Többnapos késéssel ültek tárgyalóasztalhoz Athénban a kormány és Görögország külső hitelezői, az EU és a Nemzetköz Valutaalap (IMF). A halasztás ellenére a görög vezetés abban reménykedik, hogy a szakértők részvételével zajlott eddigi technikai megbeszélésekbe mától, vagy a napokban a hitelezők delegációinak vezetői is bekapcsolódnak.
A tét óriási: az ország (pénzügyi) túlélésének biztosítása, két új hitelcsomaggal. Az egyiket az EU töltené meg (valószínűleg 86 milliárd euróval), a másikat pedig az IMF, egyelőre ismeretlen összeggel. Athénnak sürgős a megegyezés, mivel augusztus 20-án ismét hiteltartozást (3,2 milliárd eurót) kell visszafizetnie, de nincs elég pénze.
Az új mentőcsomagért cserébe nemrég további szigorú intézkedések bevezetését vállalta, amelyeket a parlament is megszavazott. Igaz, ehhez az ellenzék támogatása is kellett, mert a kormányzó radikális baloldali Sziriza pártszövetség keményvonalasai ellenzik az új intézkedéseket, amelyek szerkezeti reformokkal, a lakosságot érintő megszorításokkal, adóemelésekkel és a kormányzati kiadások csökkentésével járnak.
A Szirizán belüli mély megosztottság belpolitikai zűrzavart keltett. Elképzelhető, hogy parlamenti képviselőinek egy része kilép a pártszövetségből.
Emiatt összeomolhat a januárban alakult koalíció, és ismét előrehozott választást kell tartani, akár már őszre, a Sziriza szeptember elején esedékes kongresszusa után. Alekszisz Ciprasz miniszterelnök, Sziriza-vezér a hét derekán erről már nyíltan beszélt, miképpen arról is, hogy a pártja egysége megbomlott, amiért személyes felelősséget vállalt.
A politikai bizonytalanság ellenére a miniszterelnök népszerűsége töretlen. Ez részben sikeres kommunikációs stratégiájának, részben annak köszönhető, hogy az EU-intézmények zsarolásának áldozataként tüntette fel magát. Olyan politikusként, aki az utolsó pillanatig „büszkén harcolt Európa legszélsőségesebb köreinek legszélsőségesebb tervei” ellen. Elismerte ugyanakkor azt is, hogy követtek el hibákat, de honfitársai jó részét arról is sikerült meggyőznie, hogy „ez a harc nem megy veszendőbe”.
Sok görög gondolja úgy, hogy Ciprasz ugyan elbukott, de legalább megpróbálta, ezért úgy tűnik, hajlandóak neki egy második esélyt adni. A választók ugyanis megunták a hagyományos politikai pártokat, dühösek rájuk, mert a válság fő felelőseit látják bennük.
Néhány szakértő ezért úgy véli: még mindig jobb, ha Ciprasz hajtja végre a mentőprogramban megkövetelt fájdalmas reformokat, mint azok a pártvezetők, akik korábban súlyos helyzetbe sodorták az országot.
A kormányfő támogatottsága azonban megváltozhat, ha a Sziriza több részre szakad. Tömegek fordulhatnak ellene akkor is, ha ősztől az új megszorítások éreztetni kezdik a hatásukat. Szeptemberben talán még jó eséllyel győzhet. Később erre már aligha lesz esélye, mivel a lakosság elkezdi megtapasztalni a megszorítások következményeit.
