Mindenki izgult tegnap Nagy-Britanniában és világszerte is, mivel az utolsó pillanatig bizonytalan volt az uniós népszavazás kimenetele. A választók arról döntöttek, hogy maradjon-e az ország az EU tagja, vagy hagyja el a közösséget.
A kilépést (Brexitet) támogatók és a bennmaradás pártiak erőviszonya ráadásul teljesen kiegyenlített volt az utolsó pillanatig. Ezért a döntés alighanem a bizonytalan szavazókra maradt. A mai eredményhirdetéskor derül ki, hogy a britek az Unióban folytatják-e vagy – 43 év tagság után – kiléptek a közösségből, amelyben kulcsfontosságú a pozíciójuk. A voksolás újabb kihívás elé állította a súlyos válsággal küszködő EU-t.
Másodszor tartottak referendumot Nagy-Britanniában az EU-tagságról. Az elsőt 1975-ben rendezték, alig két évvel a csatlakozás után, a másodikat pedig tegnap. A korábbin a meggyőző többség (67%) támogatta, hogy a szigetország maradjon az európai közösségben. A mostani referendum eredményét ma ismertetik a választási bizottság székhelyeként is működő manchesteri városházán. Ezt követően Brüsszelben a legfontosabb uniós vezetők értékelik a helyzetet. Az eredménytől függetlenül Belgium máris rendkívüli csúcstalálkozót javasol az Unió jövőjéről.
A voksolást helyi idő szerint reggel 7 óra és este 10 óra között tartották. Londonban és a délkeleti országrészben heves esőzéssel kísért viharok nehezítették, akadályozták az eljutást a szavazóhelyekre. David Cameron bennmaradást hirdető miniszterelnöknek nem okozott gondot az időjárás, ő már reggel ikszelt. Nem sokkal később követte példáját Jeremy Corbin az ellenzéki Munkáspárt vezetője és Nigel Farage, az EU-ellenességéről ismert, radikális jobboldali UKIP párt elnöke.
Becslések szerint a 60 százalék alatti részvétel a Brexit-tábornak kedvezett, a 70 százalék közeli a bennmaradást támogatóknak. A legutóbbi szondázás az EU-pártiak 55 százalékos előnyét jelezte.
A referendumon a britek mellett az Ír Köztársaság, továbbá az egykori gyarmatok alkotta közösség Nagy-Britanniában élő nagykorú állampolgárai, valamint az Egyesült Királysághoz tartozó Észak-Írország 18 évesnél idősebb lakói, valamint a Gibraltáron élők vehettek részt.
Európa és az egész világ nyugtalanul várta a voksolást, mivel a felmérések nagyon szoros eredményre utaltak. Bár sok közvélemény-kutatás az EU-pártiak – néhány százalékos – győzelmével számolt, akadtak olyan mérések is, amelyek a Brexit-tábor sikerét vetítették előre. Ráadásul a bizonytalanok aránya az utolsó pillanatig 17–20 százalék volt. Ezért az ő szavazataik kulcsfontosságúak lehettek, akár el is dönthették a referendum kimenetelét. Röviddel a szavazás előtt még a 650 parlamenti képviselő 10 százaléka sem tudta, hogyan döntsön; ellentétben társaik 70 százalékával, akik hazájuk jövőjét továbbra is az EU-ban képzelik el.
A népszavazás ötletét évekkel ezelőtt – újraválasztása reményében, kampányígéretként – Cameron konzervatív kormányfő vetette fel. Azóta valószínűleg nagyon megbánta, mert ezzel kockára tette politikai karrierjét és az EU egységét, jövőjét, amit uniós vezetők már sokszor a szemére vetettek. A referendumot több feltételhez kötötte. Ezek egyike volt a brit–EU viszony újratárgyalása, illetve a szigetország uniós szerepvállalását és pozícióját újrafogalmazó (különleges státust biztosító) megállapodás megkötése.
KÉT TÁBOR, SOK KIBIC
Újraválasztási terve és minden egyéb – további uniós engedményekre, kedvezményekre vonatkozó – követelése teljesült. Ezek után kénytelen volt kiírni a népszavazást, amely megosztotta kormányát és a pártját (a torykat). A kabinet több tagja már korábban jelezte: a hivatalos kormányzati állásponttal ellentétben a válásra szavaz. A lakosság is két táborra szakadt; a hosszúra nyúlt kampányban mindenki mérlegelt, majd ki-ki saját érdekeivel összhangban vagy az EU-hoz tartozás hátrányaira vagy az előnyeire hívta fel a másik figyelmét. Rengeteg külföldi kibic is igyekezett a britek lelkére beszélni.
A legnagyobb országok és az EU vezetői a tagság megtartására buzdítottak. Barack Obama amerikai elnök néhány hete csak azért utazott a szigetországba, hogy ezt a helyszínen tegye meg. (Jó oka volt rá, hiszen London gyakran képviselte az EU-ban az USA stratégiai, kereskedelmi és egyéb álláspontját.)
