Ő 2004 közepe óta tölti be hivatalát; második mandátuma július 8-án jár le.
A fordulat hidegzuhanyként érte a kormánykoalíciót. Gerhard Schmid, az SPÖ ügyvezető elnöke fájdalmas vereségnek minősítette a történteket, amelyek csalódottságot okoztak az ÖVP főtitkárának, Peter McDonaldnak is.
Werner Faymann szociáldemokrata kancellár sem titkolta a csalódottságát és elkeseredettségét. Az eredményt a kormányának szánt egyértelmű figyelmeztetésként értékelte. Kijelentette: a történtek ellenére nem tervez személyi változtatást a kormányban, de a pártjában tárgyalásokat szorgalmaz.
Kiábrándítónak nevezte az eredményt Reinhold Mitterlehner alkancellár, ÖVP-elnök is, aki szerint a koalíció ettől még nem omlik össze. Javasolta ugyanakkor a kormányzati munka tartalmi és formai újradefiniálását.