ELŐNYÖK ÉS HÁTRÁNYOK
A bennmaradás mellett kardoskodók arra figyelmeztettek, hogy a Brexitnek – hosszú távon – súlyos és tartós gazdasági, kereskedelmi, pénzpiaci, szociális, s egyéb következményei lehetnek a szigetországban, amely a kilépéssel nem élvezhetné az 508 millió lakosú egységes, uniós belső piac előnyeit. Azt a meggyőződésüket is gyakran hangoztatták, miszerint korunk legnagyobb globális kihívásait – így a klímaváltozást, a migrációt vagy a terrorizmust – egyetlen nemzetállam sem képes önállóan megfékezni.
Az EU-hoz ragaszkodók attól is tartanak, hogy a tagság elvesztése esetén recesszióba zuhanna az ország, munkahelyek tízezrei szűnnének meg, a font jelentősen leértékelődne, a háztartások jövedelme meg csökkenne. Ezenkívül jelentősen visszaesne az EU-ba irányuló tekintélyes mennyiségű brit export (ráadásul a jövőben uniós kvóták és vámok korlátoznák), a fokozott politikai és gazdasági bizonytalanság pedig visszavetné a külföldiek szigetországi beruházásait. Arról nem is beszélve, hogy kívülállóként nem lehet beleszólni az EU politikájába, döntéshozási mechanizmusába, csak alkalmazkodni hozzá.
Az ellentábor fő ígérete ezzel szemben az volt, hogy Brexit esetén London visszavehetné a teljes ellenőrzést az ország ügyei fölött. Szerintük az önállóság visszaszerzésével megszabadulnának a kiszolgáltatottságtól, a kötöttségektől, a közösségi szabályo(záso)któl és törvényektől, a brüsszeli bürokráciától, sőt támogatniuk sem kellene a bennmaradókat. Abban bíznak, hogy a „kudarcos EU” elhagyása esetén is helytállna az – önállóságát visszanyert – ország, és gazdaságával együtt meg is erősödne. Ideális esetben pedig globális hatalommá válna. Emellett javulna a termelékenység és a lakosság életszínvonala, csökkenne a munkanélküliség és kevesebb bevándorló érkezne az EU-ból.
A migránsáradat miatt a legsúlyosabb válságával küszködő Unió valószínűleg sokat vesztene a britek nélkül, egyszersmind újabb kihívás és próbatétel elé kerülne. Felborulna a közösség és a kontinens politikai egyensúlya, ami rengeteg bonyodalmat okozhatna, főleg akkor, ha Oroszország ráerősítene európai befolyásának növelésére.
Az esetleges kiválás nagy csapást mérne ugyanakkor a közösség önbizalmára, nemzetközi tekintélyére és a költségvetésére is. Elmélyítené a belső megosztottságot, megrengetné a közösségi intézményrendszert, és (egy ideig) lassítaná az EU gazdasági növekedését. Az integráció ellenzőit és a populista erőket ugyanakkor arra bátoríthatná, hogy náluk is referendumot követeljenek, esetleg – a britekéhez hasonló kedvezmények kizsarolása végett – újratárgyaltassák országuk tagsági feltételeit.
Ha a bennmaradást pártolók csekély többséggel győznek, az sem adhat okot az uniós „himnusz”, az Örömóda, többszöri eléneklésére, miként a God save the Queen sorozatos harsogására sem. Inkább nagyon komoly figyelmeztetésként és ébresztőként kell felfogni. Üzenetként, amelynek a lényege: ha a jelenleg hanyatló EU helyett a tagok stabil és hatékony közösséget akarnak, ezentúl már nem folytathatják úgy, ahogy eddig.
CAMERON RÉMÁLMA
A tagság mellett kampányoló Cameron valószínűleg rosszul aludt. Ha ugyanis a Brexit támogatói győztek, készülhet a lemondásra, aminek a kormány összeomlása lehet a vége. Londonnak pedig meg kell kezdenie az évekig tartó tárgyalásokat Brüsszellel a különválásról.
Ebben az esetben az egész kontinens hatalmas átalakulásra, felfordulásra és bizonytalanságra készülhet. No meg arra, hogy az EU-nak kevesebb pénze marad a kevésbé fejlett tagállamok támogatására, mivel egyik legnagyobb nettó befizető távozna.
Az új viszonyrendszer kidolgozása rengeteg egyéb, fontos kérdésről – például a bővítésről – vonná el Brüsszel figyelmét. Nagy-Britannia sem úszná meg, súlyos megrázkódtatásokra, veszteségekre kellene felkészülnie.
Még az is előfordulhat, hogy Kis-Britanniává változik. Brexit esetén ugyanis a skótok akár már a napokban bejelenthetik a saját népszavazást arról, hogy – várható többségi támogatással – elszakadjanak az Egyesült Királyságtól, mivel ők az EU-hoz akarnak tartozni. A 2014-ben tartott sikertelen függetlenségi népszavazásuk után az újabb skót próbálkozás alighanem már egészen más eredménnyel végződne.
